Eljött a tavaszi napéjegyenlőség ideje is. Bár amikor ezt a blogot írom már túl vagyunk rajta.
Valahogy vonzódom az ilyen természeti jelenségekhez. Annyira jó hogy akkor már végre itt a tavasz. Minden zöldbe és virágba fog borulni. Várom a tavasz illatát.
Mondtam is Giolionak hogy mennyire irigylem érte, hogy napéjegyenlőség éjszakáján Velencében sétálgathat.
A hidak. Oly fontosak nékem. A kötődést szimbolizálják nekem. A híd mindig összeköt fizikailag és szimbolikusan is. Híd Prágában, Firenzében, Velencében, Budapesten. Talán még a Boszporuszt is megpillanthatom egyszer.
Megígérte hogy fotón elhozza nekem a napéjegyenlőséget Velencéből :) Ha jól sikerülnek a képek akkor kikerülhet az irodám falára is belőle. - mondtam neki
Bírom az olaszok pozitív életszemléletét. Nem is értette hogy miért fordul meg a fejemben az hogy nem biztos hogy sikerülnek a képek. Természetes hogy jók lesznek- mondta ő.
Vett egy NIKON D90-es gépet. Szerintem szuper gép már amennyire én meg tudok állapítani ilyent. Egy két dolgot megmutatott rajta, majd azért a neten is utánaolvastam magyarul. Biztos ami biztos alapon. Ismét bővíthettem angol nyelvkincsemet.
Eddig gőzöm nem volt hogy létezik olyan hogy halszem. Legalábbis a fotózás fogalomkörében.
Kíváncsi leszek hogy milyen képeket készített.