foglalt memoria ellenorzese mivel?

talan erdemes korulnezni a proc-ba : /proc/$pid/statm , eleg low level, szoval nem art google-zni:

http://www.google.com/search?q=linux+process+memory+info&ie=utf-8&oe=ut…

mondjuk ps, top, is ezt hasznalja.

Htop

A kérdés felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit körbebogarásztam, és az alábbi megállapításokra jutottam.

• Linuxon minden mmap() (izé, VMA) alapú (text, data, bss, heap, kézi mmap(), stack).
• (Virtuális) memóriát két dolog foglal:
  • bármilyen private mapping-ből a dirty lapok,
  • illetve azon shared mapping-ek dirty lapjai, ahol a mapping anonymous (ez elég ritka, becslésem szerint ehhez explicit anonymous shared mmap() plusz fork() kell, vagyis csak ott látsz ilyet, ahol szülő és gyerek megosztott memóriával szeretne beszélgetni, és nincs kedve az shmget() családot használni)

Bármilyen más mapping-nek van előre, statikusan allokált helye a diszken, reguláris file-ban. (Ha van swap-ed, akkor a fenti kétféle "foglalós" mapping-nek is van helye a diszken: a swap-ben, de ettől ezek még ugyanúgy virtuálismemória-foglalásnak tekintendők.)

Ezért az alábbi (ócska) script-et faragtam. Csak a fenti különbségtételre figyel. Az első rendezési szempont a PRIV_DIRT (csökkenő), a második az SHR_ANON_DIRT (szintén), a harmadik a PID (növekvő).

set -e -C
cd /proc
printf '  PID PRIV_DIRT SHR_ANON_DIRT CMDLINE\n'
for PID in [0-9]*; do
  cat $PID/smaps \
  | (
    CTR_PRIVATE_DIRTY=0
    CTR_SHARED_ANON_DIRTY=0
    while read MAP_ADDR MAP_PROT MAP_OFFS MAP_DEV MAP_INO MAP_PATHNAME \
      && read L_SIZE                                                   \
      && read L_RSS                                                    \
      && read L_PSS                                                    \
      && read L_SHARED_CLEAN                                           \
      && read L_SHARED_DIRTY_1 SHARED_DIRTY L_SHARED_DIRTY_2           \
      && read L_PRIVATE_CLEAN                                          \
      && read L_PRIVATE_DIRTY_1 PRIVATE_DIRTY L_PRIVATE_DIRTY_2        \
      && read L_REFERENCED                                             \
      && read L_SWAP; do
      CTR_PRIVATE_DIRTY=$(($CTR_PRIVATE_DIRTY + $PRIVATE_DIRTY))
      if [ 0 != "$MAP_INO" ]; then
        CTR_SHARED_ANON_DIRTY=$(($CTR_SHARED_ANON_DIRTY + $SHARED_DIRTY))
      fi
    done

    printf '%5u %9u %13u %s\n' $PID $CTR_PRIVATE_DIRTY $CTR_SHARED_ANON_DIRTY \
        "$(tr '\0' ' ' <$PID/cmdline)"
  )
done \
| sort -k 2rn,2rn -k 3rn,3rn -k 1n,1n

A

cat $PID/smaps

részlet nem véletlen. Bár lehetne helyette a belső ciklus végére

done <$PID/smaps

-ot is írni, borzasztóan lelassulna. A cat egy-két nagy blokkban kirántja a kernelből az információt, míg a

done <$PID/smaps

módszerrel minden egyes read-nél beformáztatnánk a kernellel az smaps file-t.

A script nem foglalkozik azzal, hogy miből mennyi van a fizikai memóriában, illetve semmivel sem, ami nincs az smaps-ban; valamint az smaps-ban is figyelmen kívül hagyja azokat a sorokat, amelyekre (szerintem) a kérdés megválaszolásához nincs szükség.

Természetesen nem ajánlom, hogy root-ként futtasd a script-et (sőt, egyáltalán nem ajánlok semmit); csak megjegyzem, hogy amely processzekhez "nincs jogod", ott nullákat fogsz látni.

ha ráfanyalodnál a grafikus felületre, ott nincs olyan, hogy rendszerfigyelő?
(Kevin Vandersloot, Erik Johnsson, Jorgen Scheibengruber, Benoît Dejean, Paolo Borelli)

UHU-ban van. Két kis (ikon méretű) ablakban a panelon állandóan látszik a proc.használat és a hálózati forgalom,

Részletes listán pedig külön lehet megnézni a virtuális, rezidens, írható, osztott, X11 memória használatot, függőséget stb.