IGEN és NEM mellőzésével

A történet talán akkor kezdődött amikor a HUPon megjelent logbejegyzésben „Az egyetemisták magányosak? Az informatikusok „kockák”? Lsh7 „tollából”
Végül is talán egy alkalommal szóltam hozzá inkább néma olvasójává váltam a blognak és a hozzátartozó kommentjeinek.
Ugyanis abban az időszakban tehetetlennek éreztem magam. Furcsa érzés volt, amit nem igazán tudtam kezelni.

Van egy pszichológus ügyfelem. Neve van a szakmában, elismert. Írt nekem egy levelet amiben kifejtette hogy szomorúvá teszem őt amikor érzelemmentes email írok neki.

De hát hogyan is írhatnék? A számok azok tények. Az adózás nem érzelmi dolog. Legalábbis szerintem. Persze látom én hogy milyen nagy összegeket számolok ki neki, de hát ez azért van mert olyan rengeteget is keres. Hogyan is gondolná hogy én ezt érzelemdús levél formájában közöljem vele? Elképzelni sem tudom. Na jó később összeszedtem magam és vittem kis érzelmi megnyilvánulást a levelembe, de hát én könyvelő vagyok. Azért fizetnek hogy az agyam racionális oldalát használjam. Ő a pszichológus.

Persze én meg magamban dúltam fúltam... Ez legyen valakinek a legnagyobb problémája hogy képleteket és számokat kap érzelmi áradat nélkül. De hát nem blogot írok neki :)

Le is zártam a történetet itt magamban.
No aztán jött Giulio levele. Egyem a szívét. …
Kértem hogy a félreértések elkerülése érdekében nekem jobb lenne ha valamire nemet mond akkor azt direktbe írja meg hogy NEM, aztán maximum részletezheti ha gondolja hogy miért NEM a dolog.

Jó persze ezek banális dolgok, mint pl. hogy elmentünk moziba a férjemmel és tikoval a Valami Amerika 2 -re. Írtam neki hogy moziba leszünk de hát nem tudom elhívni őt is mivel esélye sincs megérteni. Ellenben kezemben volt éppen DVD-n Brigit Jones naplója szívesen kölcsönadom neki.

Egy sima eldöntendő kérdést kapott amire egyszerűen lehetett volna válaszolni. DE nem, Ő Cicerói körmondatba válaszolt amiben éreztem hogy nem kell neki mivel látta már. Utána meg elbizonytalanodtam hogy tényleg ezt írta? Mert még a végén félreértem, hisz nem volt nekem egyértelmű.
No megírtam hogy mely szituk voltak azok amik bennem később keveredést okoztak hogy jól értettem e vagy sem? Hisz írásban az a nehéz hogy nem látom a mimikát, az arcát a hanglejtését.

MA reggelre megkaptam tőle a választ. Ő továbbra is szeretne így kommunikálni velem és hogy én is írjak így neki. Maximum használjuk a szótárat. Mert hogy nézzem meg Shakespeare Rómeó és Júlia története is mily egyszerű ha lerövidítjük. (persze még le is írta a sztorit :) ) de hát az emberek nem azért olvasnak könyvet hogy egyszerű történeteket lássanak. Ha azt írnánk egymásnak igen vagy nem, az túl egyszerű lenne

Még szerencse hogy tegnap sikerült határidőre beküldenem minden járulékbevallást aztán amit az ABEVJAVA okozott traumát sikerült kiizzadnom az infraszuna 55 fokában. Így aztán igyekszem angol nyelvi tudásomat továbbcsiszolni :) az igenek és nemek mellőzésével.:))

Hozzászólások

"Írt nekem egy levelet amiben kifejtette hogy szomorúvá teszem őt amikor érzelemmentes email írok neki. "

o-m-f-g

--
Fontos feladatot soha ne bizz olyan gepre, amit egyedul is fel tudsz emelni!

Azért az nagy dolog ha egy pszichológus gyakorlatilag ingyen, szívességből szembesít egy jellemhibánkkal. Akkor ez azt jelenti hogy többet lát bennünk mint amit a hiba elcsúfít. Én dolgoznék magamon a helyedben és örülnék neki hogy valaki azt mutatja meg, amire senki se gondolt volna.

Jellemhibának akkor nevezném ezt ha sok embert zavarna és az lenne az elterjed dolog hogy az adó kiszámítása, bevallása intuitív módon menne vagy legalábbis szubjektív lenne.

Ez CSAK számára volt probléma, hogy hüvősebb voltam mint ahogy szerette volna, illetve amihez hozzászokott.

Milyen jellemhiba? Hogy a pszichológus nem tudja, miről beszél?

Amúgy én üzleti kapcsolatban állok olyan emberekkel, akik aztán az évek során igen jó ismerőseim lettek. Rengeteget levelezünk, poénkodunk, stb., de amikor szakmai dologban írok, ugyanarra a címre, az száraz és hivatalos levél.

KisKresz

Van egy pszichológus ügyfelem. Neve van a szakmában, elismert. Írt nekem egy levelet amiben kifejtette hogy szomorúvá teszem őt amikor érzelemmentes email írok neki.

Az ember (alapvetoen) erzelmes leny. Az erzelmeit viszont nem nyilvanitja ki mindenki fele, mert az erzelemkinyilvanitas tekintheto csoporton beluli kommunikacios formanak, az ember az erzelmeit ismeretlennel szemben nem nyilvanitja ki.
Az informaciobentarts (milyen erzelmem van most) reszel lehet egy bloffnek, egy vetelkedesi, vagy tulelesi mozanatnak. Altalaban igaznak tekinthetjuk, hogy nem fejezunk ki erzelmet (megprobalunk nem kifejezni) azokkal szemben, akikkel bizalmatlanok vagyunk.
Ezt az elvet vagy tanulmanyai vagy tapasztalata miatt tudja, es bantja, hogy bizalmatlan vagy vele szemben (bizalmatlansagnak veli azerzelemmentesseget).
Elvarja, hogy bizzanak meg benne, serti a bizalmi/hatalmi koron kivul kerules.
Mittomen biztos volt egy rossz napja, es kellett volna a lelkenek valami kompenzalas :-)

> Mert hogy nézzem meg Shakespeare Rómeó és Júlia története is mily egyszerű ha lerövidítjük.

Hát ja. Sok középiskolás örülne neki. Amúgy én már a Gyűrűk uránál elakadtam: a két szerencsétlen tökmagnak végig kell gyalogolnia az egész országon, mert a varázsló rávette őket. De hát varázsló, nem? Odateleportál, beledobja, hazamegy, oszt jóvan. 5 perc. :))
Amúgy a pszichomókusnak írt leveleidbe random helyekre illessz be szavakat az óvodás telefontársaság legújabb reklámkampányából, hátha örülni fog neki. :))

--
Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.uni.cc

De hát hogyan is írhatnék? A számok azok tények. Az adózás nem érzelmi dolog. Legalábbis szerintem.

Van olyan velemeny, hogy a "szamok azok tenyek" jellegu pozitiv felhangu gondolatok (amik konyvelonel, matektanarnal, mernoknel gyakrabb gondolat) az egy lelki onerosito (belso tartas) technika. Ezen velemeny szerint ez ugy alakul ki, hogy az ember fejlodeseben korbe-korbe csak bizonytalan, relativ dolgot tapasztal ("szeretlek, ha elpakolod a szobadat") es nincs meg a szukseges stabilitas ("mindig szeretlek"). Az ilyen emberek keresnek erzelmi stabil pontot, valami olyat, ami mindig fix. A szokasos magyar oktatasban a matek a leginkabb autokratikus tantargy (ugy van es kesz, letezik abszolult igazsag, letezik embertol fuggetlenul jo megoldasa egy feladatnak). Igy aztan a stabilpontot kereso kicsiny lelek, ha van valami matematikai keszsege, konnyen kot ki a "szamok azok tenyek" gondlat erzelmi stbailitasanal.
Ezen velemeny szerint ezt az erzelmistabilitas dolgot mas abszolult autokratikus fogalomrendszer (vallasoktatas) is betolthetne, neha be is tolti.

Ez a velemeny nem az enyem, csak van ilyen, oks?

Szemelyes megjegyzesem a temahoz az, hogy nincs matematikahz erto matektanar (persze van. A nincs az ugy ertelmezheto, hogy 1000 matektanarbol 999 az nem matematikat tanit, hanem mondjuk osszeadni, de azt se nagyon) A metamatika nem autokratikus tudomany, nincs eleve megcafolhatatlan biztos pont es erveles es teny; a matematika egy jopofa bolcsesz (filozofiai) tudomany, aminek erdemenyeit veletlenul pompasan lehet hasznalni a mernoki/fizikai/konyveloi tudomanyokban, de ez roppantul erdektelen ;)