Unix konfigurációs káosz

FSF/GNU/GPL

Igaz, ami igaz, a Unix-okon rengeteg különböző konfigurációs-file formátum van használatban, a szoftverek fejlesztői többnyire saját magunk implementálják a konfigurációkezelést. Egy egységes konfigurációs felület levenné ezt a terhet a fejlesztőkről, és lehetővé tenné, hogy egységes konfiguráló felületet tudjunk használni.



Ilyen gondolatokkal fogott cikkírásba Matthew Arnison, az eredmény pedig egy érdekes cikk lett.



A cikkben felvázol egy lehetséges megoldást a problémára, és tulajdonképpen egy jó kiindulópont lehetne egy ilyen projekt indításához. A hozzászólásokba is érdemes belenézni, mert konstruktívak, szóba kerül sok projekt, ami ugyanezt a célt akarta elérni.

( gyu v | 2002. 02. 19., k – 17:44 )

Evvel a sok "vacakkal" csak az a bajom, hogy megint a befőtt teszi el a nagyit....
Konkrétan: Van egy xml néven ismert "adatbázis"formátum. Amihez, ha megfelelő DTD-t (Document Type Definition) csinál valaki, teljesen korrekt konfigurációs nyelvnek is. Erre vannak parserek (gyek.: helyességet ellenörző program), vannak értelmezők, stb. Ha jól emlékszem még includeolni is lehet...
Gyakorlatilag a konfigurációk nagy része name->value párokkal leírható. Evvel még akár több is. Ha picit megerőltik magukat, még az apache httpd.conf-jához még dtd-t is lehet alkotni, mert az elég xml szerűnek néz ki...
Innentől akár odáig is el lehet fajítani a dolgokat (már ha pl. ez a cél), hogy egy windows registryéhez hasonló, csak annál klasszisokkal jobb konfigurációs rendszert megalkossanak a Un*xokhoz a vi /etc/* helyett.
Bár még a cikket nem néztem, szóval az is lehet, hogy pont arról szól, hogy xml mint konfigurációs nyelv:)
Ha meg nem, akkor valakinek remélem ötletet adtam diplomamunkájához!

A cikkben nincs szó xml-ről, és -nagyon helyesen- az író nem megy bele mélyebb részletekbe, az implementációtól nagyon szépen el tudja választani a problémát. Volt, aki a hozzászólások közt javasolta, volt, aki ellenezte az xml-t.

name->value párok biztosan kevés lenne, mint konfigurációs eszköz, gondoljunk csak pl. az XFree86 konfigurációjára, a sok-sok szakasszal (section).
Például egy nagyon fontos tervezési feladat lenne kitalálni, hogy mi az, amire szükség lehet. Valószínűleg hagyni kellene egy kiskaput is a speciális esetekre... nem tudom.

Szerintem a legkevésbé fontos, hogy pontosan hogyan is tároljuk a konfigurációt, hogy xml, vagy sem. Amit én kritikusnak látok az egészben, azok a következők:
1) Mivel ezt a problémát már sokan érezték, sok törekvés indult el ebben az irányban. Vagy bele kellene dolgozni valamelyikbe, vagy felhasználni az eredményeiket, mert még egy különálló fejlesztést indítani, ami szintén nem terjed el széles körben, csak egy lesz a sok közül, nincs értelme készíteni.
2) A szerző nagyon helyesen mutatott rá, hogy amennyire csak lehet ezt nem Linux-specifikus problémaként kellene kezelni.

Sajnos én sem ismerem az ezirányú aktuális törekvéseket (pl. GConf), úgyhogy érdemben nem, csak gondolatok szintjén tudok hozzászólni.

Mindenesetre a nagyobb feladat ebben az esetben szerintem a tervezés, és Árpinak sem kell attól félnie, hogy gány libek születnének, ha jól ki lenne találva az egész.