B118/4

A következő párbeszéd egy akkori repülőgép (Típus: G egy egy nulla nyolc S. Annyit tudunk róla, hogy képes volt hangtalanul repülni, lebegni, emberi érzékek számára észrevétlen maradni, valamint terjeszteni a vírusokat.) fekete dobozának felvételéből lett kiragadva.

- Hetvenkettes, jelentkezz!
- Hetvenkettes jelentkezik.
- Jelentést kérek!
- Végeztem a terület felmérésével. A műszer szerint az átlagos arány nagyobb, mint kilencvenegy per száz egység.
- Nehéz. Hetvenkettes, várj a parancsra!
- Értettem! Hetvenkettes a parancsra vár.
Pár perc csend.
- Hetvenkettes, jelentkezz!
- Hetvenkettes jelentkezik.
- A parancs: szórj a területre tíz gramm B száztizennyolc per négyes spórát, majd várj az új cél koordinátáira!
- B száztizennyolcast, a "ne döngesd istenként a melled, mert sok száz és ezer ember szeretettel és kemény munkával alád rakott egy disztribúciót, te csak használod" spórát?
- Igen, azt.
- De legutóbb sem igazán működött.
- Az még csak per kettes változat volt.
- Főnök, ne használjam inkább a B huszonnégy "pusztuljon mind" spórát?!
- Ne, kövesd a parancsot! Változnak az idők. Már túl kevesen vannak értők, és rájuk mindenképp vigyáznunk kell.
- Értettem! A területre szórok tíz gramm B száztizennyolc per négyes spórát és várom az új cél koordinátáit.

Különböző dokumentumokból kiderült, hogy az átprogramozás általánosságban nem volt hatékony, és hamar abba is maradtak a próbálkozások. Főképpen olyan embereknél működött a programozás, akik maguk is szerettek volna egy őszinteségen alapuló társadalomban élni, ahol a versengés nyitottsággal párosul. Sokan nem ismerték fel, hogy ez a párosítás hatalmas minőségi változást hoz magával, és az idő szépen lassan elhaladt felettük. Az irigység elsorvasztotta a szeretetet, mely régebben bennük is élt, így napról napra egyre rosszabbul érezték magukat. Minden szó mögött az ellenséget keresték, és meg is találták a képzeletük szüleményeiként. Végül már csak a hozzájuk hasonlók társaságát keresték, de egy idő után egymásban sem bíztak meg... Akik a másik utat választották, lassan egy anarchikus világot teremtettek maguknak, ahol minden mindenkié és minden senkié, és megértették, hogy a szabadság és a birtoklás nem összeegyeztethető. Már nem kellett attól félniük, hogy nincs semmijük, így mindenük megvolt...