Vége a filmklubnak, holnap Dr. Csernus

Ma nem volt ott a filmklubban.
Gondolkodtam azon hogy mi is az az érzés ami hatalmába kerített.
Sikerült beazonosítanom.
Hiányzott.
Jó jó tudom, forgatnia kellett. :))

Azt hiszem hozzászoktam mert olyan jó volt hozzászokni 9 héten át hogy csütörtökönként mozi. Jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb filmek. Férjemmel és vele. Vagy csak vele.
Olyan jó volt hogy a filmet azonnal lereagálhattam neki mindig, most meg csöndben végig kellett ülnöm.
Hideg volt, fáztam végig. A film sem tetszett igazán.

Hozzászoktam ahhoz is hogy film után mindig elmentünk kakaózni. Illetve a fiúk vörös boroztak én meg habos babos kakaót ittam miközben kiértékeltük a hetet.
Most meg vége ennek őszig. Véget ért a filmklub.

Bár a moziból kifelé jövet ott állt paparazziként a kamerával. NA jó én tiltakoztam … nem szeretem magam viszont látni képernyőn.

9 filmből egyre én sem jutottam el. Bár sajnálom mert érdekes lehetett. Később elmentünk fagyizni és elmesélte a filmet. Gyerekkorom emléke került elő miközben mesélt, mert apukám szokott úgy mesélni hogy még a szereplő zoknijának a színét is leírta.
Ő is így mesélt. Tudom hogy a főszereplő fiú mit írt a táblára matekórán. Jó volt ezt a feelinget újra átélni.

Várom a holnapi napot.
6 kor este Dr. Csernus előadására megyek. Hallok e új dolgot? Hááát annyira nem vagyok benne biztos. Ha már 1 olyan mondatot hallok amin úgy érzem majd, hogy érdemes lesz elgondolkodnom akkor már megérte elmennem. Kíváncsi vagyok.