Közlekedés:

Patrik apukája a navigátorba úgy állította be a hangjelzést, hogy minden egyes benzinkútnál tehénbőgés hangot adott. No egyenlőre elég volt a tehénbőség feel-ingből :)) Tipikus svájci programozók. Nekem eszembe nem jutna ezt a hangeffektust tenni egy szoftverbe.

Férjem szerint a tanulóvezetőknek a legelső dolog amit megtanítanak hogy hol a duda. Mindenki nyomta … de kismotorral teljesen nyugodtan kimentek a tömegközlekedő busz elé. A buszsofőr meg csak nyomta a dudát. :)) Unalomról szó sincs.

Firenzébe helyi járatú busszal mentünk be. Mindenkinek járt a szája folyamatosan. Kettő néni szerettet volna velem kommunikálni de hát értésére adtam hogy a köszönésen és a mosolygáson kívül más nem nagyon megy. Egyetlen egy apáca nő volt aki csöndben utazott a buszon, egészen 10 percig. No aztán ő is rákezdett. Férjemmel jókat mulattunk hogy hogyan lehet reggel korán ennyit és ilyen intenzitással beszélni. Pedig hát én is tudok dumcsizni rendesen.

Miért is tetszett Firenze?
Tulajdonképpen most állt össze az a sok minden dolog amit az iskolák/tanárok ontottak a fejembe még anno. Hát itt van a középkor, a reneszánsz. Mindenki itt élt, alkotott aki akkor számított.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Renesz%C3%A1nsz

Meg is jegyeztem hogy de jó is lenne ha a diákok amikor a reneszánsz korszakhoz érnek a tananyagban akkor eljöhetnének ide, kicsit „beleszagolni”. Kicsit utópisztikus gondolat gyorsan elő is vették a racionális oldalukat a fiúk és elmesélték hogy ez miért kivitelezhetetlen. De hát olyan jó is kicsit álmodozni.

Lényeg, hogy a Rékát amikor felhívtam, mondtam neki hogyha kicsit is hallgat rám akkor nem hal meg anélkül hogy nem megy el Firenzébe.

Nagyon jó volt sétálgatni a városban.
12 órát sétáltunk. Poénkodtam is hogy hány nő panaszkodik hogy nem sétál vele eleget a férje vagy a barátja. No nekem egy szavam sem lehet. :))
Nagyon romantikus volt amikor olívafák között sétáltunk, régebben erről álmodoztam hogy miylen szép is olíva fák között lenni.

Pisa után elmentünk egy tengerparti kisvárosba vasárnap. Mivel már a turista szezonnak vége ezért csak helyiek voltak. Dél körül értünk oda. Férfiak éttermek, kávézók előtt az utcán 6-8 fős csoportokban álldogáltak. Állítólag ez így divat. Nő meg sehol. Az egész városban én voltam egyedül nő. Hát meg is néztek rendesen, no meg én is őket. A feleségek feladat ilyenkor a főzés. 1 óra 20 perckor pontban kiürült a város :)) Fél kettőre vagy 2 re kellett ebédezniük menni :) haza (gondolom én)

Kiültünk egy teraszra kávézni. Illetve a fiúk már a 15. kávénál tartottak aznap kb. én inkább kihagytam. Erre mit történt? pincér srác rám mosolygott és hozott egy adag fagyit csokiöntettel ajándékba. Csak úgy. Jól esett a kedvessége.