Amikor belépett az intenzív osztályra, azonnal észrevette, hogy a félig öntudatlan ember, akiből mindenféle csövek lógnak ki, nem az édesapja. Valaki óriási hibát követett el, és nem a megfelelő embert hívták haza.
- Mennyi ideig élhet még? - kérdezte a doktort.
- Nem többet, mint néhány órát. Éppen hogy ideért.
A katona a haldokló fiára gondolt, aki ezer mérföldekre, Isten tudja hol harcolt. Aztán meg az öregemberre, aki csak azért kapaszkodott az életbe, mert remélte, hogy halála előtt még egyszer együtt lehet a fiával. És nem tétovázott tovább. Előre hajolt, megfogta az öreg kezét, és gyengéden így szólt:
- Apám, itt vagyok. Megérkeztem.
Az öregember belekapaszkodott az odanyújtott kézbe, vak szemei tágra nyíltak, amint a környezetét fürkészték; elégedett mosoly ömlött el arcán, ami ott is maradt a körülbelül egy óra múltán bekövetkező haláláig.
---
from Anthony De Mello SJ, Szárnyalás, ISBN 963 9554 11 1
by copy-and-paste-man
- dacas blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 1021 megtekintés
Hozzászólások
Ez annyira szép :) Pont karácsonyra való.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
mindjart hanyok
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ahogy érzed.
--
A nyúl egy igazi jellem. Ott ül a fűben, de akkor sem szívja!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ha betegség akkor jobbulást, ha sokat ittál, akkor peig aludt ki magad. Ha túl szép a történet, akkor pedig kapcsold be a TV-t és keress egy "szétlövök mindent" filmet, az helyrehoz. Esetleg a gépen játszál hasonlót.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nehéz a kúti békával a tengerről beszélgetni.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni