Pénteki pókerparty VI.

Na, ma megkönnyebbültem. Egy nagy teher esett le a vállamról azzal, hogy a pénteki pókeren én estem ki elsőnek. Már, már a kollégáim kezdték azt hinni, hogy csalok, mikor zsinórban ötször nyertem. Kezdtek olyan legendák születni, hogy belelátok a lapokba, távolról manipulálom az ő osztásukat (?), stb. :DD

Éreztem én, hogy valami van a levegőben, mert az egész nap furcsa volt. Ha azt mondom, hogy semmi lap nem jött, akkor nem túlzok. Ha éppen volt egy párom, akkor 100%, hogy valakinek volt egy kicsivel erősebb. Szépen bebuktam a zsetonok felét, mikor jött egy Á, D. Mondtam egy ALL-IN-t, de Sancho-nak két K, volt a kezébe. Sajnos nem jött az Á, amivel nyerhettem volna, de hát ez már meg sem lepett. Kiestem, majd én lettem a dealer.

Végül a szokásos pénteki pókeren annyit röhögtünk, mint amennyit szoktunk. Abban megegyeztünk, hogy akkor is megéri péntekenként játszani, ha valaki állandóan bukik, mert 3 óra vidámság simán megér ennyit (pláne ha összevetjük egy mozijegy árával). Mindent egybevetve még mindig 5-6 ezer pluszban vagyok, míg Imre 500, Sancho pedig úgy 6 000 mínuszban. Van még mire gyúrniuk. :))

Frissítés: Imre hiányolta innen, hogy nem említettem meg, hogy ő nyert. Szóval, múlt hét pénteken Imre nyert. :D