nehogy má nekem ne legyen

Na, hát dívik a bloggolás, akkor $Subject.

Kellett nekem most egy windows-os gépet bővítgetni, meg ilyesmi. Legyen meg az ügyfél akarata, más oprendszerre úgysem tudom rábeszélni. Ha már windows akkor biztonság, még akkor is, ha nehéz őket egy lapon említeni; szóval service pack, meg még ami javítást lehet windows update-tel leszedni, legalább azok legyenek fenn. Hát legalább 6 restartot számoltam össze, de lehet, hogy volt több is. A legviccesebb, hogy miután minden update fenn van, akkor megjelenik további 6 kritikus hibajavítás, ami idáig nem volt. 8) Ok, hogy nyilván van valami sorrend, ahogy telepíteni kell őket, de ezt amúgy is megoldja, mert az első turnuson belül is 3 külön restart volt dependency miatt. Vagy lehet, hogy az egyik javítást bugját kell kijavítani egy másikkal?! Na mind1.

Felüdülésképpen a gépemen úgy döntöttem, hogy most végre eljött az ideje, hogy a slackware régi xfree86 4.4-ét lecseréljem egy csillogó-villogó új xorg6.8.1-re. (Amúgy semmi bajom nem volt az xfree-vel, igazából konkrétan a damage extension miatt kellett, mert most már vannak csomagok, amiket ezzel linkelnek.) Csakhogy a változott csomagnevek miatt a swaret automatikusan nem upgrade-el (ezért is nem cseréltem le idáig, lustaság rulz ;) ). Úgyhogy --remove xfree, --install x11. Csakhogy mindezt egy futó x feletti rxvt ablakból! :D B)
Tudtam, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell! :) (meg mert tudom, hogy a unixos filerendszer nem töröl, csak unlinkel, ha a file éppen nyitva van; mily előrelátó tervezés volt ez.) Persze, amikor éppen nem voltak fenn az x libek, új x-es programot nem tudtam idítani, de mikor már fenn voltak az újak, minden további nélkül indultak a programok és kapcsolódtak a futó (még xfree-s) szerverhez. Aztán már csak a XF86Config-ot kellett átnevezni xorg.conf-ra, hogy legközelebb elinduljon és voila! No restart! Teccikéteni?! :)
Gondolom érezhető egy finom kis kontraszt a két rendszer között.