Tahó duma összes

Hozzászólások

En csak neked akarok segiteni:)

Tudom ez nincs benne a szamba, de annyira beleillik.

Elethelyzet: Amikor valaki nyilvanvaloan direkt elront valamit , 3-5x melot generalva a te oldaladon.

 

Nem tudom meg, hogy legyen . At kell nekem is szamolnom.

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Pont tegnap volt az pont amitől féltem, hogy bekövetkezik. Az a pont, amikor végleg elvesztem a fonalat az engem előző generációval:

ez mi a fasz például (youtube trending no1)?

https://youtu.be/VIAf4QSHtYI

Mondjuk drogos témában sosem voltam otthon.

https://youtu.be/rex4htPQLBw

Vidman amúgy ilyen érdekes figura, a linkelt videóban beszél erről is. Nem rossz a stílusa, ő is ilyen görbe tükrös ember, aki rengeteg (ön)iróniát használ.

Az eBay legjava sorozat is elég aranyos tőle.

"A fejlesztők és a Jóisten versenyben vannak. Az előbbiek egyre hülyebiztosabb szerkezeteket csinálnak, a Jóisten meg egyre hülyébb embereket. És hát a Jóisten áll nyerésre." By:nalaca001 valahol máshol

Ez tuti? Nem volt előtte önözés? Magázás sem? Ezzel helyre áll a világrend a fejemben, mert gyűlölöm ezeket a szókifacsarásokat, de egyúttal nem szeretem a régi dolgok modernség okán való elhagyását sem. De ha nem annyira régi az önözés, akkor nem is kár érte.

Nekem annyira idegen az egész, hogy akivel nem tegeződtem, ahhoz inkább nem szóltam gyerekkoromban egyáltalán. Manapság szerencsére mindenhol mindenki azzal kezdi, hogy inkább tegeződjünk! Bankban is, és kb az a leghivatalosabb ahová beteszem a lábamat. Oké, a kormányablak még nem tegez, de ott aztán tényleg 2 perc alatt végzek, ki lehet bírni. Őszintén szólva örülök ha kikopik az egész a nyelvünkből.

Ebbõl a szempontból vitathatatlanul egyszerûbb lehetett a kommunikáció 4-500 évvel ezelõtt, amikor még csak a megszólítás legõsibb formája, a tegezés létezett... Csupán a XVII. századtól terjedt el a magázás. (A maga névmás feltehetõen a test jelentésû mag szóból származik.) Viszonylag újkeletû az önözés, mely valamikor a nyelvújítás környékén (a német Sie és francia vous példájára) keletkezett, de nem vert igazán gyökeret a köznyelvben.

Itt találtam, de láttam már rá más forrást is.

Szerintem érdekes kérdés, hogy mikortól lehet úgy igazán azt mondani, hogy így beszéltek az emberek. Amitóta van Tv meg rádió és széles körben elérhető, azóta biztos, hogy rengeteget uniformizálódott a magyar nyelv. A közoktatás megjelenése is szerintem ilyen hatás volt. Szóhasználatot már szerintem maga a nyomtatás széleskörű elterjedése is befolyásolta. Azelőtt maximum az egyház.

Egyébként e téren nekem vegyesek a tapasztalataim. Mindenesetre örülnék, ha kopna a nyelvből. Felesleges sznobkodás és bonyodalom. Egyébként is viszonylag távolságtartó népség vagyunk, nem kell még mesterségesen nyelvi szinten is gátat emelni.

Kurvajó. Nagyrésze nem volt meg, biztos öreg vagyok tesókáim. Adja a látvány meg a zene is.

Szerkesztve: 2020. 01. 15., sze – 09:39

Egyfelől -a sajátos korlátoltságában- látszólagosan kreatív (tulképp a kreatív jelző lenne az egyetlen ami pozitív vonatkozásban felhozható sztem) Másfelől viszont pontosan azt terjeszti és igenli amit kifigurázni szándékozott. A kifigurázás mint műfaj h úgy mondjam nem időszerű - bár igazából sosem volt az. A groteszknek, gúnynak (, de nyugodtan írhatnám az un. humort is) nincs és soha nem volt és nem is lesz létjogosultsága. De korábban, amikor az emberekben még erősebb kép élt arról, h a dolgoknak hogyan kéne lenniük, akkor a fel-fel bukkanó groteszkben nem látták meg annak eredendően ördögi és végzetesen romboló tendenciáját. A groteszk csak addig értelmezhető, amíg a dolgok általános természete nem groteszk. Minthogy züllött korunkban viszont már sajnálatosan az (ugye minden kifordult magából) így a groteszké vált világ kifigurázása önnön jogán kreatívnak már nem értékelhető, csak legfeljebb nosztalgikusan a korábbi nem-groteszk-világra utalás műfaji emléke által. 
Nem tudok eltekinteni úr szó közbeszédi használatában testet öltő blaszfémiától. Elviselhetetlennek és részben groteszknek is találom azt a kettősséget, h ez a szó egyfelől az Istenre, a metafizikai abszolútumra ill. tőle eredő hatalomra mutat, másfelől meg éppen h az un. "világiasodott", meg "felvilágosult" polgár -valami elképesztően beteg dologként - követeli ki magának megszólításként. Hogy ezt a konfliktust mennyire lehet belelátni ebbe a "művészeti produkcióba" az persze kérdéses. Én belelátom.  

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

pl.
https://imgur.com/a/LDzmeuP

A kérdés az az, hogy a groteszké vált világban felismerjük-e, hogy a groteszk - mint műfaj - az nem a görbe, hanem a normál tükör tartását jelenti és ez viszont  művészeti produkcióként kevésbé értékelhető.

De hát ez bőven nem új dolog! Pár hete egy topikban a fény újjászületése kapcsán, a náci esztétikáról kifejtett gondolataim miatt a topiknyitó inkább gyáván törölte az egész topikot, semhogy vitába szállt volna azzal, ami nem tetszett neki. Ők pl nagyon pontosan felismerték, hogy a groteszk nem a művészi szabadság körében értelmezendő, hanem tulképp a művészet magasztosságával szembenállónak tekintendő.  

Némi kitérő: anno én Szolnokon katonáskodtam felderítőként. Ez "elit" alakulat volt, és valamilyen protokoll részeként rendszeresen kellett un. bemutatókat is tartanunk idelátogató külföldi katonai vezetőknek, veteránoknak, vagy épp a hazai potentátoknak, ami a laktanyán belüli akadálypályán való rohangálásból, vaktöltények durrogtatásából, helikopterből kötélen leereszkedésből, imitált közelharcból és hasonlókból állt. Kreténség volt az egész, de járt érte jutalom hazamenetel - szóval szerettük. Na most szándékosan úgy volt összeállítva a század, h az állományba tartozott néhány olyan ember is, akik a felderítő kiképzésben nem vettek részt, hanem ha valamilyen szolgálatot (pl konyha) kellett adni, akkor leginkább ők lettek erre kijelölve. Ilyen volt @H honvéd is, akinek szédítő kancsalságán túl is volt valami Down-kóros a megjelenésében. De valami adminisztrációs hiba folytán egy alkalommal szegény @H bekerült a bemutató csoportba. Amikor az imitált közelharc betanításáért felelős Furkó őrnagy (legendás karate mester) meglátta szegény @H-t, akkor a maga "nyers" stílusában kifakadva zavarta el csoportból: hát hogy néz ki ez az ember!? ezt rakják a bemutató csoportba!? - nem törődve azzal, h egy érzékenyebb lélek komoly, terápiát indukáló traumát szenvedett volna a megaláztatástól. De sztem @H elviselte az ilyesmit különösebb megrázkódtatás nélkül - úgy volt "összerakva". 

Visszatérve: az őrnagy korántsem píszí megnyilvánulásában a természetesség jelent meg amivel  a groteszk egyáltalán nem rendelkezik. És ezt a hiátusát azzal próbálja legitimálni, h arra hivatkozik, h a világban sincs már meg a természetesség. Nos ez utóbbival kapcsolatban igaza van, egyre kevésbé van meg (pusztul a világ), de abban már nincs, h ez legitimálná amit művel. Pontosan, h ellen kéne állnia ennek, és nem a rothadást kéne megénekelnie. És ez az ellenállás a náci esztétikában megvan. Lásd Leni Riefenstahl filmjei, vagy Arno Breker szobrai.   

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

 A bölcsészkéd valami olyasmire akar kilyukadni, hogy az a szemlélet tekinthető érvényesek, ami a szellemiek - így a művészet - vonatkozásában is feltételezi a gravitáció meglétét, ami ellen fizikálisan egész életünkben küzdünk a csontozatunk és izmaink által, a szellemiek terén is ekképpen kell küzdenünk e titkos lehúzó erővel (~ a bűnre hajló emberi természetünkkel) szemben, és nem megadni magunkat a mindent átható, szűnni nem akaró vonzásának. 
Bár tulképp mindig ugyanarról írok, ez az egyetlen témám vagy inkább aspektusom: adott dolog mennyiben utal vissza a [metafizikai] Tradícióra? Ez a kérdés az egyetlen hiteles értékmérő számomra.  

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Nem könnyűt kérsz, de megpróbálok válaszolni:

Az megvan amikor a zseniális Mátrix c. filmben Smith ügynök meg Cypher beszélget?
https://www.youtube.com/watch?v=Z7BuQFUhsRM

Tehát itt arról van szó, h Cyphernek elege van a való világból [ahol pl nincs rendes étel] és vissza akar kerülni a Mátrixba, egy olyan kapszulába amibe a gépek tartják az embereket, és azt akarja, hogy a Mátrix azt hitesse el az agyával, hogy ő egy gazdag és fontos ember, mondjuk színész és ne emlékezzen semmire.

    és ezért

Elárulja a tárasait és meg is gyilkolja őket.  

Az árulás és a gyilkosság bűnként való értelmezése nem áll távol az emberek nagy részétől. De mi a helyzet azzal, ami mindennek az alapindukciója? Nevezetesen, h való világ helyett a Mátrixot választja? 

A kék és piros kapszula közötti választás - ami korábban szerepel a filmben - annak a szimbolikus megjelenítése amit a szellemi irányzatok, vallások beavatásnak neveznek. Ez egyfajta második születésként/felébredésként kell felfogni. A fizikai születésünk által a jelenség-világba kerülünk, ahol az emberek általánosan egyfajta alvó állapotban, vagy inkább a jelenségek bűvöletében léteznek (ez a mátrix). És az ebből az állapotból való felébredés rituáléja a beavatás. A [a sajnálatosan kiüresedett] kereszténység körében pl a megkeresztelés felelhet meg ennek.

Cypher esetében ennek az inverze történik, amit ellenbeavatásnak nevezhetünk - ami az igazságtól való elfordulás, ill az igazság megtagadása. Ez az igazi bűn. És erre a bűnre való hajlam az emberi természet része - a keresztény felfogás szerint az ősszülők eredendő bűnének büntetése okán.  De ez nem azt jelent, h el kéne fogadnia az embernek, h hát ha az a természetem része, akkor nincs mit tenni! Hanem ellenkezőleg, éppen h küzdenie kell ellene [a saját természetének egy része ellen]. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Neonak egyébként azt mondják, hogy ha a piros pirulát választja, akkor nincs visszaút. És a valóságban sincs, ha valaki elkezdett dolgokat látni, akkor nem tudja többé nem látni.

Modern klippeket, vagy filmeket például már nem tudok úgy nézni, hogy ne jutna közben eszembe, hogy melyik jelenettel mire próbálnak manipulálni. (Bár a topiknyitó klipben éppen magamtól nem vettem észre sokat, szerintem ez az átlagnál sokkal ártatlanabb, bugyutább és céltalanabb.) Valami komoly szellemi leépüléssel - betegséggel vagy nagyon potens drogokkal - esetleg ki tudnám ezt kapcsolni, de az meg már nem is én lennék akkor.

Tulképp az lehet h Neonak ezt mondták, de aztán - úgy tűnik - a film narratívája erre rácáfol. 
Amúgy ebben én is szeretnék hinni, hogy van egy pont ahonnan a folyamat már nem visszafordítható, és a delikvens folyamatos önkorrekcióval saját maga képes helyreállítani a tudati roncsoltságát és nagymértékben vissza tudja szerezni a tudata feletti irányítást. 
Kicsit nehéz már visszacsatolni a topikos videóra. Valahogy úgy áll össze a hierarchia h legfelül a metafizikai tradíció v. őshagyomány > vallások > kultúra > civilizáció > tudomány||művészet. És h itt mindennek vissza kéne utalnia a tradícióra. De szerintem - bár meglehet tévedek - ebből az is következik, h pl a művészeten keresztül, irányuljon az bármilyen erősen a tradícióra, nem lehet eljutni hozzá. A legszentebb művészeti törekvés is megbicsaklik valahol útban a tradíció felé és vissza hull a földre vagy egyenesen le a pokolba.  Ugyan így a vallás is. Mert abban már egy alászállás van a tradícióhoz képest. Persze ezen alászálottságában is igen magas rangú dolognak tekintem a vallást - de akár a művészetet is -, nem leszólni akarom ezzel őket. A művészet is annyira tág, hogy azon belül is bőven szükségeltetik differenciálni. Ez a "helyileg mikor" szintű groteszket mondjuk úgy helyezzük már el a lábtörlő alá - maximum! Én értem, hogy kifigurázni akar valami borzasztó tahóságot, de pontosan az a probléma vele, h az egész nagy világmindenségből  - valamiért -a tahóságra reflektál. És ezzel minősíti magát a lábtörlő alá. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Cypher esetében ennek az inverze történik, amit ellenbeavatásnak nevezhetünk - ami az igazságtól való elfordulás, ill az igazság megtagadása. 

Amíg ezt nem írtad, alapvetően egyetértettem, de Cypher nem megtagadni akarja az igazságot, hanem elfelejteni. Nem mondja azt, hogy a Mátrix valósága az igaz, hanem el akarja felejteni, hogy az csak álca, nem akar emlékezni semmire (ezt az eredetiben nagyon jól lehet érezni, ismételve, erősen megnyomja a nothing szót, a szinkront inkább hagyjuk). Az, hogy gazdag és fontos akar lenni, csak mellékes. Szerintem ezt bűnként felfogni tévedés, ez egyszerűen emberi gyengeség.

> Nem mondja azt, hogy a Mátrix valósága az igaz

Oké, szóval nem mondja, de a tettéből/választásából ez következik. A hazugságot értékítélete alapján az igazság elé helyezi. Ez az igazság megtagadása, nem? 

Ugye - ha jól emlékszem- , itt arról van szó, h Smith ügynök Zion kódját akarja kiszedni belőle. De Cypher azt állítja h azt nem tudja. És amikor hangsúlyozza h semmire nem akar emlékezni, akkor az részben arra vonatkozik sztem, h nehogy abban a reményben ne töröljék az emlékeit, mert h azokban szerepelhet a kód. Részben pedig, ugyan általam kissé érthetetlen átkötéssel, itt Ronald Reagenre utalhatnak. Legalábbis ez Cypher neve, színész volt, befolyásos, és öreg korára semmire nem emlékezett az alzheimer betegsége miatt. Szal...aligha véletlen..de h hogy jön ide azt nem értem. 

> ez egyszerűen emberi gyengeség.

Ezt mondom bűnnek. (Ugye eredetileg onnan indult a dolog, h a szellemiek vonatkozásában is létezik a gravitáció, aminek ellent kéne állni)

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

A hazugságot értékítélete alapján az igazság elé helyezi. Ez az igazság megtagadása, nem? 

Az, hogy valamire nem szeretnél emlékezni, nem a megtagadása annak.

Szal...aligha véletlen..de h hogy jön ide azt nem értem. 

Sehogy nem jön ide, ezt maga Pantoliano tisztázta egy interjúban, hogy miért szeretett volna Cypher színész lenni.

Cypher tells the story of The Matrix from his perspective when he says “ignorance is bliss.” Your question is born out of ignorance. Cypher scares you, so you label him as a scumbag so you don’t have to be afraid of him. You don’t want to be him; you would never do that to your friends. But the truth is that he’s got such a seductive choice. He says that he doesn’t want to remember anything. “I don’t want to remember anything,” he says. “I want to come back as somebody famous…like an actor.” An actor is the most benign thing — it is the biggest joke in the world. When the Wachowski’s were writing that line, they were talking about Joey Pantoliano because they knew me so well and they knew that I’ve led a blissful existence.

http://readbuzz.com/2008/05/21/an-interview-with-joe-pantoliano/

Ezt mondom bűnnek

Normális társadalmi keretek között, ha egy rossz emléktől szeretnék szabadulni, elég nehezen tekinthető bármilyen erkölcsi norma szerint bűnnek. Ezt leginkább vallási alapon lehet bűnnek tekinteni, ahogy pl. a Biblia is teszi (ugyebár gyarló az ember). De az, hogy vallási alapon ki mit tekint annak, az engem hidegen hagy.

> Az, hogy valamire nem szeretnél emlékezni, nem a megtagadása annak.

Ez a "nem emlékezés dolog" itt a Te szalmabábod. Nem ez Cypher döntésének a lényege, hanem ez egy másik konfliktus. Arra nem akar emlékezni majd, hogy épp most árulja el Neoékat, és nemsokára meg is fogja ölni őket. Hát ugye ki akarna ilyesmire emlékezni? Amiről én beszélek az ezt a konfliktust kornológiailag megelőzi. Mire ide jutunk addigra ő már mérlegelte a hazugságot és igazságot - de talán szerencsésebb lenne az illúzióról és a valóságról beszélni. És ő az illúziót választja a valósággal szemben. Ez az ő bűne. Ez a groteszk bűne: a [torz] illúzió. Aztán ennek a döntésnek a realizációja során egy komponens, hogy nem akar emlékezni a véres részletekre, vagy akár konkrétan arra, h az illúziót választotta.  Itt egy ellentmondás van az érvelésedben: ha az illúzió választása egy normális dolog lenne [mint ahogy próbálod tálalni], akkor miért nem akar a hősöd emlékezni rá? 

> Pantoliano tisztázta

Nem tisztázott semmit. Ilyen dolgok nem maradnak véletlenül benne egy ilyen filmben: lehet h valami rossz viccnek szánták, lehet h valami fogadás volt - tényleg nem tudom mire vélni. Az utalás eléggé egyértelmű. Csak épp semmihez semmi köze. legalábbis én nem értem. 

> De az, hogy vallási alapon ki mit tekint annak, az engem hidegen hagy.

Akkor azért eléggé fázhatsz ;-D Javaslom fűtsél be a kályhába néhány BTK példánnyal! 
 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Értem.

Azonban ezekkel nekem az a problémám, hogy olyan abszolúkokban beszélnek, ami egyébként értelmezhetetlen. Kedvencem az a két fogalom, hogy jó, meg rossz. (Meg az összes többi deriváltja). Próbál abszolút lenni, de valójában alkalmazva mindig egy saját szubjektív értékítélet és számomra csak és kizárólag egy egyén saját szubjektív eszmerendszerének keretén belül értelmezhető. Vagy valamilyen cél keretein belül. De mindenképp valaminek a keretén belül, semmiképp sem abszolút értelemben.

Vallások, eszmerendszerek tipikusan ilyen. Kiváló példa erre a ne ölj parancsa. Tízparancsolat keretén belül ez egy abszolút lenne. Aztán a keresztesháborúkkal meg az inkvizíciókkal máris szembeköpte az egészet az egyház. De ugyanez benne van pl. a BTK-ban, aztán korábban mégis volt halálbünti. Vagy ugyanúgy most is lebombázzuk a szomszéd állam kiskatonálit (mi szemszögünkből nézve másikéből kevésbé szerencsés, esetben) valami vezetőbbet, időnként civileket, stb.

Másrészről nekem az jön le, hogy az ösztönös cselekedetek egy jó részét leírtad. Ezzel nem tudok egyetérteni, nagyon sok szituációra jobb megoldást nyújt, mint a mindenféle tanult vagy tanított minta és úgy veszem észre, hogy rengeteg csoport visszaél azzal, hogy ezt megpróbálja befolyásolni ilyen vagy olyan úton.

Nyilvánvaló, h globális scopeban a fogalmak szükségszerűen lesznek rendkívül elvontak és általánosak. A duális viszonyrendszer ellentétpárjainak jó-rossz; igaz-hamis; valódi-látszólagos stb. fundamentumát - a magam részéről - az Isten-Sátán ellentétében látom. Rendkívül problematikus a sátánicitás minőségének a megértése. A szolipszisztikus megközelítés (a Mátrix film ezen filozófia populáris interpretációja) szerint - bár ezt szinte lehetetlen röviden kifejteni - a létezésnek egyetlen Alanya van: én saját magam - egyes szám első személyben. Az egész létezés az én tudatomban tárul fel. A létesültek körében mint ember szereplő is megjelenek, azzal h nekem sajátos kapcsolatom van az Alanyhoz. Tehát itt az Alany um. disztanciálja/eltávolítja magát saját magától, de a kapcsolatot fenntartja. Ez a kereszténység körében Jézus isten-emberi minőségével jelenik meg. Tulképp a többi szereplő is egy ilyen disztanciálás eredménye, de ott nincs fenntartott kapcsolat (ugye az ember Isten képmására teremtetett). A Sátán is részben eltávolítás, részben egy az Alannyal való szembefordítás által létezik, akinek a fenntartott kapcsolatába valami hiba van. Hogy ez miért van így, arra válasz egyfelől nincsen. Másfelől meg az Alany részéről egy játék, a Sátán szemszögéből már nem annyira játék, az emberek szemszögéből pedig vérre menő valóság.  
Ebből persze szinte elemezhetetlenül sok minden következik. Most csak azt emelném ki, hogy ilyen formán a Sátán Isteni eredetű, de így azzal nem összemérhető minőségű entitás. 

Ha esetleg érdekel mélyebben - nem lerázás, szívesen társalgok, csak eredetiben hitelesebb :)  - akkor ajánlom ezt:

dr. László András: A Sátán valóságának metafizikája 
https://www.youtube.com/watch?v=tGuIqijick4

 

Még az ösztönös cselekedetre visszatérve. Sajnos nem igazán értem, h mire gondolsz! De általánosan az ösztön nem a szellemhez, hanem az anyaghoz köthető. Az ember a létezésben és időbe-vetettségében egy kellemetlen kifeszített állapotban találja magát, ahol azt kérdezi önmagától: miért történik ez velem? És ezen állapotában fentről az égiek az intuíció és lelkiismeret által sugározzák be; lentről pedig a sötétség erői pl. az ösztönök által. Az ember pedig vergődik a két hatás közt. 
 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

René Guénon: A Nagy Paródia, avagy a fordított spiritualitás. 

...Az Antikrisztus megjelenésének ideje többé már nem a mennyiség uralmának ideje lesz, mert ez utóbbi csupán az antitradíció végső szakaszát jelezte; hanem ezzel szemben - egy hamis spirituális helyreállítás ürügyén - a minőség egyfajta mindenbe való visszavezetése fogja jellemezni, de nyilván egy fordított minőségé. Korunk egalizmusa után ismét lesz egy megalapozott hierarchia, de immár egy fordított hierarchia, sőt valójában egy igazi ellenhierarchia, amelynek csúcsát az a lény fogja elfoglalni, aki minden más lénynél közelebb lesz a pokol gödrének fenekéhez...

http://new-age-kritika.blogspot.com/2013/03/rene-guenon-nagy-parodia-av…

René Guénon:
A mennyiség uralma és az idők jelei.
39. fejezet. Fordította: Buji Ferenc.

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Minden kifordult magából, így a gondolataid csupán a gonosz groteszk játéka. A pokol gödre mélye hideg sötétjében nem ismered fel, de amikor az ÚRra gondolsz és fény és melegség tölti meg a tradicionális lényed porszemnyi végtelennek érzett maradékát, valójában a gonosz kegyelméből teszed, és spirituális energiáiddal neki adózol. Már ha tényleg minden kifordult magából...

:)

Egy futártól hallottam először a szia uramot. Nem értettem, hogy mi akart lenni. Szerencsére azóta mástól még nem hallottam, de úgy látom a helyzet súlyosabb mint gondoltam.