Feliratkozás a spamre

Spam, Adathalászat

Van néhány ember aki folyamatosan nekem küld levelet egy, az enyémhez hasonló nevű ismerősüknek. Már többször figyelmeztettem őket, de a levelek továbbra is jönnek, mikor pártpropaganda, mikor valami szerződés vagy éppen bírósági per dokumentumok jutottak kívánatlanul a postaládámba. Legutóbb azt írtam nekik, hogy ha továbbra sem képesek az ismerősük címére küldeni leveleiket, akkor felíratom őket az összes fellelhető gayporn, faroknövelő, viagrás, stb. oldalra, hogy legyen mivel szórakozzanak.
Létezik ilyen szolgáltatás, ahol egyszeri címmegadással több tucatnyi spamre fel lehet iratkozni?

  • 2364 megtekintés

( uid_7086 | 2018. 01. 24., sze – 19:54 )

Nem lenne egyszerűbb simán blokkolni ezeket?

Már bocs, de van egy 20+ éves címem (tényleg van), ahol ugyanez megy nagyjából tíz éve.
Miért én változtassam meg, ha mások ekkora faszok?
Kaptam már villanyszámlát, iskolásoktól házifeladatokat a tanáruknak címezve, újabban a netrisk is megkeresett több alkalommal, valami pampers-es, más nevére szóló spam is jön rendszeresen...
De kaptam már valami ügyvédi irományt is valami céges szerződésről, meghívót céges bulira meg a fasom tudja még mi mindent...

Hajdan egy fickót kis híján megvertek (miután többször kapott már az utcán apró piszkákat), mert túlságosan hasonlított Bokros Lajosra - beleértve a bajuszt is.

- Miért nem borotválja le legalább a bajuszát, ha ilyen rosszak a tapasztalatai?
- Én vagyok az idősebb: borotválkozzon Bokros!

Nekem is jön ilyesmi, mégpedig elég érdekesen. Az egyik gmailes e-mailcímem csak egy "."-tal tér el attól ahová küldik. Nagyon úgy néz ki, hogy jó helyre címzik. Kövezzetek, de amit pont nélküli e-mailcímre küldenek, az nálam landol. Pl. a VezetéknévKeresztnév@gmail.com minden további nélkül kiköt a Vezetéknév.Keresztnév@gmail.com címen. (Csekkoltam is egyet, jól emlékeztem.) Azt nehezen képzelem el, hogy két tucat tanárember arra vetemedne, hogy rejtett címként nekem is küldene iskolai eseményekről értesítést.

( lx | 2018. 01. 24., sze – 21:01 )

Talán csak szeretnék, hogy lájkold.

- o -

Huszonpáréve minden péntek délután beindult a munkahelyen a fax, és megkaptuk a budaörsi skálának szánt, a következő hétfőtől érvényes árakat. Ha kicsit mobilisabbak lettünk volna, kis arbitrázst kihozhattunk volna a rendszeres infóból.
Persze azért jobban örültünk volna, ha valamelyik kerbank közli előre a valutaárait.
Mindenesetre amikor nagyon kellett takarékoskodni a hőpapírral, felhívtuk a küldőt, hogy tisztázzuk 23!=26.

( MGy v | 2018. 01. 25., cs – 10:48 )

Csinálj egy szabályt a leveleződbe, ami egyszerűen visszaküldi és törli a levelüket. Pont azt kapják csak vissza amit küldtek. Mivel látják, hogy nem ért célba a levelük maguk fognak utánanézni, hogy mi a gond.

( evilroy | 2018. 01. 25., cs – 14:10 )

Bosszantó az eset, de azért nem first world problem :) Ha ez velem történne meg, akkor első gondolatra a felpaprikázott agyammal én is hasonló kitoláson elmélkednék, de imho azok a béna, neked küldözgető emberek amúgy is biztosan kapnak viagrás spameket!
Összegyűjteném az emberek email címeit, majd időzitett scriptből, smtp-vel nyomnám ki az a rövid mailt, hogy: "Kérlek, nem az XYZ vagyok, csak a nevem hasonlít hozzá, tehát kérlek ezt az email címet felejtsd el: ...." fél óránként
Futtatnám 2 hétig, hátha megértik az emberek, utána tényleg valami tiltólistán agyalnék.
Ne add fel a harcot, én sem változtatnék a saját email címemen.

( lx | 2018. 01. 25., cs – 14:49 )

Voltak gondok már a telefon egy évszázaddal ezelőtti elterjedésekor is.

Karinthy Frigyes: Szögecselő.

A néhai jó rendőrségi sajtóirodában történt. Illés Pista, kitűnő kollégánk ült a telefonnál: nagy gyilkossági ügyet vett fel, teli volt a feje munkával, közben állandóan bekapcsoltak valakit, aki hasonló számon valami Welschner építési irodát kért.
A huszadiknál nem bírta tovább.

- Halló! Halló! Welschner építési iroda?
Mit tegyen? Legjobb, ha belemegy, hogy ő az, elintézi a dolgot, talán nem zaklatják tovább.
- Igen, kérem, az beszél. Tessék!
Raccsoló, affektált hang.
- Na, hála istennek! Már huszadszor kapcsoltak tévesen! Kovács úr van a telefonnál?
- Igen, én vagyok az. Ki beszél?
- Itt báró B.
- Á, alászolgája, kegyelmes uram! Mit parancsol?
- Kedves Kovács úr... eee... izé, legyen szíves jegyezze fel, hogy el ne felejtse.
- Jegyzem, kegyelmes uram.
- Kérem, kell nekem a kastélyba holnapra... izé... negyven tapétázó. Jegyzi?
- Negyven tapétázó. Igenis, kegyelmes uram.
- És negyven parkettázó.
- Negyven parkettázó. Igenis.
- És... ugyancsak... negyven szögecselő.
Illés Pista hirtelen megunta a dolgot. A szögecselőt már nem volt hajlandó felvenni.
- Szö-ge-cse-lő? - ordította bele dühösen a telefonba. - Szö-ge-cse-lő kell neked? Dögölj meg a születésnapodon, disznó!
És lecsapta a kagylót.

Öt perc múlva rémes csengetés. Unottan veszi fel.
- Ki az? Mi az? Miféle lárma az?
- Halló... o... ó!... 139-46?...
Már megint azt az építésit keresik!
- Igen, igen! Tessék!
- Biztosan?
- Igen, igen, biztosan!
- Ki van a telefonnál?
Illés Pista már tudta.
- Itt Kovács! Mi történt? Ki az?
- Kovács úr - maga az? Biztosan?
- Én hát!
- Itt báró B.!
- Á, alászolgája, kegyelmes uram! Mit parancsol?
- Kérem... az előbb... az előbb... ki volt a telefonnál?
- Ki lett volna? Hát én! Már egy órája ülök itt! Miért tetszik kérdezni?
- Hát kivel beszéltem én az imént? Nem magával?
- Velem, kegyelmes uram?! Szó sincs róla! Már egy hete nem volt szerencsém!
- Nahát! Akkor ez egy misztifikáció!
- Miért, mi az?
- Kérem... hallatlan... az előbb felhívtam önöket... és mintha ön jelentkezett volna... hallatlan, kérem!... és a végén valami... valami kvalifikálhatatlan... gorombaságot mondott valaki nekem!
Illés Pista szörnyűködik.

- Lehetetlen, kegyelmes uram! Én egy félóra óta ülök itt, én senkivel se beszéltem. Biztosan rosszul kapcsolták... és valami ízléstelen telefonbetyár tréfálta meg...
- Az lehet! Hallatlan!
- Ne is tessék törődni vele, kegyelmes uram! Biztosan valami újságíró volt - azoknak van idejük ilyen ostoba tréfákhoz. - Különben milyen ügyben keresett, kegyelmes uram?
- Ja persze... nézze csak... egészen kiment a fejemből... hallatlan szemtelenség...
- Nyugodjon már meg, kegyelmes uram. Miről van szó?
- Hát kedves Kovács úr... izé... eee... nézze csak, még mindig reszketek a méregtől!... Kedves Kovács úr, jegyezze csak fel...
- Igenis, kegyelmes uram!
- Kellene nekem holnapra a kastélyba - hallatlan! igaza van! csak egy ilyen csirkefogó, naplopó újságíró lehetett!
- Biztosan, kegyelmes uram! Tehát - holnapra a kastélyba?...
- Ja, igen! Szóval - jegyzi?
- Jegyzem, kegyelmes uram.
- Negyven... ööö... negyven tapétázó.
- Negyven tapétázó.
- És negyven parkettázó.
- Negyven parkettázó. Igenis.
- És... ja, igen... negyven szögecselő.
- Szö-ge-cse-lő?!... Dögölj meg a születésnapodon, disznó!

Egy tízen akárhány évvel ezelőtti munkahelyemen én voltam a fiatal, így a hajnali nyitó, 5 órára jártam be. Mivel belefért az időmbe mindig felhívtam a vasutat is, hogy érkezik-e aznapra vagon az iparvágányunkra, vonalas telefonról. A 69/123-456 (nem valós) számot kellett volna hívnom, mivel más körzet volt (enyém 72). Én rendszeresen simán a 123-456 számot hívtam, ami így a 72-es körzetben csöngött, egy magánlakásban. A 10. 5 órai hívás után, már elég erő kurva anyázással fogadott, az addig elég megértő és higgadt ember. Megértettem a problémáját :-)

Igen, nem is értettem miért kellett olyan korán mennem (ma sem értem), kinyitottam 5-kor az ajtót, egyet telefonáltam, és vártam a 7-re érkező többieket, addig még aludtam 1,5 órát az egyik fotelben. Aztán pár év múlva leváltották az igazgatót, így már én is 7-re mentem, pont ugyanúgy el lett intézve a telefon, csak nem félálomban...

A koránkelés ravasz kihívás.

A középiskola kollégiumában az egyik nevelőtanár egy nyugdíjas katonatiszt volt, aki az igazgató minden terelgetése ellenére is úgy látta, hogy a fiúgyermek élete a születéstől a katonai életre való felkészülésről kell, hogy szóljon. A kóterban bevezette a belszolgálatot. A beosztottaknak 5:45-kor fel kellett sorakozniuk a tanári előtt, jelenteni az ügyeletes tanárnak, és 6:00-kor végrehajtani vele az ébresztőt.

A sorakozóra felkelés volt a problémás: a csapat végigébresztésének feladatát láncban leosztották a legalsó évfolyamos ügyeletesnek a felsőbbesek. Amikor én jöttem soron a szívással, be voltam szarva, mert már akkor is nagy koránkelő voltam. Begyűjtöttem a cimborák óráit, hogy az egyiket csak meghallom.

Felriadtam, nem órától: magamtól, a stressztől. Óranézés, :35, rohanás a többiekhez, lecseszéseket megkapom, :45-re éppen odatámolyogtunk a tanári elé. Csend. A tanár sehol.
Várunk. Percenként nézzük az órát, 50..55..56 - nincs tanár.
Mit csináljunk? A csengő gombja a tanáriban, annak a kulcsa zárt dobozban. Ha nem ébresztünk, az lesz a baj, ha betörünk a tanáriba, az.
Már elmúlt egész, amikor beugrott, hogy "hogy a franca nem szólalt meg egyik óra sem?". Ránézek alaposabban az órára.
- Ööö... srácok... ti is csak a percmutatót néztétek, amióta felkeltetek?
- He? (órákra néznek) Na elmész a pébe!
Valószínűleg csak azért nem vertek meg, mert mindenki lefagyott arra a gondolatra, hogy meglincseltek volna mindannyiunkat, ha 4:00-kor csináltunk volna egy ébresztőt.