Üvegfiú

Ugye mint már tudjátok, ez a könyvem címe.

Érdekes érzés volt a saját könyvemet kezembe venni, amikor megérkezett a posta által. Adott vagyok én, aki megélt ezt-azt, jót, rosszat, de inkább több rosszat, és adottak az olvasók, akik sorra használják el a 100-as zsepiket, az olvasása alatt. Én pedig nézek ki a fejemből, hogy wtf? Igaz, nekem is vannak a könyv miatt átvirrasztott éjszakáim, sírós nappalaim, mert
újra feltépett bennem is sebeket. Olyan sebeket, amikről azt hittem, már rég begyógyultak. Megírni nem volt könnyű Szüleim nem is nagyon voltak ebben partnerek, legalábbis nem úgy, hogy leültünk és akkor most írjuk. Nem, ez képtelenség. Megpróbáltuk a 15-16 éve, sírógörcs lett a vége. Nem ment. Nekem se. Most viszont itt van. Önrehabnak indult, de szerencsére egyre több olvasótól kapok pozitív visszajelzéseket. Nem csak magát a könyvet méltatják, hanem azt is, hogy amit én megéltem, az nem volt egyszerű, és ha én megcsináltam, akkor ők is képesek rá.