Fanatizmus, kényszer, élettelenség, vagy egyéb?

Üdv.

Ritkán írok, de a sok percnyi röhögés után kicsit eltöprengtem.

Nos a helyzet az, hogy van egy átlagos méretű kertes ház (később talán frissítem az írást egy képpel) ahol él egy nő, akinek valamiért a mániája a takarítás a ház előtt.
Viszont nem úgy általában, hanem mindig. Nagyon mindig.
Ezzel még nem is lenne gond, legyintéssel lehetne mondani, találkoztunk már higénia mániással, de ez szerintem túl tesz annál.
Miért?
A válasz talán a hogyan-ban rejlik
Az előbb ért véget egy pár perces komolyabb eső, és már annyira nem esett hogy autóval ne lehessen elindulni, de még annyira igen hogy az ablaktörlőt be kelljen kapcsolni automatára, a leglassabb fokozatra.
Megyek szépen, fordulok az utcába be, eszembe se jutott hogy most ez a bizonyos ház fog következni a hölgyel, és akkor meglátom őt:
gumicsizmában, zöldessárga jólláthatósági mellényben és szalmakalapban söpri a vizet az esőben, ráadásul nem is az ő háza előtt, hanem a másik oldalon...
(itt hagyok egy kis szünetet)

A sok hasonló esetek közül a következőt még nem tudta űberelni (vagy csak nem hallottam róla mást, mert bizony már másoknak is feltűnt a jelenség):
Szintén esős időben, hasonló "kinti" ruházatban takarította az eresz csatornát úgy, hogy egy nagy alumínium létrát támasztott a csatornának.
Nekem csak annyi gondolatom támadt, hogy ha jön egy komolyabb fuvallat, akkor bizony a 2 fém azon a kis felületen (létra és csatorna), ráadásul nedvesen, elég könnyen csúszik.

( mauzi v | 2015. 05. 06., sze – 21:32 )

Láttál volna engem:

1.) a kertben a gyepet kiporszívózni
2.) az utca közepén az aszfalton "füvet nyírni"

Debil-e vagyok? :)

Megfejtések:

1.) Levéstük az eresz aljáról a potyogó vakolatot, és bár kiterítettünk egy szép nagy mezőgazdasági fóliát, de az apró vakolatdarabok bizony repültek máshová is. Mivel a füvem szép sűrű, és a talaj is volt annyira nedves, hogy ne porozzon, ezért csont nélkül felporszívóztam a "szobai", porzsák nélküli porszívómmal az érintett 4-5 négyzetméter gyepet. Remekül bevált: csak és kizárólag a vakolattörmelék került a porszívó tartályába, szépen kiszívta a fű közül. Ezt a játékot nyilván nem lehetett volna eljátszani porzó, száraz talajon, ritkás gyepen.

2.) A fűnyíró ugyebár remekül begyűjt mindent a fűgyűjtőbe, így söprés helyett tökéletesen alkalmas volt összeszedni a korábbi szélvihar által levert faleveleket.

( phaul | 2015. 05. 06., sze – 21:47 )

vannak csodabogarak. 1000 eve volt, hogy az utcaban valmelyik utodott telen kiment havat lapatolni, alsogatyaban es strandpapucsban, de soha nem fogom elfelejteni :)

( tombenko v | 2015. 05. 06., sze – 21:50 )

Szembeszomszédunk minden kutya után Hypóval letakarította a ház sarkát...
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

Ezt mondjuk meg tudom érteni. A kutya oda megy, ahol a másik kutyáét érzi, tehát ezzel egy láncreakciós folyamatot szakít meg. A kapum elé produkált outputot én is azonnal eltakarítom, mert különben fél nap múlva már a környék összes kóbor- és önsétáltató kutyájának az outputja is ott lesz.

( Nyosigomboc v | 2015. 05. 07., cs – 03:56 )

"S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa."

--
What's worse than finding a worm in your apple?
Finding a U2 album on your iPhone.

( trey | 2015. 05. 07., cs – 08:07 )

Sok mindent felsoroltál, de kimaradt a betegség. A kényszeres takarítás lehet egy enyhe fokú OCD is.

--
trey @ gépház

( uid_4263 v | 2015. 05. 07., cs – 09:15 )

Szüleim kertes házban laknak, a szomszédban (a kertben) van egy rádió. 10 éve folyamatosan szól. Már megszokták. Emellett van egy halom más szokásuk is :)

--
arch,debian,openelec,android

( styg v | 2015. 05. 24., v – 00:21 )

Ha úgy egyébként ártalmatlan, akkor nem mindegy? Még mindig jobb, mintha egész nap a kocsmában ülne, nem? :-)

Egyébként pedig itt egy történet, elég régi, de - ha jól emlékszem - itt a hup-on írta valaki.

"Fiatal koromban sokat nevettünk a szomszéd nyugdíjas nénin,
aki minden reggel 6 órakor furcsán vicces mozdulatokkal táncikált
a kertjében.

Aztán eltelt 30 év. A néni azóta is minden reggel tai-chi-zik a kertjében.
Én azonban már egyáltalán nem nevetek rajta."