"Munkatárs kerestetik"

Na de hogyan...?

Először csak mi vagyunk, akiket keresnek, aztán már mi kezdjük keresni őket. Sokan vagyunk, akik a fenti probléma mindkét végén álltak már, és így a fenti kérdés még izgalmasabb.
Arra a tényre, hogy az önéletrajz mennyire megbízhatatlan egy jelölt megítélésében, talán szót sem érdemes nagyon vesztegetni*. Az, hogy erre a kezdőpontra mégis milyen mértékben van szükség, máris vita tárgya. Ha túl mereven, szigorúan vesszük kiváló jelöltet veszíthetünk el idejekorán, ha túl megengedően, felesleges köröket futhatunk. Viszont, hogy a CV-szűrt körből azután milyen módszerekre támaszkodva találhatjuk meg a jó kollégát, igen végletes példákat találhatunk.

Ez az írás egy számomra nagyon szimpatikus megközelítése a feladatnak, s bár a toborzó szempontjait járja körül, de ugyanolyan érdekes a másik fél számára is. Azt gondolom, hogy a jelölt számára az új munkahely kockázata miatt ugyanolyan fontos egy olyan őszinte, átlátható folyamat, amelyben számára is kiderül, hogy a megfelelő helyre pályázik-e.

*Az említendő cikk egy másik - benne hivatkozott - írásra reflektál, ami szintén érdekes, de ez csak egy apropó a szerintem lényeges kérdéshez.

( sj | 2014. 12. 21., v – 22:57 )

haha, nice :-)

--
"Pont attól akartam megkímélni magam, hogy gondolkodni kelljen ;)" (lajos22)

( Udi | 2014. 12. 22., h – 11:32 )

Ellenvéleménynek olvasd el a Why Github is not your CV és az abban linkelt cikkeket. Ha a felvételi eljárásnak része egy jól kinéző GitHub profil, 10 óra programozás, utána pair programming ezen a kódon, azzal valóban erősen szűrtök, de olyan emberek maradnak bent a kalapban, akinek erre van ideje és energiája. Igen vonzó munkaadónak kell lenni ahhoz, hogy ne csak az éppen ráérő (friss diplomás, munkakereső), hanem egy jelenleg is alkalmazott, teljes életet élő (esetleg családos) ember is szakítson rátok időt.

Hidd el hogy heti 10 óra sok. Neked azért nem tűnik annak, mert eddig is volt időd a Pilerre, HFP-re, SPAM blogra, stb. Mellőlem egy hete állt fel az egyik kolléga, mert az ő családi életébe nem fért bele, hogy heti 5x8 órát egy irodában ülljön. Persze ez is egy extrém eset, az igazság valahol a kettő között van.

hattooo, ezek kozul a piler projekt valoban fut, a tobbi helyett meg ott a clapf, amit jelenleg is kalapalok :-)

Nem azt mondom, hogy ne lehetne olyan helyzet az ember eleteben, hogy az emlitett projekt nem fer bele, de abbol indultam ki, hogy valaki (komolyan) allast keres. Akkor meg egybol az a kozhely is jatszani kezd, hogy az embernek arra van ideje, amire szakit. Szoval unortodox a topikinditoban linkelt cikk gyakorlata, de nekem nem tunik foldtol elrugaszkodottnak.

De a te linkelt cikkeddel is egyetertek abban, hogy poszoroseg eroltetni a mutasd a github projektedet, megmondom, milyen programozo vagy dolgot.

--
"Pont attól akartam megkímélni magam, hogy gondolkodni kelljen ;)" (lajos22)

Hát nem tudom, nekem azért a dolog több sebből is vérzik. Persze, rá lehet szánni tíz órát, na de mondjuk minden cégre? Vagy másképp nézve munkakeresőként nem biztos, hogy az éri meg nekem, hogy egy adott céggel vacakoljak tíz órát, miközben ezalatt utánaolvashatnék tíz másik potenciálisnak, és összerakhatnám a nekik szóló cvt pl. Pláne úgy, hogy kifejezetten leírják, hogy előtte esélyem sincs a HR-es kollegina telefonos hangján kívül mást is látni a cégből, márpedig én is nyilván nekem való helyet keresek, és lehet, hogy a leendő főnök arcából 15 perc után kifordulok, hogy nem érdekel.

Meg persze közel sem biztos, hogy mondjuk az otthon félóránként, óránként összerakott izé, beszélgető asszony meg ricsajozó gyerekek mellett olyan lesz, mit amit tíz óra alatt a melóban csinál valaki, szóval csalóka.

Az is furi, hogy a legendásan introvertált arcokkal tűzdelt programozó világban tulajdonképp minuszpont, ha nem vagy fosshuszár, meg extrovertált bloggolós fórumozós arc. Simán lehet, hogy nekik ez határozott igény, de semmiképp sem venném univerzális iránynak.

De a legnagyobb baj tényleg az, hogy szerintem ezzel a "mielőtt mi erőforrást ölnénk bele, hogy foglalkozzunk veled, elvárjuk, hogy egy tíz órás projektet lezavarj" dologgal egy csomó esélyes jó jelöltet elijeszthetnek, ahogy fentebb írták, azért ahhoz igen jó nevű cég kell legyél...

ha minden masnap mesz interjura, akkor jogos, nem jarhato ut a 10 oras melo mindegyikre megkozelites. De ahogy lentebb is irtak, az ember nyilvan szelektal, igy valoszinuleg nem kell ejjelrol ejjelre ajulasig nyomni a hackathonokat. Ha pedig beleszaladsz egy ilyenbe, akkor az valoszinuleg azert tortent, mert potencialisnak tartottad ezt az x munkaadot is. Aztan ha van meg mellette 5 idopontod mas cegekehz, ahol nem kernek ilyet, akkor beinthetsz nekik, de ha nem...

--
"Pont attól akartam megkímélni magam, hogy gondolkodni kelljen ;)" (lajos22)

Nyilván, felnőtt emberként én is tudok szelektálni, nincs ezzel baj. Egyszerűen csak azt mondom, hogy egy cég egy ilyen stratégiával -- főleg az itthoni körülmények között -- legalább annyi potenciális jó jelöltön fog átsiklani, mint a szokásos cv-s ügy. Azért bőven van különbség aközött, hogy potenciálisnak tartok-e egy munkaadót, meg aközött, hogy annyira potenciálisnak tartom, hogy beletoljak 10 óra munkát, mielőtt én bármi érdemi kérdésre választ kapnék. Ezen utóbbin egyébként tompíthat sokat a telefonos HRs kolléga, de azon nem segít, hogy igazából még mindig semmit nem láttam a leendő cégből. Meg itthon pl. azt is nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen beszélgetésen elhangozzon legalább egy irányár. Az meg igazán szép lesz, mikor az okos cég egy ilyen után közli, hogy tök jó vagy, felvennénk, 150 bruttóra, meg 50 zsebbe gondoltuk....

Vannak ennek jó elemei, de szerintem van vele azért gond is bőven. Sok igazság van a másik linkelt írásban is, bár az nyilván ennek a processznek egyetlen elemét vesézgeti, de főként az ingyenmunkára meg a nem mindenki tart minden szart a githubonban (amit nyugodtan ki lehet tágítani a publikus internetre) szerintem igen sok igazsága van, mint ahogy abban is, hogy a kontextus nélküli kódnézegetés nagyon fals eredményekre vezet (tudom, itt ezen a nézzük át a kódodat dolog azért segít).
Továbbá egyszerűen szerintem figyelmen kívül hagyja a valóságot: hogy más cégek nagyon másképp toboroznak, az ember ehhez van szokva, hogy egy jelenleg erősen hiányszakmáról beszélgetünk, ahol a potenciális jelöltek, főleg a jók bizony elég könnyen tudnak válogatni...

És ettől még mindig lehet, hogy ez simán úgy van hangolva, hogy annak a cégnek tök jól működik, de szerintem általános szent grálként nagyon nem alkalmazható.

valoban, esszel kell csinalni mind a cegnek, mind az allaskeresonek. A ceg oldalarol szerintem siman be lehet probalkozni egy a topikinditoban kozolt felveteli proceduraval, aztan meglatjak. Lehet, hogy nem jon be, aztan a kovetkezo iteracion majd finomitanak. De az is lehet, hogy van olyan reputacioju a ceg, hogy megengedheti ezt maganak, es megis tolonganak majd a jelentkezok. A masik oldalrol meg forditva: mondhatja azt az ember (ha megteheti, mert nem surgos), hogy skippelek minden ilyen hirdetest, de lehet egy ido utan meggondolja magat, es 'van az a penz', hogy kilepjen egy kicsit a komfort zonajabol, es beadja a derekat az unortodox eljarasnak.

--
"Pont attól akartam megkímélni magam, hogy gondolkodni kelljen ;)" (lajos22)

Voltam már (leszek még :-) az asztal innenső oldalán is. Nem mondom, hogy mindenben egyetértek az írással. A különfeladat szerintem nem rossz. Magam is csináltam meg már ilyet, és inkább erre szánnék időt, minthogy mindenféle hülye, röptiben feldobott problémát próbáljak meg megoldani egy plénum előtt. Persze, ha sok helyen kell próbálkozni és sokszor kéne ilyet csinálni, az már megterhelő és nem is megy. De ugye, ha a jelölt is előszelektál (igen, vonzónak kell lennie az új helynek!), remélhetőleg nem kell olyan sokszor eljátszani ezt.

Elolvastam és sok megfontolnivaló van benne. Összességében mégis úgy érzem, hogy kissé belelovallta magát egy szélsőséges pozícióba. A github jelenlétet is lehet differenciáltan értékelni, pont úgy ahogy a közzétevő maga írja. Ha én ilyen helyzetben leszek, akkor a CV-ben felhívom a figyelmet azokra a projektjeimre, amelyeket arra érdemesnek tartok. Ha az értékes pont nem néz ki nagyon tiszta kódnak, megmagyarázom 2 mondatban, stb.

Ha minden kiválasztási módszerben problémát látunk, akkor eljutunk oda, hogy feldobhatjuk a fémpénzt, vagy marad a "meghallgatjuk a jelöltet és szavazunk kinek hogyan tetszett". Esetleg valami objektív-szerű értkelést is adunk.

Az általam hivatkozott írás pont azért tetszett meg, mert egy elég logikus és rendszeres szűrőt ad az eddigi ad-hoc jellegű helyett.

Az is biztos, hogy nem lehet mechanikusan végezni egy ilyen eljárást. A szubjektivitás az emberi viszonyokból nem kiküszöbölhető, de ez nem is cél.