Egy kis érdekesség, ami mostanában sokszor előkerül a közelemben (és igazából nincs köze ehhez a témához :-) ).
Egy rakás informatikai problémát (a példa legyen a 2+2 kiszámítása) többféleképpen is meg lehet oldani:
- felveszel három fejszámolót, mind kiszámolják az eredményt, majd többségi szavazással eldöntik, hogy mi a eredmény (nincs egyszeri költsége, sok fizetés kell nekik, megbízható, redundáns, lassú)
- felveszel egy fejszámolót, aki kiszámolja az eredményt (nincs egyszeri költség, kevesebb fizetés kell neki, nem megbízható, nem redundáns, lassú)
- veszel egy számítógépet, ami kiszámolja az eredményt (alacsony egyszeri költség, nem kell fizetés, megbízható, nem redundáns, gyors)
- veszel három számítógépet, kiszámolják az eredményt, majd megszavazzák, hogy mi a végleges eredmény (magas egyszeri költség, nem kell fizetés, megbízható, redundáns, gyors)
Meg még egy csomó más megoldás is van, nyilván, mind-mind a zárójelben megfogalmazott költségekkel, előnyökkel, hátrányokkal, kockázatokkal.
Szerintem egy IT-s nem lehet igazán jó akkor, ha a fentebbiek közül bármelyik megoldást favorizálja. A jó IT-s feladata éppen az, hogy ezeket a megoldásokat jól ismerje és az adott helyzet ismeretében megfelelő megoldást adjon az üzleti igényekre, vagy megfelelő módon, érthetően tájékoztassa a döntéshozókat a fentebbiekről. A HUP-on a legtöbb vitában nem ilyesmik köré szerveződő, kulturált társalgás folyik, hanem mindenki mondja a magáét, többnyire a többiek meghallgatása nélkül.
Lehet, hogy van valami abban, hogy kéne tanítani kommunikációt azokban a fránya iskolákban :-)