Vasárnap délután úgy 1, fél 2 körül pattantam rá a fekete "szörnyetegre". Nem volt gyors út és nem is teljesült végig. Ebből leginkább a vége nem volt jó, ugyanis Dunakeszi és Újpest között történt némi gikszer. Azt már tudtam róla, hogy lejtőn lefelé a gázt húzva hajlamos bezabálni és befulladni. Valami hasonlóval kezdődött.
Dunakeszin megálltam tankolni (úgy du.3 körül lehetett), örömmel konstatáltam, hogy a benzinmérő műszer ha fekszik, akkor még mindig van egy liter benne, de azért kapott naftát. Berúgtam, pöccröff, indulás tovább, már csak uszkve 10km van hátra. Egyszer csak egy nagyobb gáznál befulladt. No para, félreállok, 2 perc pihi, berúgás. Illetve csak rúgnám, a berúgókar nem mozdul. A mechanika totál kiakadt... Jó páran megálltak, hogy kell-e benzin, szerszám csak egy motorosnál volt, de ő sietett. Egy autósiskola ígért utánfutót, de kiderült, hogy az a kocsijuk már beért a központjukba, így ők sem tudtak segíteni. Feleségemék közben elindultak Gyarmat felől, hoztak némi szerszámot, de nem volt minden náluk.
Nekiálltam hát szétszedni egy buszmegállóban a paripát. A buszmegállóban volt egy srác, kicsit dumáltunk, ő elment, de "megnyugtatott", hogy én még bőven ott leszek, mire ő visszaér. Így is lett, jött két füzettel a kezében. Jó fej volt, beinvitált hozzájuk, hogy ott kényelmesebb lesz és van szerszám is.
16 év forma srác, kiderült, hogy infó suliba jár, még nem dötött, hogy programozó, vagy rendszergazda lesz, de filózik a váltáson is elektronika irányba. Elláttam a tőlem telhető legjobb tanácsokkal.
