Egy lány Nyugaton - egy lány Keleten...Hát, nem ugyanaz... Egy boldognak látszó fiatal francia nő gyanakodni kezd, hogy hasonmását látta meg Krakkóban. Vagy talán önmaga él két életet? Kieslowski lélektani fantázia-játéka az emberi lét nagy titkaival felesel. Szépség és barátság, szerelem és megaláztatás és a boldogság lehetőségéért folyó könyörtelen harc. Kieslowski talán leglíraibb alkotása.Irene Jacob ezzel az alakításával az 1991. évi cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás és a kritikusok díját is.
Rendező: Krzysztof Kieslowski
Főszereplők: Aleksander Bardini, Halina Gryglaszewska, Irene Jacob, Philippe Volter, Sandrine Dumas
https://musor.tv/tvmusor/Veronika_kettos_elete/53007806
Puzsér azt mondta róla h ez a film egy blöff. Én tökéletesen értem h miért mondta ezt, ugyanis ezt filmet sehogy nem lehet megragadni. Van sztori, érdekes is, de ezt meg-meg törik teljesen érthetetlen részek. Nem, nem arról van szó, h valami rejtett értelem fejeződne ki ilyen módon, amit nem sikerült megértenem, hanem ténylegesen arról, h totál értelmetlen, mitöbb obszcén jelenetek vannak néha belekeverve a történetbe. Filozófia, politika, művészet, emberi kapcsolatok keveregnek-kavarognak. Egyszer a politika a művészet által felmagasztalva, máskor meg mintha egy dokumentum filmet látnánk úgy jelenik meg. És totál nem érteni, h mi szükség volt a politikai aspektusra, mivel semmihez nem kötődik, olyan értelemben h különösebb jelentősége lenne.
Nos, amit Puzsér nem értett meg, az az h amikor az ember az EGÉSZET akarja kimondani, akkor egyfelől azt nem tudja, másfelől ha mégis megpróbálja akkor csak ilyen aspektusokat tud kihányni magából, és nem tudja absztrahálni azt a logika szintjére. Tegyünk egy próbát! Kapsz egy percet, beszélj az eddigi életedről! Oké, az átlag tahó beleesik abba a hibába, h ilyen önéletrajzszerű sorolással próbál megfelelni a feladatnak. De a művészlélek más, az ki akarja valahogy fejezni az egészet, a teljességet, nem [csak] az eseményeket. Ilyen rövidebb emlékeket idézne fel, impressziókat, mások által esetleg jelentéktelennek gondolt dolgoknak adna hangsúlyt.
Hát valami ilyesmi jelenik meg ebben a filmben is.
Van egy furcsa érzésem: nem vagyok egyedül ezen a világon!
Erős mondat! Egyszerre rezonál a szolipszizmussal és kritizálja azt. Nyilván a _nem_ furcsa érzés az lenne, h egyedül vagyok a világon. Ha egyedül vagyok akkor kerek a világ. És ez a harmónia bomlik meg a furcsa érzés által: nem vagyok egyedül. Van A Más[ik] is. Ami/aki olyan mint én.
Valójában az a tényező, h létezik valamiféle érzésem, implikálja A Más létezését. Ugyanis magammal kapcsolatban nincsenek érzéseim, azok mindig A Máshoz kapcsolódnak. Tehát ha van érzésem, akkor A Másnak is lennie kell. Most ezt nem folytatom, de röviden a lényeg az Én és a MÁS kérdése az egyetlen érvényes kérdés, ami minden egyéb filozófiai kérdést negligál, bizonyos aspektusból még a lét és a nem-lét kérdését is.
Abban természetesen nem vagyok biztos h az alkotók erre gondoltak-e valójában, de a mondatba ez belelátható és mivel ez az egyetlen érvényes alapkérdés, elképzelhető h valami sekélyesebb gondolat útján tapintottak rá a lényegre.
A film egyébként meseszép. Festményszerű beállítások és képek, a zöld és a sárga árnyalatainak felvonultatása a meghatározó. És a zene csodálatos!
A holland zeneszerző, aki még a halála előtt híres lett! – tanítja a csoda szép Irene Jacob [ Veronique ként] a gyerekeknek.
Van den Budenmayer – egy kitalált személy, nem létezett. A róla elnevezett hangversenyt Zbigniew Preisner szerezte, aki film zeneszerzője. A dallama végigvonul a filmen:
https://www.youtube.com/watch?v=7bHC8XEfEYk
Nem kispályás, igaz? Ilyen amikor az EGÉSZET merítik!
Zárásként- mert már így is hosszú lett: meggyőződésem, h ennek a filmnek a továbbérzése, és némiképp egyszerűsített, popularizált, de még mindig [ vagy még inkább] lenyűgözően szép újraértelmezése Jean-Pierre Jeunet: Amelie csodálatos élete c. 2001-ben készült filmje.
- 111 megtekintés
Hozzászólások
La double vie de Veronique : Marionette - egy zongorás darab a filmből, elég híres. Zöld-sárga - ne feledjétek!
"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Veronique's Audition at Home (from The Double Life of Veronique)
Amikor a zongorista és mester összenéznek, és mindketten tudják, h igen, most történt meg amire vártak, talán egész életükben, h belépett az a tehetség, aki miatt érdemes volt tanárnak lenni!
"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Senki nem nézte? Szomorú vagyok!
Nem sok film létezik amit jószívvel tudnék ajánláni, én nagyon kritikus vagyok a filmművészettel és -iparral szemben, de ezt az elsők közt ajánlom! A lengyel filmművészet méltán a legmagasabb rangúak közé tartozik!
Már többször láttam, megvan hdd-n is, nem is tudom miért hozott lázba h a tv megint adja, de már jó pár éve h utoljárra láttam és simán magával tudott ragadni. Nem is mint film, az csak egy formai dolog, hanem az az esszencia, világlátás, bölcselet amit ezen a formán keresztül áttolnak az alkotók a fejembe. Nem filmként kell nézni, hanem műalkotásként!
Még egy gondolat, már nem emlékszem h a rendező Kieslowski vagy Krzisztof Zanussi - aki egyébként szintén vilghírű rendező, egyben egyetemi filozófiatanár - de itt mint művészeti tanácsadó működött közre mondot valami olyasmit, h az a koncepció, hogy létezik még valaki aki pont olyan mint mi, és akivel - bár egymás számára ismeretlenek vagyunk és kontinensnyi távolság választ el - és mégis meghatározhatatlan, de valós kapcsolat köt össze, (filmben Weronika és Veronique, akik közül kisgyerekként az egyik megégeti az ujját, utána már telepatikus v. ki tudja mi módon, de a másik is tudja, h nem szabad a lángba nyúlni,) szóval enek a kettőségnek a feltevése úgy tekeri meg a világhoz való viszonyulásunkat, h magasabb erkölcsi szintre emelődünk. Visszaadja az életünk különlegességének eredeti megélését.
És most jön az igazi csavar! A László Andrási tanítás a "hűségről". Mi az valójában amihez hűnek kell lennünk? Egyszerűen szólva magunkhoz. DE! Nem ám ahhoz a magunkhoz amilyenek vagyunk! Nem-nem! Hanem azon magunkhoz amilyennek lennünk kéne vagy amilyenek lehetnénk! Nem az emberi magunkhoz, hanem az isteni magunkhoz. Az ember isteni eredetének potencialitásához kell elsődlegesen hűnek lennünk. Vagyis az a kettőség amit Weronika és Veronique képvisel ebben a koncepcióban, a letorzitott változata annak a kettőségnek amit az ember emberi és isteni mivolta képvisel. Weronika és Veronique két entitás, mégis valamiféle egylényegűséget szimbolizál. Ennek az egylényegűségnek a film által sugallt következménye h ők egymáshoz hűek elsődlegesen - egyébként tudattalanul, ösztönösen. Tehát torzítás a film által a hűség értelmezésében rejlik. De miért torzítanak? Miért élnek ezzel az eszközzel?
Nem tudom mennyire volt követhető a fenti eszmefuttatás. Arra azért mindeképpen alkalmas h demonstrálja, h egy műalkotás olyan energiaszintet képvisel, ami kisugárzik és a katalizálja a vele kapcsolatba kerülőt. Inspirálja, gondolatot ébreszt benne - ilyen módon nevel, tanít.
"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
In 1995, Krzystof Kieslowski recieved a courteous letter from Oxford University Press. They were in the process of updating their music encyclopaedia, and could he please provide them with some details about Van den Budenmayer, the late 18th century Dutch composer whose music he had featured in his Dekalog, Double Life of Veronique and Three Colours trilogy. Their research had yielded nothing. Kieslowski replied equally courteously that Van den Budenmayer was a fictional character created by him and his composer, Zbigniew Preisner. Soon he received a second letter. Of course they understood his concern to protect his sources, but as this was to be the definitive series on classical music could he please provide them with at least some information. Kieslowski wrote a second letter, reiterating that the score had been written by Preisner, a 19 stone self-taught musician from Cracow. Still they did not believe him. After about half a year of this fruitless correspondence back and forth Kieslowski stopped replying.
@ForTheWhalez Yt-ról
:-DDDDDDDD
"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Concert in E minor, The Double Vie de Veronique - Zbigniew Preisner (Live in Concert)
Elżbieta Towarnicka, lengyel operaénekes (szoprán) énekelt a filmen - szerepel is benne egy picit amúgy. Ez a koncert 25 évvel késöbb 2016-ban volt, már nem olyan magas a hangja mint eredetileg fiatalon volt, és ez egy nehéz darab éneklés szempontjából, de azért lélegzetelállító előadás a zenekarral!
"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni