Edina repült

Feleségemnek tegnap volt a születésnapja. Pár hete készülődés ment a háttérben, hogy egy olyan élményt kapjon eme kerek évfordulón, amire mindig emlékezni fog. Még soha nem repült.

Elég sok kutatás után találtam olyan kis-repülőgépes csapatot, akik hajlandóak voltak minden nyűgömnek megfelelően teljesíteni a kérést (időpont, gyerek is jöhessen velünk, stb.). Tegnap 11 körül beültettem a családot a kocsiba, irány Budakeszi. Edina nem tudta, hova megyünk. Valamikor az út 3/4-nél telefonált a pilóta, hogy baj van, nem szállt fel a köd, így csúszunk egy órát. Ekkor már nem nagyon tudtam tovább titkolni, elő kellett vennem azt a laminált díszjegyet, amit a cég készített neki egyedi szövegezéssel. Kb. alig tudott megszólalni.

Budaörs magasságában egy kis kávé és süti, aztán irány tovább a reptérre. Mire kiértünk, felszállt a köd, irány a gép. Én szinte végigfotóztam a repülést (Cesna géppel még csak a Flight Gearben találkoztam, eddig egyszer repültem én is, az is utasszállító nagy gép volt), de ahányszor hátranéztem, csak fülig érő mosolyt láttam mindkét lány arcán.

Sima repülés, sima leszállás, eszméletlen profi pilótánk volt, csak ajánlani tudom mindenkinek (cégnév privátban, ha valakinek kell).

Boldog szülinapot Edina :)

( uid_7086 | 2013. 11. 18., h – 11:55 )

Troll on: "alig tudott megszólalni" vs "végigfotóztam"
Végül is kinek volt ajándék? ;)

Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja... Hm... igazgatónak talán még jó lennék. :)

A kérdés jogos :)
Valahol mindannyiunké. Nálunk ez úgy működik, hogy az élményeket szeretjük megosztani. Egy közös családi élmény nagyobb öröm, mint az, hogy ő egyedül felmegy, a gyerek meg lentről nézi, hogy anyu repül. Ha meg már ketten felmennek, akkor megyek én is, mert azt az örömöt látnom (és fotóznom) kell :)

Egyébként egy javaslat: ha belefér a keretbe még egy kör, menj el fényképezőgép nélkül is! Nekem először az Állatkertben tűnt fel, mennyire más minden, ha nincs nálam a fotós cuccom.

Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja... Hm... igazgatónak talán még jó lennék. :)

( bra | 2013. 11. 18., h – 12:55 )

A címből azt hittem, hogy munkanélküli lett, az első mondatból pedig azt, hogy egyedülálló.
De örülök, hogy pozitív fordulatot vett a dolog! :)
--
zsebHUP-ot használok!

( baloo | 2013. 11. 20., sze – 02:05 )

Ilyen élményem nekem is van, szintén születésnapi ajándékként kaptam a páromtól. Annyi volt a plusz, hogy a 20 perc repülés folyamán át is vehettem az irányítást, emiatt a repülés előtt volt egy kis elmélet. Persze a felszállást és a leszállást a pilótára bíztam. :)
Ja, és nem Budaörsről, hanem Tökölről.
De az élmény tényleg frenetikus, ahogy érzed a három dimenziót, és a legkisebb szélerősség is megdobja a gépet (Cessna 152)! Én is ajánlom mindenkinek, akinek nincs repülés-, és tériszonya!

---
| Dropbox | Ubuntu One | SugarSync

( Nyosigomboc v | 2013. 11. 20., sze – 22:36 )

Viszonylag sokszor repultem kisebb gepekkel (repulonapokon). Legtobbszor AN-2-vel, az elso repulesem is ehhez a tipushoz kotodik. A pilota hatranezett, es megkerdezte, hogy mennyire legyen hullamos a levego, mi meg mondtuk neki, hogy nyugodtan. :)
Vicces az elotted levo ulesbe kapaszkodni, hogy fel ne ess a plafonra. Olyan volt, mint egy hullamvasut, csak a palya kotottsege nelkul. Sajnos a kesobbi pilotak nem ajanlottak fel ezt a lehetoseget.
Cessna-172-n is ultem egyszer, ez is jo erzes. (gondolom ti is 172-vel mentetek, az pont 3+1 szemelyes)
Viszont a legjobban a vitorlazo meg a motoros sarkany tetszett. A tobbinel teljesen zart dobozban vagy, es zajos. A vitorlazo miutan eleg nagy kattanassal leoldja a csorlot, teljesen halk. Hallod a szelet, fantasztikus elmeny. A sarkany ehhez hasonlo, de ott nem csak hallod, hanem erzed is (persze ha a motor megy, akkor nem hallod). Setarepuleshez ajanlom ezeket is. Hatranya, hogy nem csaladi elmeny, sarkanybol nincs negyszemelyes, vitorlasbol lenne, de kiment a divatbol.

--
Why did the chicken cross the road?
It was trying to get a signal on its iPhone 4.