enahma blogja

Feltettem az Ubuntu 6.06-osom alá. A vas elég régi: egy 2 GHz-es P4-es 512 SDRAM-mal, de szépen viszi.

Hibátlanul működik rajta az összes szótárszoftverem (Oxford Genie és mobimousék - utóbbiak elég lassan), a Microsoft Office, Firefoxék, meg minden ilyesmi.
Nem akar működni: az USB - pedig beállítottam, és valahogy meg kéne oldanom a két rendszer között a közvetlen információcserét, mivel a virtuális masina egyik windowsos partíciómat sem látja (pedig van kettő is...).
Az a két szakmai program sem, amelyek miatt feltelepítettem. Valószínűleg kicsi nekik az a monitorméret, amelyet a VB a rendszeremen kezelni képes (talán memóriabővítéssel növelhető?).

Nahát! :-D

Rájöttem, mi a bajom az Ubuntuval. Amíg fel nem telepítettem, és az egyéb disztribúciókkal próbálkoztam (SuSE, UHU, Black Panther), az egész kihívásnak tűnt: folyton bütykölnöm kellett valamit, és állandóan tanultam valami újat a Linuxról.
Amióta viszont fent van, úgy érzem magam, mint régen, windowsos koromban: működik és kész. Mindössze egy miniatűr programot kellett forrásból fordítanom, de az is már októberben volt. Vagy szeptemberben?
És ez azért, valljuk be, amellett, hogy jó, egy kicsit idegesítő is. Nekem legalábbis.
A végén azért fogom lecserélni az oprendszeremet, mert hülyére unom magam mellette... :-D