A SCO továbbra is azt állítja, hogy a Linuxba másolt kód nem az ősi UNIX verziókból való, hanem az általuk birtokolt, szerzői jogvédelem alá eső System V-ből.
Emellett a SCO azt állítja, hogy a GPL (GNU General Public License) sérti az Amerikai Egyesült Államok és más országok nemzetközi szerzői jogi törvényeit.
A SCO azt állítja, hogy nem azok a kódok kerültek a Linuxba, amelyek a korai UNIX rendszerekben megtalálhatóak voltak - és amelyet többek között maga a SCO tett szabadon felhasználhatóvá - hanem annak a kódnak finomított verziója, amely a SVR4.1-ben található, és amelyek felett még mindig a SCO rendelkezik.
Chris Sontag (a SCO licenc-ügyi munkatársa) azt állítja, hogy az IBM-en kívül egy másik cég is másolt memória foglaló kódot a Linuxba úgy, hogy a bemásolt SCO kódból eltávolította a copyright sorokat. A SCO egyelőre nem tudja, hogy melyik cég volt ez. Az igehirdetők azt mondják, hogy csak az IA-64 (Itanium) platform kódjában található meg a kérdéses rutin. A gépek nagy része IA-32, tehát nem használja a kifogásolt kódot. A becslések szerint a gépek mintegy 10%-ka érintett ebben a dologban.
Sontag erre azt mondta, hogy nem érdekes, hogy mennyi gép használja a kifogásolt kódot, hiszen az széles körben lett terjesztve. Lényegtelen, hogy a kód széles körben van használva vagy sem, szerzői jogok sérültek.
Perens azt állítja, hogy a SCO által mutogatott egyik példában a Berkeley Packet Filter (BPF) kódjáról van szó (amely a BSD-ből származik), amelyet a SCO szabadon felhasználhatóvá tett.
Sontag erre azt mondta, hogy a SCO nem ezt a kódot akarja példának hozni a "lopásra", csak azt szerették volna ezzel a kóddal bizonyítani, hogy megtalálják a másolt kódot a Linux kernelben.
Az Internet Week cikke itt.