Debian Wheezy alapú rendszerem van, ami anno még testing stádiumban került fel a gépemre, azóta ugye stable release lett. Nem vagyok egy frissítés-mániás fazon, de néha már én is érzem, hogy egyes csomagok eléggé elavultak a stable-ben (a tavalyi évben kijött Ubuntun voltak hasonlóak). Egy ideig amúgy Ubit használtam, de évekkel ezelőtt váltottam Debianra, mert az előbbi kezdett bloat lenni. Eléldegélek néhány számmal régebbi verziójú böngészővel meg LibreOffice-szal is, de azért használnám már az újabbakat szívesen.
Sejtésem szerint a rolling release-t pont nekem találták ki. Ki is próbáltam az Arch Linuxot, de ahhoz meg nem vagyok elég expert. A Debian alapú rendszereket egész jól meg tudom szerelni, ha valami gáz adódik. Mást eddig nem is nagyon használtam, úgyhogy Sabayont meg ilyeneket ne ajánljatok. Az Archnál is hamar elvéreztem. Na mindegy.
Szerintetek mi történik akkor, ha a sources.list fájlban átírom a wheezy repóit testingre, majd ráfrissítek és onnantól kezdve mindig a testing repókat használom? Milyen hátrányai lehetnek ennek?
Vagy váltsak LMDE-re? Ez utóbbit nem szívesen, mert a rendszerem egy jól bekonfigolt Crunchbangból indult ki, Openbox-szal és minimál környezettel. Semmi fölösleges cucc nem kell. A Linux Mint Debian Editionnek nincsen Openbox változata, így eleve azzal kellene kezdenem, hogy MATE vagy Cinnamon kuka. Ráadásul akkor manuálisan adhatnék hozzá a Thunartól elkezdve a Tint2-n át az össszes számomra kedves csomagig mindent. Illetve mi történne, ha a Wheezy helyett az LMDE repókat adnám meg? Érzékelné, hogy nekem Openboxom van és nem kell más, vagy egy frissítésnél fel akarná hogy rakjam a fél GNOME-ot? (Az LMDE azért tűnik jó ötletnek, mert nem egyből kerül be a repóiba a Debian testingből minden - például amikor a jelenlegi sidből testing lesz, a testing repókat használók ideiglenesen szívhatnak kissé.)
Na de mi történne, ha wheezy vagy testing helyett sid állna a sources.list fájlban? Végül is az Aptosid disztrónál pont ez a helyzet: rolling is, de nem is arról híres, hogy egy frissítés után nem lehet elindítani (az Archnál így jártam). Hajlok arra, hogy az Ubuntu nem-LTS verzióinál egy sid nem kevésbé stabil. Bár inkább maradnék a mindenkori testingnél.
Avagy tartsam meg a Wheezy-t egészen addig, ameddig ki nem jön az új, Jessie alapú Crunchbang, és akkor csináljak clean install-t, miközben (addig) a zavaróan régi csomagokat apt-pinning segítségével frissítem az újabb verziókból?
Esetleg használjam a backports tárolókat ugyanerre a célra?
Aki csinált már ilyet: melyik vált be hosszú távon? Ha lehet, nem akarom évente újratelepíteni a gépet. Noha a /home külön partíción van, így az adatokat nem kell lementeni (persze backup mindig készül külső vinyóra), de a rendszert annyira a saját ízlésemre faragtam, hogy hosszú lenne elölről kezdeni.
Nem flame posztnak szántam, tényleg kíváncsi vagyok a tanácsokra. Előre is köszi.
