Szerinted igazságos-e valakit előnyös megkülönböztetésben részesíteni csak azért, mert családos?

Címkék

Igaz történet (a szereplők nevei kitaláltak):

- Nézd, itt ez a koronaválság. Mindenkinek csökkentenünk kell a munkaidejét. Mivel neked se kutyád, se macskád, 4 órás munkarendbe kerülsz át. Tibi, Juci, Sára, Gizi pedig 6 órába, mert kell nekik a pénz, gyerekeik vannak! Munka persze nem maradhat el!

Szerintem igazságos, gyereke(i) van(nak), több a kiadása!
28% (314 szavazat)
Szerintem igazságtalan, egy cégnek a dolgozó "teljesítménye" alapján kellene differenciálni!
17% (196 szavazat)
Szerintem igazságtalan, mindenkit egyformán kellene kezelni!
12% (138 szavazat)
Szerintem igazságtalan, nem a cégeknek, hanem az állam feladata kompenzálni azt, akinek családja van!
17% (193 szavazat)
Lófaszt! Ott a családi pótlék, az adókedvezmény, a gyerekek után járó szabadság! Mi kéne még?!?
23% (261 szavazat)
Egyéb, leírom.
3% (32 szavazat)
Összes szavazat: 1134

Hozzászólások

Disclaimer: nem velem történik.

trey @ gépház

Ja, ha nem az opció a kérdés, végső soron a családosokkal szemben ez igazságos, hiszen mindenkivel kibasznak. Általában véve viszont a járványra hivatkozni a csökkentés miatt, de közben a munka nem kevesebb, az igazságtalan.

Szóval megfogalmazhatjuk így is:

Szerintem igazságtalan, gyerekei vannak, fél, hogy elveszti még azt a keveset is, ami van, tehát jobban kizsigerelhető.

Pedig egyszerű. Ha a munka ugyanannyi, akkor:

Egyedülállót visszarakják négyórásba, megcsináltatnak vele hatórányi melót. Már azzal is tele lesz a töke, tovább nem húzhatják, mert még kilép, aztán honnan szednek egy másikat helyette. → 75%-os munkáért 50%-os bér. Heti 40 óra 80 ezer helyett heti 30 óra (valójában elvégzett munka, nem munkaidő!) 40 ezerért. → 33%-os bércsökkenés.

Gyerekest visszarakják hatórásba, megcsináltatnak vele kilencórányi melót, hiszen az egyedülállóból már ki nem verhető is rá hárul. De még mindig marad egy óra, nos, hát azt is megcsináltatják vele, hiszen az „a pár perc már nem számít”, a szülő meg úgy van vele, hogy ha most kilép, hova veszik fel. → 125%-os munkáért 75%-os bér. Heti 40 óra 80 ezer helyett heti 50 óra 60 ezerért. → 40%-os bércsökkenés.

Sok a feltételezés. Lehetne az is, hogy a gyerekesek még hatot sem dolgoznak, mert nekik, most gyereket kell "felügyelni és tanítani". Aki 4-ben van, az meg dolgok nyolcat (mert megcsinálja azt, amit a gyerekeseknek kéne).

Ugye, ez is lehetne?

trey @ gépház

Ugye megvan, mi a konkrét feltételezés, amiből kiindultam? Ugye ennek semmi köze ahhoz, gyereket kell-e felügyelnie? (Mellesleg akinél kisebb gyerek van otthon, ott bizony alapvetően nem fér bele a négyórás munkaidő sem, ahol meg otthon hagyható egyedül a gyerek, ott mindegy a munkaidő szempontjából.)

Ha tényleg csak 4 órányi munka van, akkor is kérdéses picit ekkora különbség. Ha viszont 4 óra helyett 6-8 órát próbál így rátolni az emberekre a főnök, akkor egyszerűen hülye. Mert hogy az így "elvégzett" munka minősége elég jó eséllyel nem olyan lesz, ami után visszajárnak az ügyfelek.

Csak 1 példa: adminisztratív munkakör, pl. könyvelő, bérszámfejtő. Ha ők szarul kezdenek el dolgozni, 1) csak saját magát szivatja a többletmunkával, mert másnap ugyanúgy ki kell javítania amit hanyagul elrontott, túlóra és pkusszpénz náluk ismeretlen fogalom 2) kirúgják.

Szerkesztve: 2020. 05. 16., szo - 10:48

Ha nem jogos hátrányban részesíteni valakit családossága miatt, akkor előnyben se részesítsük.

De, több is a kiadás, ezt megértem.

Szerintem állam feladata lenne, nem a cégeké.

Csak olyan helyen történhet ez meg, ahol idióta a dolgozó és rosszul van kondicionálva a főnök. Ha a munkaidőm 4 órában van megállapítva, akkor 4 óra 0 perc 0 másodperc leteltekor távozóban látják a hátamat. A beosztottaimtól sem várom el, hogy akár egyetlen perccel is többet dolgozzanak a kelleténél. Ha ez nem tetszik a  főnöknek, akkor fel kell állni és ott kell hagyni.

Ez a sztori nem a dolgozókról szól, hanem arról, hogy a főnök miképp akar spórolni az emberein és felállított egy kibaszási sorrendet közöttük, mivel azt akarja, hogy ő legyen a legkevésbé geci és szociálisan érzékenynek mutassa magát. Ebben a sztoriban megspórol napi 12 órányi munkabért és feltételezem, a történetben a legnagyobb órabérrel az egyedülálló kolléga rendelkezett.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

hogy a főnök miképp akar spórolni az emberein és felállított egy kibaszási sorrendet közöttük

Nem gondolnám, de mivel családos, simán lehet elfogult (ő is érintett). 

feltételezem, a történetben a legnagyobb órabérrel az egyedülálló kolléga rendelkezett.

Nem nyert. 

trey @ gépház

Ok. Akor hogyan magyarázod, hogy a családosokat belekényszeríti 6 órázásba, az egyedülálló meg 4 óra alatt is el turdja végezni a feladatait. Itt azért sokminden zörög a dobozban. Jópár opciót látok:

a; Ha a koronavírus miatt csökken az ellátandó feladatok száma, akkor ezzel arányosan csökken a feladatok mennyisége. Itt, ha jól látom, azt jelenti, hogy 5 főre eső terhelés csökken 12 órával. Ha senki sem héderezik, mindenkinek azonos feladatkörben, azonos a terhelése, ez azt jelenti, hogy fejenként 1,4 órával kevesebb munkidőt kell a dolgozóknak benntölteni. Tehát ez megoldható úgy, hogy mondjuk mindenki 7 órát jár be dolgozni, a pluszban kifizetet 0,6 órát lenyeli a cég.

b; Nem csökkennek a feladatok száma csak amúgy sincsenek kihasználva az emberek és most van egy jó ürügy a minkaidő visszafogására. Hogy ne lázadjanak a családosok nekik nyúlnak kevésbé hozzá a pénzükhöz.

c; Nem csökkennek a feladatok száma, de most van egy jó ürügy, hogy lehúzzon még egy bőrt az emberekről a cég és spóroljon egy kicsit. Az elvárás ugyanúgy 8 óra munka, csak a bér kevesebb.

Összességében, egy ilyen manőver, függetlenül, milyen formába csomagolják, a dolgozóval való kibaszás és valamilyen formában a cég nem akar fizetni. Ha valós a munka mennyiségének a visszaesése, egyértelmű, hogy túl sok dolgozó van, ezért valakit ki kell baszni. Ez pénzbe kerül. Viszont ez megkerülhető azzal, ha a dolgozó mond fel. Valószínűleg, itt is ez lesz a cél, és egyértelműen látszik, hogy kit kell kivágni a csapatból.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

a cégnek a teljesítmény után kell az embereit fizetnie, nemre fajra vallásra stb stb.
ugyanakkor érdeke a jó munkaerőt megtartani, és adott esetben kedvezményeket adni, segíteni ennek érdekében.

nehéz megtalálni az egyensúlyt.

> Munka persze nem maradhat el!

Ez mit jelent? Hogy továbbra is nyolc órát dolgozik, csak 4 órányi bérért?

Ha mindenki 4 órát dolgozik, de a családos 6 órányi bért kap érte, az még belefér mert a jussát mindenki megkapta, csak a családos az előnyös megkülönböztetés miatt többet kapott. De az, hogy mindenki 6 órát dolgozik és a családnélküli 4 órányi bért kap érte, na, az nem fair, mert így tőle elvették, amiért megdolgozott: úgy nem a családos volt előnyösen megkülönböztetve, hanem a családnélküli hátrányosan.

De ez is csak abban az esetben áll, amennyiben a "családos" szó szerint van értelmezve és azt jelenti, hogy családja van, nem azt, hogy gyerekei; a másiknak meg mondjuk a rokkantnyugdíjas szüleit kell eltartania, az is család.

A kiírt szavazás úgy kezdődött, hogy "szerinted". Hát szerintem. Szerinted meg nem. Pont.

Én leszarom, hogy ha valakinek többet tolnak oda, amíg én megkapom azt, amiért megdolgoztam. Kivételezettek úgyis lesznek mindig és ameddig a többlet kitermelése nem az én gondom, hanem a szeretetszolgálatot játszó munkahelyé, addig nem az én dolgom, hogy mások zsebében turkáljak; majd akkor, ha elkezdenek az enyémben is.

A kiírt szavazás úgy kezdődött, hogy "szerinted". Hát szerintem. Szerinted meg nem. Pont.

Ez így van, ezért mondtam el én is a véleményemet. Szerintem előtte nem ismerted az enyémet. 

Én leszarom, hogy ha valakinek többet tolnak oda, amíg én megkapom azt, amiért megdolgoztam.

Itt a probléma az, hogy aki 4-ben van, az nem kapja meg :(

trey @ gépház

> Ez így van, ezért mondtam el én is a véleményemet. Szerintem előtte nem ismerted az enyémet.

Sorry, kioktatásnak tűnt; storno.

> Itt a probléma az, hogy aki 4-ben van, az nem kapja meg :(

Az más, az úgy nem fair, de ezt le is írtam és éppen ezért kérdeztem rá, mielőtt véleményt formáltam volna.

Mondjuk engem kifejezetten zavar, ha valaki ugyanazért a munkáért több bért kap nálam, és cseppet sem számít, hogy ennek mi az oka. (Most tekintsünk el attól, hogy pontosan fel tudom-e mérni a saját munkám értékét, elég, ha én úgy érzem, hogy ugyanaz.) Ilyenkor én odébbállok, a munkáltató meg kezdhet új embert vadászni, betanítani.

Természetesen nem kutakodom, de ha már tudom, akkor nem tudok úgy tenni, mint ha nem tudnám.

Hogy álljon itt konkrét példa is: bértáblás helyre mentem, de azzal az ígérettel vettek fel, hogy ebben hamarosan változás lesz, egyedileg fogják megállapítani a fizetésünket. Az első évben úgy voltam vele, hogy fair, hogy a 10+ éve ott dolgozó közvetlen munkatársam jobban ismeri a feladatkört, helyi sajátosságokat, jár neki a több pénz. Aztán egy idő után én kezdtem vinni a munka nagyobb részét, és a bértábla miatt tudtam, hogy kevesebb pénzért. Egyébként a közvetlen főnököm próbált meggyőzni, hogy ne menjek el, szóval annyira rossz nem lehettem.

Egy másik esetben meg a kolléga kotyogta ki egy sörözés közben. Pedig nem kérdeztem.

Ezt nem jól látod, az alkalmazottak fizetése ugyanis nem feltétlen független egymástól. Lehet, hogy a cégnek van egy kerete, amit az adott területen dolgozók között szét tud osztani. Természetesen zavar, ha ebből a keretből én egy kisebb szeletet kapok, mert csak.

Ha én keresek többet, és az összeg abszolút értékben is rendben, akkor elégedett vagyok a helyzettel, minek mennék bárhova?

Szerk.: egyébként belátom, hogy önérzetes személyiség vagyok, és a kisebb fizetés kisebb megbecsülésként is regisztrálódik a tudatomban, ami kellemetlen érzést vált ki. Ettől még a konkrét esetben nem baszogattam a kollégát, és a céget sem sírtam teli a sanyarú sorsommal. Leültem a főnökömmel, elmondtam neki, hogy mi van, megbeszéltük, hogy nem tud mit tenni, így léptem. Úgy gondolom, erről nyugodtan beszélhetek egy lényegében anonim fórumon.

Gergov:

Mondjuk engem kifejezetten zavar, ha valaki ugyanazért a munkáért több bért kap nálam

Szitén Gergov:

Ha én keresek többet, és az összeg abszolút értékben is rendben, akkor elégedett vagyok a helyzettel

 

Nekem ez kettős mércének tűnik...

"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."

Nézd, ha nekem jobb, akkor nyilván nem kezdek el nyafogni. Harcoljon magáért az, akinek rosszabb.

Egyébként kihagytad a harmadik választási lehetőséget: nekem már az is tökéeltes lenne, ha pont ugyanannyit kapnék, mint a másik. Ha ezt biztosítanák, egy forinttal sem kérnék többet. Megjegyzem, ez a mostani helyzetemben kb. 15%-os fizetésemelést jelentene.

Másképp kérdezek, többet is: ha nem tudnád mennyit keres a kolléga, elégedett lennél a béreddel? A jelenlegi béredet azért kevesled, mert tudod hogy a kollégának több? A feletteseiddel beszéltél a problémáról?

"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."

Erre nem tudok egyszerű, egyenes választ adni.

Amikor 1,5 éve aláírtam ezt a megállapodást 2 évre, akkor még elégedett voltam. Közben változott a helyzet, (szerintem) a kormány családpolitikájának köszönhetően mindennek elszállt az ára, amit én meg szeretnék vásárolni. Mivel az áruk és szolgáltatások árát az ellenérték megszerzésével töltött időtartamban mérem, szépen lassan elmúlt az elégedettségem.

A kolléga bérének ismerete csak rátesz erre egy lapáttal. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés az emberben, hogy ha a másiktól nem sajnálják, tőlem miért? És tulajdonképpen miért dolgozzak egy olyan helyen, ahol ennyire nem értékelnek és/vagy úgy gondolják, hogy én ezt lenyelem.

Egyébként jobban végiggondolva az egészet amúgy is váltani szeretnék, az egész béres történetet tulajdonképpen ürügyként használom. A fair tájékoztatás jegyében már jeleztem a vezetőmnek, hogy június végén valószínűleg felmondok (onnantól ketyeg a két hónap próbaidő), és az okok között a bérkülönbséget is megemlítettem. Erre kaptam egy homályos ígéretet, hogy megpróbál intézni egy augusztusi emelést, de egyrészt nem mentünk bele túl mélyen, másrészt erről nem ő dönt, csak javaslatot tehet. Aki pedig dönt, abban majdnem biztos vagyok, hogy nem fogja megadni.

A másik pozíció viszont nincs a végtelenségig nyitva. Ha szeretném, augusztusban már ott kell lennem.

A jelenlegi cégnél mielőtt felvettek megkérdezték mennyit kérek. Annyit kaptam. Azóta párszor emeltek.

Mivel a béremet én alkudtam ki, és minden hónapban üzembiztosan és fehéren megkapom, így engem az sem érdekel ha a takarító 4 órában félmillával többet keres mint én 8-ban.

A saját dolgom érdekel, nem más jósorsán búsulok.

"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."

Akkor nem azon kell bosszankodni, hogy a kolléga mennyit kap, hanem meg kellene próbálni akár a mostani cégen belül, akár egy másik cégnél legalább ugyanannyit kapni ugyanazért a munkáért.

disclaimer: ha valamit beidéztem és alá írtam valamit, akkor a válaszom a beidézett szövegre vonatkozik és nem mindenféle más, random dolgokra.

Ez a példaként leírt esetekben így is történt.

Annyiban nehezített a helyzetem, hogy lejjebb lépni nyilván nem szeretnék, így mérnökinfós végzettséggel vidéki kisvárosról lévén szó nincs túl sok lehetőségem.

Van itt egy cég, ahol szinte folyamatosan van nyitott pozíció, ami érdekelne (PLC-k programozása egyedi feladatokra), de ők villamosmérnököt keresnek. Néhány év különbséggel kétszer is adtam be hozzájuk önéletrajzot, de még egy sablon sajnálkozó választ sem kaptam. Ezért újra iskolapadba ültem, 3 hét múlva remélhetőleg lesz egy szakképesítés is a zsebemben. Ezzel már most van egy egész jó ajánlatom, majd kiderül, hogy mennyire válik be.

Kirúgtam nemrég valakit (magántulajdon tiszteletben nemtartása).

Volt aki azt mondta szegény van egy gyereke. Erre azt mondtam: nekem három. Kiderült mégsem a  gyerek számít. 

A probléma ott kezdődik, hogy oké, ő gyereke, de a mi társadalmunk. Nem kevés példát láttam rá, hogy szülő hibájából lett a gyereke elhanyagolt, hátrányos helyzetű, feszült, szorongó, majd veszélyes a környezetére. Persze nem azt mondom, hogy állami közbelépést, mert a segélyt is el lehet inni szülőként, de van itt mit tenni, na.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

azon a szinten tökéletes a kérdés, csak a jó választ keresi mindenki a nagy világban, hogy valóban: gyereket bárki vállalhat, láthatóan tökéletesen alkalmatlanok is. Van a környéken védőnő aki rendszeresen számol be rosszabbnál rosszabb lehetőségek tárházáról :(. Sajnos a családvédelem nem ott kezdődik, hogy minden férfiből csináljunk nőt, mert biztosan az mindennek az oka, hogy a férfi veri a feleségét. (pedig sokan szeretik így egysíkúvá tenni a kérdéseket, mert mindig könnyebb egy ellenségképpel szemben megfogalmazni magukat és az érzelmileg túlfűtött indulatcsomaggal remekül lehet nagyobb néptömeget manipulálni(megszólítani)

https://goo.gl/muWzKz (digitalocean)

Ezért is vetettem fel, mert nekem pl. nincs gyerekem, és úgy gondolom, a szülő felelőssége eltartani a gyerekét, tartalékokat képezni, stb., tehát jobb oldali vagyok, de amikor a sikertelen szülő alkoholista lesz és veri a gyerekét, akkor az a gyerek rám is veszélyes lesz, jelenleg ráadásul több költségünk lesz vele, mert mégiscsak van ez a társadalom nevű izé, akkor csináljuk már jól, tehát bal oldali vagyok. Oké leülök :) .

A lényeg szerintem, hogy a fenti problémára adott megoldásból kellene levezetni a gazdaságpolitikát, nem fordítva.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Manapsag a fizikai munkasok nagy resze lop. Es ezert legtobbszor ki sem rugjak (!!!), mert nincs helyere mas. Ezt cegvezetoktol hallom es megfigyelo rendszer kimentesekben is latom. Szamomra ez az egesz felfoghatatlan, hogy hogyan valt normalissa a boltokban.

illetve ott van az, hogy a fizikai munkások bére elképesztően alacsony,

Elég vaskos kijelentés ez. Dolgozik fizikai munkás (napszámos) a réten, de dolgozik fizikai munkás az AUDI-ban a szalag mellett is. A kettő közt ég és föld a különbség, bérben is. 

trey @ gépház

Ha nem lopnának, lehet nem lenne annyi hiány, és magasabb lenne a fizetés? Plusz az se két perc, amíg ellopják, nem lehet, hogy a munka esetleg megtérülne?

És mi van azzal aki nem lop, ÉS alacsony marad a fizetése, mert úgy számol vele a főnök, hogy mindenki lop?

(Nem vagyok naív, kereskedelemben dolgozik több ismerősöm is, egyik lop, másik nem,)

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Ez így van. Böven kereshetnek jól, más kérdés, hogy legtöbbször feketén, adómentesen, és ha nem tudnak (akarnak) spórolni, félretenni, egy nap nem kapnak majd semmilyen nyugdíjat. Ezen felül pedig ha hajtanak, 50 éves korukra kb. leépülnek fizikailag. Mondjuk a tanárok meg lelkileg. 

robyboy

akkor nem is lopott, hanem kolcsonvette a hetvegere hogy otthon felfurhasson egy csaladi kepet a falra a ceges furoval?
Te pedig meg se vartad, hogy visszahozza-e?

:)

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Nálunk hasonló rendszerben lettek a költségek megvágva. Csak nálunk annyi az elvárt munka amennyi a kifizetett óra... Apró, de nem lényegtelen különbség :)

Nem azt látom gondnak, hogy egyik ember 4 órába másik meg 6 órába kerül át, hanem ezt:

Munka persze nem maradhat el!

Feltételezem, ez azt jelenti, hogy továbbra is a 8 órányi munkát várják el, csak a családtalan embernek felére csökkent a fizetése, a családosnak meg háromnegyedére.

Munkaadóként, ha mondjuk kevesebb a megrendelés egy járvány miatt, és csökkentenem kell a kiadásokat viszont az emberek munkájára sincs szükség, valószínű ahelyett, hogy elküldök néhány embert és a maradékot megtartom 100%-on, inkább azt választanám, hogy mindenki munkaidejét csökkentem kevesebbet kell dolgozzanak és kevesebbet is keresnek (hacsak valaki nem választja ehelyett azt, hogy bocsássam el, hogy máshol kereshessen állást). Én alapból ugyanannyival csökkenteném mindenki munkaidejét ha egyébként a munka mennyisége hasonlóan csökkent (pl. ugyanazon a területen dolgoznak).

Alapvetően úgy gondolom, hogy egy szociális jóléti államban az állami szociális védőháló dolga lenne az, hogy az állásukat elvesztők vagy a jövedelemcsökkenést elszenvedőket megsegítse, ki ki lehetőségeihez és igényeihez mérten. De ha ez nem működik egy adott országban, nem gondolom azt, hogy baj, ha egy munkaadó ennek a feladatnak egy részét magára vállalja, ha tudja.

Itt, Angliában pl. úgy alakult a dolog, hogy annak érdekében, hogy ne kelljen embereket elküldeni lehetőleg, a cégek kényszerszabadságra küldhetik az alkalmazottakat, és ha így tesznek, az állam átvállalja a fizetésük 80%-át. Emellett egy csomó cég embereket elbocsátott, vagy fizetést csökkentett.
Angliában a támogatási rendszer viszont elég bután van kitalálva, így hiába csökken jelentősen családok bevétele, nagyon kevesen kapnak nagyon kevés extra juttatást ezért. Pl. mostanában a korábbi sok különböző címen adott juttatás helyett van egy, universal credit nevű. Van egy maximum, amit állami juttatásokból kaphat egy család, és ha mondjuk egy pár egyik tagja elveszti az állását, még simán lehet, hogy a pár másik tagjának a fizetése miatt nem jár nekik U.C. Annak ellenére, hogy a bevétel jelentősen csökkent. Ha mindketten elvesztik az állásukat vagy ha nagyon kevés a közös bevétel, akkor jön csak a segély.
Ami jó, hogy az állam megkérte a bankokat, hogy a hiteltörlesztéseket engedjék felfüggeszteni az ügyfelek kérésére, így akinek a bevétele jelentősen csökkent, a bankok felé menő költségeket tudja csökkenteni.

disclaimer: ha valamit beidéztem és alá írtam valamit, akkor a válaszom a beidézett szövegre vonatkozik és nem mindenféle más, random dolgokra.

Munka persze nem maradhat el!

Jó lenne tudni ez mit takar.

Ha továbbra is 8 órát dolgoznak igazságtalan, ha 4 és 6 órát dolgoznak nem látok benne kivetnivalót. 

Sok főnök most jön rá, hogy ugyanazt a munkát eltudják végezni 4 órában otthonról, mint amiért 8 órát fizettet, kíváncsi leszek vissza állítják-e ezeken a helyeken valaha is a 8 órás munkarendet.

A jogszabályokat illő betartani, illetve kalkulálni kell a lehetséges következményekkel.

Szerintem egy kis cégnél/részlegnél, ahol az emberek valamennyire ismerik egymás körülményeit, bizonyos esetekben megengedhetők ilyen-olyan kedvezmények. Miért ne segítsék az emberek egymást?

:)

Ha családos vagyok igazságos, ha nem, akkor igazságtalan, ha munkaadó vagyok, akkor örüljenek, hogy dolgozhatnak.

Szerkesztve: 2020. 05. 16., szo - 12:18

Mifelenk a csaladosokat ugy kezelik, hogy: lehuzhatom akarmennyire, kihajthatom belole a szart is, ugysem mond fel, mert gyereke van, meg ilyenek.

A negativ diszkriminacio sokkal gyakoribb szerintem. Talalkoztam olyan munkaltatoval -ismeros dolgozott ott-, aki ugy huzta le a csalados dolgozoit, hogy az ingyen tulora mellett kiirogatta a csaladosoknak jaro plusz szabikat, mert az szerinte nem jar, csak neki okoznak vele kart. Amugy oruljenek, hogy szivesseget tesz nekik, hogy kapnak fizut. Del-alfold, 2020.

Error: nmcli terminated by signal Félbeszakítás (2)

Nem. Pontosan tudta, hogy nem lenne helyette más, aki hasonló szakértelemmel tolná azt a pozíciót.
Meg így névtelenül elmondhatom róla azt is, hogy egyébként is egy sunyi beszari alak, az ügyfelek is folyamatosan hülyére vették. Én sem jó viszonyban váltam el tőle - hiába no, egy önélzetes kis latol vagyok, belátom -, de mióta az egyik megrendelőjénél dolgozom, folyamatosan jópofizik, az ex kollégák meg mesélik, hogy a hátam mögött szid. Biztosan attól fél, hogy esetleg elintézem, hogy felmondják a szerződését. Fogalma sincs róla, hogy ez engem mennyire nem érdekel.

[x] egyéb:

Egyes (főleg nagyobb) cégeknél létezik társadalmi felelősségvállalás. Lehet valahol az is szempont, hogy ha apuka/anyuka jól érzi magát a munkahelyén, akkor lehet hogy majd a gyerek is oda jön egyszer dolgozni.

Ezt viszont nem a fizetés tekintetében szokták megtenni, a fenti példa szerintem nem előnyös megkülönböztetés a családosok számára. Másrészről nonszensz, hogy kevesebb bérért cserébe több munkát várjanak el, biztosan nem dolgoznék ilyen helyen.

Szerkesztve: 2020. 05. 16., szo - 13:35

Jogásszal kell beszélni, az ilyen megkülönböztetések munkaügyi perhez is elegek lehetnek. 

Aki félti a fostosch kis állását, és nem mer/tud/akar másik hasonlóan kizsákmányoló kkv-hez menni, az munkaügyi perhez is beszari, mert amint megkapja a főnöke a levelet a bíróságtól, azzal a lendülettel fogja kibaszni az emberét. Mégha meg is ítélik a melósnak 1-2 év alatt a kártérítést (és akkor még gyorsan hoztak ítéletet, plusz munkáltató megfellebezi automatikusan, megy 2. fokra, ha szerencséje van a melósnak akkor 2.fokon is az ő javára döntenek), akkor is nézhet új hely után. Az emberek többsége addig nem lép, amíg még nem fáj neki elviselhetetlenül. Ez valami rejtett bűntudat lehet sokakban, amíg nem vérző gyomorral vagy szúró szívvel ébred valamelyik vasárnap reggel a stressz okozta gyomorfekély v. infarktus miatt, addig tűri és szenved, próbálja relativizálni miért is nem ANNYIRA szar helyen dolgozik évekig, évtizedekig.

"Ez valami rejtett bűntudat lehet sokakban, amíg nem vérző gyomorral vagy szúró szívvel ébred valamelyik vasárnap reggel a stressz okozta gyomorfekély v. infarktus miatt, addig tűri és szenved"

Valóban, mint olyan aki éveken keresztül dolgoztam ilyen szarrágó cégnél teljesen röhejes fizetésért abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem volt annyi öntudat\ego bennem, hogy a munkám ennél sokkal de sokkal többet ér :). Fiatalság-bolondság. Az is tanuló pénz volt, csak pár nagyságrenddel több mint az egészséges :).

A másik végletet sűrűbben szoktátok itt is emlegetni amikor a seggén tojáshéjjal megjelenő ifjú titán irreális fizetést követel a semmire: idő mire az ember megtanulja belőni, hogy őt hol és mennyire értékelik. aki leragad egy helyen hosszabb időre annál tényleg előjöhet mindenféle fordított pszichológia arról, hogy ő (és a munkája) ennyit is ér, azért bánnak vele is minden szinten ilyen módon és ez a csavar megy körbe-körbe.

Van aki ebben gyorsan tanul (és egyébként ha alkudsz és kevesebbért aláírsz helyből vesztett helyzetben vagy. Ha fölé mondasz és abból engedsz akkor még lehet mindkét fél számára jó a megegyezés: te is jól érzed magad, és ha a másik fél is elfogadja akkor meg tudja fizetni, hogy ennyiért foglalkoztasson. win-win. Valószínűleg ha 15-16évesen már aktívan üzleteltem volna mindenfélével akkor ezek a triviális alap dolgok nem később estek volna le a gyakorlatban :)

https://goo.gl/muWzKz (digitalocean)

 

A másik végletet sűrűbben szoktátok itt is emlegetni amikor a seggén tojáshéjjal megjelenő ifjú titán irreális fizetést követel a semmire: idő mire az ember megtanulja belőni, hogy őt hol és mennyire értékelik.

Van egy ismerősöm, akivel többször jártunk 4-5 fős csapattal belvárosi szórakozóhelyekre. Doboz, Kraft, stb. Neki az volt a technikája, hogy amint beértünk a bejáraton, odament az első csajhoz, és azt mondta neki: "Na mi van? Semmi?" Így, szó szerint. A csaj nyilván lekoptatta a haveromat, aki ezen felbuzdulva az összes nőhöz odament sorban, és eljátszotta ugyanezt. Csakhogy, mivel általában késő este mentünk, a lányok közül pedig sokan nem találták meg aznap a szerelmet, kivétel nélkül minden alkalommal talált egy nőt, aki ezen elmosolyodott, és max fél órán belül a mosdóban/lakáson kötöttek ki. Éveken át jártunk bulizni havonta 1-2 alkalommal, de a haver (nem túlzás) minden alkalommal nővel ment haza. Mindig másikkal, persze. Kivétel nélkül.

A tanulság ebből nekem az, hogy ha valami ordenáré bullshit ajánlattal is mész oda ifjú titánként a cégekhez, biztosan lesz 1 db cég, aki kétségbeesett lesz, vagy csak simán hülye, és belemegy a dologba. Onnantól kezdve viszont (a haverommal ellentétben) nem kell újrakezdeni a következő alkalommal, mert már van a zsebedben egy referencia, akire már építhetsz a következő bértárgyaláson, és így lesz az obszcén magas pályakezdő fizuból +25%, majd újabb +30%, stb., egészen addig, amíg sokkal többet fog keresni nálad/nálam.

Dehogy bassza, egy munkaügyi per elég kockázatos a munkáltatóknak ilyen akciók nélkül is. Valószínűleg visszakozik a munkáltató, a munkavállaló meg valószínű jobban jár ha új munka után néz, de ez egyébként is logikus lépés egy bér megfelezési szándék után, nem? Pár hónapot az illető mindenképp nyerni fog változatlan feltételekkel, és persze szerzett egy ellenséget, meg kiteszi magát majd a munkájával kapcsolatos folyamatos főnöki zaklatásnak, fúrásnak, és ellehetetlenítésnek hogy miatta kell szegény családos Manyikát lapátra tenni stbstb. Van aki olyan hogy leszarja és felvállalja mert inkább az érdekeit akarja érvényesíteni, más meg olyan hogy nem bírja az ilyet, inkább beadja a derekát és alkalmazkodik. 

Alapvetően nem, természetesen a cég figyelembe vehet szociális szempontot. Pl. akinek a gyereke most a koronavírus miatt otthon kell legyen, az kapjon homeoffice-t, más meg menjen be dolgozni (munka jellegétől függ), stb.

De az egész kérdést szerintem agyonvágja a 'Munka persze nem maradhat el!' szöveg. Ilyen szöveg mellett már érik a munkaügyi bíróság. Csökkentett munkaidő, kevesebb teljesítés.

Off, de eszembe jutott: akinek van hitele, annak van lehetősége most nem fizetni, annak ellenére, hogy létezik munkanélküliségi biztosítás, legutóbb amikor hallottam összegeket, akkor nem tűnt megfizethetetlennek, és pont ilyen esetekre van (remélem nincs erre vonatkozó kivétel a biztosításban). Ellenben lakbérre nincs ilyen, persze rakjak félre, csak már így is 2x annyi a lakbér, mint kb. ugyan annak a lakásnak lenne a lakáshitel törlesztője. Felületes konklúzióm az, hogy eszméletlenül nem éri meg szembe menni az általános szokásokkal, mert egyedül maradsz. A lakáshitelesek kimentése kapcsán, ami azért nem ilyen fekete-fehér volt, de felvetettem, hogy a hitelek pozitív részében nem osztoztunk, de a negatívat dobjuk szét? (Érdekem nekem is, hogy ne legyen eladósodva apátiában a fél ország, tudom, hosszú téma, csak hasonló.)

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Ettől függetlenül a probléma létezik, a lakhatás albérletben kb. 2x annyi, mint lakáshitel esetén, és attól, hogy nincs hitelem az nem jelenti azt, hogy nekem amúgy a polcra van rakva 3x annyi, mint a másiknak. Az egész segélyezési rendszer kb. a földi mogyoró kinyitása a mjölnírrel, plusz még az se biztos, hogy azokon kéne csak segíteni, akiken. Viszont, a tömeg szava(zata) a lényeg.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Szívtelenségnek hathat, de akinek gyereke van nem kéne, hogy több tartalékkal is rendelkezzen? Vagy fordítva van, hát neki aztán tényleg nincs miből félrerakni? :)

Szerintem ez az, amiben politikai döntésre kell jutni, mármint mindenkinek a világnézetétől függ a válasz, nem nagyon van egyszerű logikai válasz.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Szívtelenségnek hathat, de akinek gyereke van nem kéne, hogy több tartalékkal is rendelkezzen?

A takarékoskodást sajnos nem indukálja egy (vagy több) gyerek születése a családba. Én a családi pénzügyeket a feleségemre bízom, döbbenetes módon képes a pénzt beosztani és tartalékokat képezni. De látjuk, hogy mások mennyire képtelenek rá és elverik a pénz hülyeségekre. (én ezt társadalmi kényszernek tartom). Sokat szoktunk erről beszélgetni és Ő nem érti, mások miért nem spórolnak, helyette miért vesznek fel idióta módon hiteleket. Én próbálom vele megértetni, hogy ha ez nem lenne beszakadna a gazdaság. Kellenek az idióta módon költekező emberek, mert különben sok másik ember nem tudna megélni.

Az állam havonta támogat minden családost (most itt csak az adó jóváírásra és a családi pótlékra gondolok.) és bár a lehetőségek nem mindenkinek egyformák, a beosztáshoz, tartalékoláshoz ész is szükséges. (Hiába tanítod, ha valaki nem fogékony rá, megette a fene.)

Mi most egy fillérrel sem költünk többet vagy kevesebbet március közepe óta, hogy itthon vagyunk. Ha csak ezt nézem és a mi példánkat követné minden ember, akkor ugyanúgy beütne a "recesszió", az emberek egyik részének lenne tartaléka, a másik része meg éhen halna. (pl a vendéglátásban dolgozók biztos éhen pusztulnának, ha az emberek a mi példánkat követnék.)

A másik meg: más munkaszerződését, bérét, munkaidejét nem szokás más orrára kötni. Tehát, ha valakivel arról beszélgetek, hogy a munkaidejét 4 órára rövidítem, akkor nem beszélek vele a többi kollégáéról. Ez őrült nagy hiba!

A takarékoskodást sajnos nem indukálja egy (vagy több) gyerek születése a családba.

Persze hogy nem, de fordítva igaznak kéne lennie, hogy akinek van takarék képzésre lehetősége, az vállaljon gyereket. De ezt is körberágtuk már sokszor, hogy oké, de mégis teszik, nincs mit tenni, a szaporodás jogát elvenni akkora fasizmus lenne mint a Hold, akkor viszont ennyi, marad az állami eltartás.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Az a helyzet, hogy akkora tartalékot nem tudsz képezni, ami elég az összes gyerkőcöd összes kiadására :), de én kevés eltökéltebb munkaerőt láttam, mint azok akiknek családja van. 

Főleg, hogy talán az elején meg egyetem környékén a legköltségesebb a gyerkőc :)

https://goo.gl/muWzKz (digitalocean)

Főleg, hogy talán az elején meg egyetem környékén a legköltségesebb a gyerkőc :)

Az egyetemről még nem tudok nyilatkozni, de a kezdeti költségekről igen. A feleségem szokta volt mondani, hogy ha az elején nem nullszaldós a gyerek költségileg, akkor rosszul van csinálva. Amikor azt látja, hogy az első három évet valaki úgy csinálja, hogy új babakocsi, autósülés, új kis ruhák, eldobhatós pelus és emiatt kencék kilószámra, akkor ez ki szokta verni nála picit a biztosítékot, mert így a végén másfél millióba van egy gyerek, meg mire lekerül róla a pelenka, lesz mögötte másfél tonna le nem bomló hulladék is. (Így tényleg drága.)

Ezt is szoktam neki magyarázni, hogy van akinek ez presztízskérdés, ne idegesítse fel magát rajta. Valaki így az egyszer használt babakocsit majd meg fogja tudni venni pici pénzből, mert takarékoskodik.

Nem hiszem, hogy boldogabb az a gyerek, akire minden drága szart ráönt a szülője, de sosem foglalkozik vele mert pont emiatt éjt nappallá téve dolgozik, mint akivel e helyett leül minden nap beszélgetni.

Amit a gyerek "megkeres", adójóváírás és pótlék formájában. Kb ennyiből "fent lehet tartani" egy gyerkőcöt az első 3 évben úgy, hogy mindene megvan. (valamint mellette hízik a megtakarítása is egy külön bankszámlán.)

Csak egy példa. Az első gyerek kiságyát a születésekor 10.000, a matracot bele szintén 10.000 forintért vettük. Újonnan. Ez kiszolgált 3 gyereket. (és eladtuk kompletten egy 10-esért, egy baba legalább még boldogan fog benne aludni minimum.) Összehasonlításként, az egyik ismerős 120.000-ért vett ágyat a gyereknek, mikor született, aztán kb egy év múlva eladták féláron se, mert nem tetszett az asszonynak és vettek egy másikat, mert az jobb. (Megsúgom, aludni mindegyikben ugyanúgy lehet.) Ez nem a gyerek igénye, fenntartási költsége, hanem egy társadalmi elvárás, hogy elmondhassam, megmutathassam nekem futja drága gyerekholmikra. Erről van egy egészen konkrét véleményem, de ődó'guk, én nem szólok bele.

Lehet így is csinálni, úgyis csinálni, utóbbi szerintem rohadtul nem a gyerekről szól. (ha kétségei vannak valakinek azzal kapcsolatban, hogy jön ki egy gyerek ennyiből, majd megkérem az asszonyt írja össze)

Mennyi az az adójóváírás és pótlék? Csak úgy megsaccolnád, hogy egy gyerek az első 3 évben mennyit „keres”?

valamint mellette hízik a megtakarítása is egy külön bankszámlán

Arra a születéskori 42500 Ft-ra gondolsz? Az aztán hízik. Évi 7%-kal majd' 144 ezer forint lesz 18 év múlva.

Nem tudom a változásokat, asszony per pillanat nincs kéznél így megkérdezni sem tudom, de én 99.000.- jóváírásra és 73.650.- pótlékra emlékszem, már így három gyerek esetén. (Asszony szokta mondani: három gyerek olcsóbb, mint egy, vagy kettő.)

Most, hogy valami változik-e: https://www.babaszoba.hu/articles/gyerek/Csaladi_adokedvezmeny_2019?aid…

Vannak születéskor és születés utáni is mindenféle összegek, amiket be lehet zsákolni, kedvezménnyel élni a közétkeztetéskor és egyéb más élethelyzetekben.

A gyerkőcökek van saját számlájuk, amire gyűjtünk, hogy majd az életben ne csupasz seggel induljanak el, de nem fogjuk a kocsit+lakást alájuk tenni. Oldják meg maguk. Se én, se az asszony nem kapott útravalót, nem nyertünk a lottón, minden ami van kétkezi munka eredménye. Örülnénk, ha a gyerekek is ezen az úton indulnának el.

Szóval: egy gyerekre ez 10000 jóváírás és 12200 Ft csp. Hogy a 73 ezres csp neked hogy jött ki, nagyon jó kérdés, mert 3 gyerek után is csak 48 ezer jár.

Szóval 22200 Ft.

Igen, van egyszeri 64125 Ft anyasági támogatás is.

Egyébként, ha érdekel, kiszámoltam: egy gyerek után, átlagbérre számolt keresettel 44 ezer forintot „keres” egy gyerek, feltéve, hogy egy év után be tudja tenni a szülő napi 9 órára bölcsibe. Ha nem, akkor minden hónapban tessék a nettó havi keresettel csökkenteni az összeget! (Mondjuk, ha márciusi a gyerek, szinte biztos, hogy április–augusztus időszakban még otthon lesz, tehát nyista meló, az 1,4 millió kiesés, 36 hónapra elosztva 39 ezer, tehát máris csak havi 5 ezer az a 44 ezer.)

Ugyanez minimálbérnél 39 ezer havonta, garantált bérminimumnál szintén 44 ezer, az átlagbér másfélszeresénél kevesebb mint 10 ezer Ft havonta.

Ha lehet, ezzel számolj, és utána mondd, hogy aki nem tud nullszaldósra kihozni egy gyereket, az rosszul csinálja.

(Ó, bocsánat, nem számoltam bele a babakötvényt, az jól megnyomva a ceruzát a 3. év végére már 50 ezer forint, igaz, ha fel szeretnéd használni, akkor a felhasznált összeg ellenében tessék a maradék 15 évre számolt kamatot levonni, mert csak úgy fair!)

Bocsi, ezt most nem tudtam követni.

73650 Ft-ot utal az Államkincstár - megnéztem a számlatörténetet, ezt onnan vettem. 99.000.- Ft-ra emlékszem jóváírásra, havonta. Ez 172.650 Ft, havonta. Ez egy gyerekre, 55.750.- Ft, havonta. 669.000.- Ft egy évben. Kb.

Tisztázzuk: nem elméletről beszélek most, hanem gyakorlatról, a családom költségvetéséről. (Amit nem én osztok be, hanem az asszony :) )

A pontos számokon nem tudok vitatkozni, az a feleségem, aki ezeket ismeri. Valószínű tudna rajta módosítani, mert ő ismeri a kiskapukat és, hogy mit hagytál ki a számolásból.

Amit fent számoltam, az az egy gyerek. Arról volt szó, nem arról, hogy hogyan optimalizálom szénné, hogy n+1 gyereknél és spec szerződésekkel milyen végeredmény jön ki.

A fenti levezetésem leglényegesebb része: ha nem tudsz visszamenni dolgozni, mert a gyereket nem tudod bölcsődébe tenni, akkor a gyerekre egy fillért nem költöttél, és akkor sem biztos, hogy nullszaldós vagy. Nem azért, mert csilivili új cuccokat veszel neki.

Szerk.: Magyarán én beleszámoltam azt is, hogy mennyi a kieső jövedelem, nem csak azt, hogy mennyit kapsz helyette.

Ok.

"szénnél optimalizálás" : járnak mindenféle kedvezmények, támogatások a gyermek után. Le kell hajolni érte. Sokan vannak, akik csak sírnak, hogy milyen kevés bevételük van, aztán mikor kérdezgetjük, hogy ezt, meg azt igényelték-e, akkor meg megy a "de hát ő annyiért le nem hajol."

Ha jól emlékszem alapból van GYED két évig, utána 1 év GYES, adójóváírás, amit már a GYED-ből is igényelni lehet, családi pótlék. Vissza lehet menni dolgozni GYED alatt - csinálta is a feleségem minden gyerekkel - a gyerek után addig a fizu mellé jár a GYED, aztán a GYES. (egyszer olyan verzió is volt, hogy én maradok otthon a gyerekkel, de aztán máshogy alakult.) Lehet ezt csinálni okosan, csak sokan képtelenek rá, inkább válasszák a - nem tudok rá jó szót - ezt az "anyuka otthon marad 3 évig - vagy amíg megint terhes nem lesz - apuka meg kidolgozza a belét és a családi költségvetést bölcsen mindenféle hitelekkel megtámogatjuk" verziót.

Tudom vannak olyanok, akiknek nincsenek ilyen jó lehetőségeik, mert az ország elmaradott térségeiben élnek, de ők még mindig jobban beosszák azt a szinte semmit, mint azok akik náluk sokkal jobb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, mégis egy katasztrófa amit művelnek a családi kasszával.

És ide most sorolhatnám a példákat, amikkel köteteket lehetne megtölteni.

Lehet ezt csinálni okosan, csak sokan képtelenek rá

Fent leírtam, hogy mi a nettó végeredmény, igaz, nem tudtam, hogy a GYES-t fel lehet venni munka mellett, így korrigálnom kellett, a számok így sorban a szüléstől számított 3 évre számolt munkabér szerint: minimálbér: 40 e, bérminimum: 44e, átlagbér: 45e, átlagbér másfélszerese: 10e. (Ebben benne van az anyasági támogatás, a csecsemőgondozási díj, a GYED két évig, a GYES egy évig, a családi pótlék és az adójóváírás egy gyerek után. Úgy számoltam, hogy a gyerekkel csak egy évig van otthon valaki.)

Még mindig: ez egy gyerek. Három gyerekre egy rakás olyan támogatás van, amit eggyel nem tudsz igénybe venni. Azzal ne számolj.

És mint írtam, az is kérdés, hogy a szülő vissza tud-e menni dolgozni, megoldott-e a gyerek napközbeni elhelyezése (bölcsi). Nálunk pl. konkrétan közölték, hogy mivel én itthon dolgozom, esélyünk nincs a várólista legvégéről feljebb kerülni. Így inkább itthon maradt az asszony is 3 évet: vendéglátózni nehéz home office-ban, a magánbölcsi meg elvitte volna a nettó felét, ennél többet ér, ha itthon van vele. (Nem, a home office rohadtul nem azt jelenti, hogy közben tudok egy egyéves gyerekkel foglalkozni, az előzővel próbáltam.)

Tudom vannak olyanok, akiknek nincsenek ilyen jó lehetőségeik

Tudod, vannak olyanok, akik nem élből három gyerekkel kezdik. Általában eggyel szokás. És mint fentebb kiszámoltam, minél jobban keresel a szülés előtt, annál rosszabbul jársz a „gyerekből származó jövedelemmel”, így az, hogy a gyerek első 3 éve nullszaldós, objektíven nem igaz.

Tudod, vannak olyanok, akik nem élből három gyerekkel kezdik. Általában eggyel szokás.

Ezzel pontosan tisztában vagyok, mi is így kezdtük. :) Végig jártuk a szamárlétrát, kezdve az IVK-s lakás, saját lakás, kertes ház útvonalon, cirka 15 év alatt. Állomásonként +1 gyerekkel. Emlékszem még az elsővel töltött időre. Nem volt egyszerű és tisztázzuk: sem én, sem a feleségem nem volt sosem túlfizetve. (sőt.). De ha az első gyerek első évét is nézem csak, egy gyerkőcnek ebben a korban nem sok igénye van: eszik, alszik, szarik. (tudom vannak egyéb állapotok is, de most ettől tekintsünk el.) Kell neki egy ágy - fentebb már írtam -, az anyja előállítja az ennivalóját és a leghúzósabb tétel az induló pelenka pakk volt (ami úgy emlékszem kb 50e volt, de akkor még nem rendeltünk nagyon Kínából, hazai beszerzés volt.) Ennek egy része kitartott a harmadikig, de időnként bővült a készlet. Gyerekjátékokkal, ruhákkal elárasztottak a rokonok. Apropó, ruha: a használt babaruha filléres tétel, mivel súlyra árulják és mint tudjuk egy ilyen ruhácska nem túl nagy.

Nem látok itt olyan őrült nagy kiadást.

És mint fentebb kiszámoltam, minél jobban keresel a szülés előtt, annál rosszabbul jársz a „gyerekből származó jövedelemmel”

A GYED-et mindig a gyerek születése előtti 365 nap bérátlagából számolják (jól emlékszem? lusta vagyok guglizni megint), max a 2x-es minimálbér 70%-a, asszem. Van egy határ, ami után igen hátrányosan érint, de ahhoz már tényleg jobban kell keresni. (de igazából arról beszélünk, mennyi a gyerek fenntartási költsége. Az, hogy most mennyi marad a szülő zsebében, mekkora bérkiesése van, szerintem más téma.)

Nálunk pl. konkrétan közölték, hogy mivel én itthon dolgozom, esélyünk nincs a várólista legvégéről feljebb kerülni

Ha a feleségemnek ilyet mondanak, konkrétan leszedte volna az arcukat. Aztán keres másik bölcsit. (vagy fordítva, de az arcleszedés mindenképpen megtörtént volna.) Az otthoni munka is munka. (és van egy olyan érzésem, felétek csak az az egy bölcsi van a településen.)

de igazából arról beszélünk, mennyi a gyerek fenntartási költsége. Az, hogy most mennyi marad a szülő zsebében, mekkora bérkiesése van, szerintem más téma

Nos, jól éreztem: amiről te beszélsz, az az, hogy az állami támogatás elegendő-e. Ez kb. a következő értelmezés: a gyerek költsége GY, a támogatás T, nullszaldós vagy jobb, ha GY≤T. Csakhogy ez nem igaz. A támogatás jelentős része nem támogatás, hanem társadalombiztosítási ellátás, amely a kiesett keresetet (legyen K) pótolja, tehát a gyerek fenntartása addig nem esik nullszaldó alá, amíg T>K+GY. (Természetesen, ha csak ez alapján döntene valaki a gyerekvállalásról, nem lenne szerencsés.) Szóval szép dolog, hogy amit a fizetésed helyett kapsz, abból bőven eltartható a gyerek, csak magadat miből tartod el, ha fizetésed nincs. 

Van egy határ, ami után igen hátrányosan érint

Fentebb írtam, hogy mikkel számoltam, természetesen fix, nem változó bérrel kalkuláltam. És igen, egészen konkrétan a minimálbér duplájától kezd romlani az egyenleg, ott ugyanis 55 ezer a nettó végeredmény.

Tehát, hogy világos legyen: nem azt állítom, hogy a támogatás összege ne lenne elég, hanem azt, hogy közgazdasági értelemben, a teljes egészet nézve a gyerek nem lehet nullszaldós. Áldozni kell rá. Az pedig, hogy ki az, aki kirakatnak használja, és ki az, aki nem, az már egy más kérdés. Persze, aki fél-egymilliót hagy ott a Brandonban mielőtt az asszony a szülészetre kerül, az utána ne sírjon, hogy milyen drága a gyereknevelés, mert arra én is morcos tudok lenni.

Viszont végtelenül leegyszerűsítő gondolatmenetedet azért kiegészíteném olyanokkal, hogy nem biztos, hogy a gyerek kajáját az anyja megtermeli (ez nem új, modern dolog, jómagam is problémás gyerek voltam ilyen szempontból), illetve nem tudom, hogy csináljátok, de mosni pl. nem kell? Vagy a víz, áram, mosószer ingyen van? Kínából pedig nem rendeltem gyerekcuccot sosem. Nekünk nem volt szerencsénk, mi voltunk, akik gyerekjátékkal és ruhákkal elárasztottuk a rokonokat, mert így jött ki a sorrend (kétszer is, mert nem őrizgettük 10 évig a következő gyerekig). Szóval nagyon szép ez az általánosítás, csak nem feltétlen működik.

Ha a feleségemnek ilyet mondanak, konkrétan leszedte volna az arcukat.

Lehet, de attól még nem veszik be a gyereket a bölcsibe, amikor öt-tízszeres túljelentkezés van, és ez egy egyszerű szempont.

Eh, félreérthetően fogalmaztam. Főleg a gyed-et nem akartam idekeverni, csak beszéltem róla. De lehet rosszul tettem, csak bezavart. Béna vagyok. Megpróbálom még magam utoljára megértetni, aztán feladom. :) Továbbra is fenntartom, hogy a családok jó része indokolatlanul jóval az erejükön felül költ a gyerekre és azt is, hogy normál esetben egy gyerek születése utáni 3 évben nem kerül annyiba, amit az adójóváírás és családi pótlék nem tudna fedezni. (akinek speciális gondozási igénye van, mondjuk születési rendellenesség miatt, az kivétel.) Meg lehet oldani, csak változtatni kell számos dolgon.

Az a baj, hogy mindent kifejteni nem tudok írásban. Gyerek cuccait természetesen mostuk, az asszony mindenféle mosószóda, meg mosódió cuccal próbálkozott. Ami nem csak azért maradt meg a napi használatban, mert töredék árú, hanem mert jobban is tisztít, mint a gyári mosószerek. (10 év után megnyúlt egy gumialkatrész a mosógépben, szerelő mikor javította megjegyezte, milyen szép belülről, mit csinálunk vele? Mondom, nem tudom, de talán azért ilyen mert ez alig látott bolti mosószert.) Mosipelusoztunk, mellette mindhárom gyerekkel EC-ztünk. (Szeretem látni az emberek képét, amikor közlöm velük, hogy mindegyik gyerekem születése óta bilibe végezte a dolgát.)

Az áramot, vizet nem tudom különválasztani költségekben. Ígyis-úgyis ment a mosógép. Valamint még sorolhatnám, mivel lehet költséget faragni.

Szóval csináltuk egy csomó - mások szemében - unorthodox dolgot a gyerekekkel.

nem azt állítom, hogy a támogatás összege ne lenne elég, hanem azt, hogy közgazdasági értelemben, a teljes egészet nézve a gyerek nem lehet nullszaldós. Áldozni kell rá.

Ezzel tudnék még vitatkozni, de nem akarok. :) Megyek inkább, aztán áldozok a gyerekekre egy kis időt. Lassan kelnek felfele.

Leginkább azért, mert a minimálbér 140%-ára gondoltál. Ezt már az előbb sem szúrtam ki. :)

Az, hogy az alapot maximálják, és nem a kifizetett összeget, az egy egyszerű megszokás. Mindenhol az alapoknak van minimuma/maximuma, sok szempontból egyszerűbb, főleg, ha vannak összevont tételek.

Leginkább azért, mert a két paramétert külön is lehet változtatni.

Mondjuk holnaptól mondhatják azt, hogy ha egy nyugdíjas kapja a juttatást, akkor a 70%-ot a minimum nyugdíj n-szerese alapján kell számolni.

Úgy rémlik (most nem néztem utána), hogy egy csomó juttatás van, ami valami 70%-a módon van meghatározva. Pl. GYED, ha jól emlékszem, meg a betegállomány táppénz. Csak ezekben az esetekben mondjuk az előző két év átlagfizetése meg hasonló dolgok az alapok.

disclaimer: ha valamit beidéztem és alá írtam valamit, akkor a válaszom a beidézett szövegre vonatkozik és nem mindenféle más, random dolgokra.

Magyarán én beleszámoltam azt is, hogy mennyi a kieső jövedelem, nem csak azt, hogy mennyit kapsz helyette.

Azt a kieso penzt is beleszamoltad, ha Yuhl felesege helyette Csanyihoz ment volna hozza?

When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

"Nem hiszem, hogy boldogabb az a gyerek, akire minden drága szart ráönt a szülője, de sosem foglalkozik vele mert pont emiatt éjt nappallá téve dolgozik, mint akivel e helyett leül minden nap beszélgetni."

Majd meglepődik, hogy van egy 10enéves gyereke akinek a nevét ismeri meg a kedvenc színét :)

https://goo.gl/muWzKz (digitalocean)

Nekem csak egyedi példáim vannak, a fél évente gyerekbútort vásárló családról, meg a van laptopja ÉS tabletje is az elsős gyereknek, de már kinőtte a laptopot, úgyhogy venni kell gépet, ...

Biztos, hogy nem reprezentatív, de nekik van lakáshitelük, és másodállásban megkeresett pénzből SINCS félrerakva, most meg a gyeses anyuka és a homeoffice-os apuka fizetése nem elég, mert a másodállás nincs. Ilyenkor érzem, hogy akkor most hogy is jött ki a matek eddig?

(Másodállás megoldja, hogy ne lásd a gyereket csak este, de amikor ezt kérdeztem, hogy jó-e így, akkor burkoltan megkaptam, hogy ne pofázzak, nincs gyerekem. Szerintem neki is csak technikailag van hétfőtől péntekig, de ha jobban belegondolok, hétvégén mindig nagyszülőknél van a gyerek, tehát...)

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

de amikor ezt kérdeztem, hogy jó-e így, akkor burkoltan megkaptam, hogy ne pofázzak, nincs gyerekem

De legalább már tudod, hogy ne csináld, ha lesz gyerkőcöd :) (mindenki jó valamire, ha másra nem is, elrettentő példának)

Tökéletes állatorvosi lovat vázoltál fel és a legszomorúbb, hogy 10-ből legalább 7 család így nyomja. Egy lábon áll - az apa fizetésén -, erőn felül vállalnak - lakáshitel, nulla megtakarítás -, kifele meg mutatni kell az anyagi jólétet és öntik a pénzt ész nélkül a gyerekre (is). Úgy gondolják, ez a normális, pedig ez egy nagyon nemnormális dolog.

Szerinted amikor a csapból is az folyik, hogy hitel, személyi kölcsön, és vegyél minden szart, akkor hogy lenne? Az emberek nagy százaléka annyit ért a pénzhez, mint ló a hátúszáshoz. Ha nem kap azon a napon fizetést, amikor szokott, csak pár nappal később, már szarban van. Nincs pénzügyi kultúra, nincs az embereknek semmi tudásuk erre, mert nem tanítja meg nekik senki. De ami a nagyobb probléma, hogy józanul se tud gondolkozni. Hogy neki mi a reális, mi a szükséges. Aki egy 40-50 ezer forintos telefont (vagy fényképezőt, akármit) nem tud megvenni úgy hogy bemegy a boltba és kifizeti, az ne vegyen ilyet. Nem az a megoldás hogy 3 ezer forintjával 2 évig törlesztjük.

De ugyanígy problémás, ha beszarik mondjuk a hűtő és kell egy új. Nem tudják kifizetni. De tegyük fel, hogy ez "váratlan". Ott vannak a várható, előre tudható kiadások, mint mondjuk a gyereknek a szeptemberi tankönyvei és iskolafelszerelése. Szerinted készülnek erre? Dehogy... Megy fizetéselőleget kérni, meg kölcsönt a nagyitól.

"Sose a gép a hülye."

Meg így betippelném, hogy a családos ember stabilabb munkaerőnek számít (ritkábban vált munkát, már nem fog szülni menni, kisebb az esélye az elköltözésnek is)

“The trouble with having an open mind, of course, is that people will insist on coming along and trying to put things in it."

Ezért volt inkább tipp, bár az én tapasztalatom azt mutatja, hogy inkább pozitívumokkal jár a családos alkalmazott.

De biztos van itt HR-es, aki még lehet hogy számokat is tudna mondani :)

“The trouble with having an open mind, of course, is that people will insist on coming along and trying to put things in it."

Azt hagyjuk, hogy mik a számok, vagy inkább azt a számot nézzük meg, hogy hány cégvezető dönt HR-es számok alapján, pl. a fenti esetben az volt a mérvadó? Tippre nem, de az se hangzik jobban, hogy "bocs, a 40 feletti gyerektelen férfi a HR részleg szerint veszélyeztetett a korai szívhalállal kapcsolatban, ezért kevésbé vagy fontos". És ezen a ponton csak kb. végtelen mennyiségű tényező maradt ki a képletből, mondjuk az se mindegy, hogy egészséges vagy-e vagy sem, ...

Szóval az, hogy családos->stabilabb szerintem nagyon nagyon durva egyszerűsítés.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Ingyen számítasz szakmai tapasztalat-megosztásra v. segítségre, nem-ITs embertől? Csak mi vagyunk ilyen bolondok h. szabadidőnkben is szakmábavágó dolgokban segítünk  ráadásul leginkább önzetlenül, sokszor vadidegeneknek. Nem sok fodrász, edző, ács, burkoló, villanyszerelő, hentes, pék, orvos, ügyvéd, pszichológus, KAZÁNSZERELŐ áll neki szabadidejében más bajbajutott embereken segíteni ismeretlenül, ingyen és bérmentve. Kb. csak az informatikus  ilyen életképtelen fajta ebben a szar világban.

Én leginkább annak örülnék, ha se a cég, se az állam, se más nem szólna bele egyáltalán abba, hogy kinek és hogyan kéne családosnak lennie + nem érné se pozitív, se negatív megkülönböztetés se a családosokat, se a nem-családosokat. Úgyhogy B.

Ha a 4 órás fizetésért 4 óránál több munkát várnak el, az nem korrekt. Éppenséggel még azt is lehet sérelmezni, ha túl kevés a munka (és a pénz), de hát a mostani helyzet ilyen; el lehet menni, ha máshol többet fizetnek.

Az, hogy másoknak esetleg nagyobb munkaidőkedvezményt adnak (azaz mondjuk 6 órás bérért kevesebb munkát várnak el), az a munkáltató szuverén döntése, az ő pénzéről ő dönt. Ezen problémázni szerintem szimpla irigység.

Feltételezem, a példa nem a társadalmi szintű különbségekre vonatkozik, azaz hogy pl. az azonos beosztásban dolgozó férfiak kb. 30%-al keresnek többet mint a nők. Szerintem ez társadalmi szinten ugyan nincs rendben, de az egyedi döntéseknek számos különböző oka lehet. De azt hiszem, ez offtopic itt.

> Feltételezem, a példa nem a társadalmi szintű különbségekre vonatkozik, azaz hogy pl. az azonos beosztásban dolgozó férfiak kb. 30%-al keresnek többet mint a nők. Szerintem ez társadalmi szinten ugyan nincs rendben, de az egyedi döntéseknek számos különböző oka lehet. De azt hiszem, ez offtopic itt.

Nálunk ez pont fordítva van. :-) 

>Mindenkinek csökkentenünk kell a munkaidejét.

Mert miért is? Az alant lévő kijelentés alapján a munka mennyisége meg van (ami minimum a koronaválság előtti mennyiség), tehát a megszokott bevételi forrás adott: nincs szükség sem a munkaidő csökkentésére, és ezáltal a bérek csökkentésére sem lehet ez semmilyen szinten kihatással.

 

>Munka persze nem maradhat el!

A fentebbi kijelentés alapján, ez indokolatlan túlterhelést jelent a munkavállalókra nézve.

 

Ó kapitalizmus, én így szeretlek! <3

Szerkesztve: 2020. 05. 17., v - 09:06

Akinél gyerek van, az amúgy is kap családi pótlékot, adókedvezményt, stb... 
A rezsi a lakásra, autóra meg nem lesz kevesebb senkinél sem. Az egész évben magasabb keresetűeket még plusz kompenzcióban részesíten szerintem már nagyon igazságtalan.

A 4 órás helyében biztosan lelépnék a 4. óra végén, a főnök sem bolond, emiatt nem rughatja ki, mert csak bírságot kap a nyakába. Ha meg később felmondanak neki, ennél biztosan jobb helyet találhat csak magának.

Nagy Péter

Annyit dolgozok amennyit fizetnek - ha ugy erzem mas elvez olyan elonyoket amiket en nem akkor egyeni hataskorben kompenzalok: 

Amikor home office van 2 honapja akkor ez nem tul nehez - bar amugy sem. Elvegzem azt a feladatot aminek van latszatja, osszebaszom a kodot - ugyse erdekel senkit a minoseg, kondiba mar hetfo ota tudom menni (ha nem volt hivas vagy skype uzenet akkor termeszetesen munkaidoben es munkaoranak konyvelem el), nezem a tevet es ha csorog a telo odaugrok.) Ha keresnenek akkor pedig surgos elinteznivalora hivatkozok. A felevenkent bevetheto 3-5 napos betegszabit meg meg be se durrantottam.

 

Egy szo mint szaz: ha elegedetlen vagy mondj fel vagy kompenzalj.

Valóban 4 óra, vagy csak papíron, de közben meg marad a 8 óra, amolyan magyaros módra?

Én biztos nem vállalnám be hogy ugyanannyit dolgozzak, hivatalosan kevesebbért.  A gyermekeseknek rengeteg kedvezmény jár,(csok, 10 millás kamatmentes hitel gyerek vállalásával amit aztán elengednek, szja kedvezmény stb) szerintem jogosan de az túlzás, hogy arra hivatkozva a cég is alapból több bruttót adjon.

Ugyan azért a munkáért ugyan azt a bért!

Nyilván ehhez szükséges, hogy az embernek legyen "menj a fenébe!" megtakarítása(minimum 1 év megélhetési költség), hogy nyugodtan ki tudjon lépni és találjon új munkát. Ez ami kevés embernek van, (de ez már csak az Ő hibája).

Bár szerintem ez a kedves vállalkozó eddig is zsebbe fizetett részben. Amit pedig messziről el kell kerülni.

Nem tudom, hogy ez most éppen igaz-e. Ha igaz, akkor az utóbbi tizenpár évben rossz irányba változtak a dolgok. Én 1995 és 2007 között 3 év kivételével Magyarországon dolgoztam. 97-ben dolgoztam egy cégnél egy évet, ahol a fizetés egy része zsebbe jött (amikor épp jött). 98 óta kifejezetten nem akartam olyan helyen dolgozni, ahol a cég nem erős annyira, hogy kifizesse legálisan a fizetést. Egyszer volt még, jóval később, hogy egy cégben mindent megbeszéltünk a felvételi procedúra során, és csak a szerződés aláírásakor derült ki, hogy ja, hát a fizetést ők nem olyan konstrukcióban képzelték el, mint amiről végig beszéltünk.

Első cég tulajdonosa magyar volt, és a cég nem volt elég erős a legális fizetéshez. A második cég tulajdonosa orosz, és a céget egyébként felvetette a pénz, növekedett erősen: a kapzsiságon kívül semmi valós oka nem volt a csalásra. Egyik helyen se maradtam túl sokat.

disclaimer: ha valamit beidéztem és alá írtam valamit, akkor a válaszom a beidézett szövegre vonatkozik és nem mindenféle más, random dolgokra.

Jo, hogy lett ez a topik, mert innen vegre megtudtam mekkora qrva jo penzugyi befektetes a gyerek!

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

A 4.-re szavaztam, mert úgy általában igazságtalan, és ilyesmivel az államnak kell foglalkoznia, de fenntartásaim vannak:

a) Mit jelent az indító rész végén a "Munka persze nem maradhat el!" mondat a főnöktől?

Ha azt, hogy mindenki ugyanannyit dolgozik, mint eddig (tehát 8 órára valót), csak kevesebb pénzt kap, akkor családosságtól függetlenül disznóság, amit tesz. Az első alkalommal más munkahelyet kell keresni. Ezen belül már csak finomítás, hogy kivel mennyire disznó és nem a családi állapottól való függés a fő kérdés.

Ha viszont ezzel arányosan kevesebb a munka is, akkor nagyjából fair. A 4 órásra tettnek jobban van lehetősége egy másik fél munkát keresni valahol.

 

b) Egyéb előismeret is fontos. Ha konkrétan tudja, hogy a családosoknak nincs tartalékja, az egyedülállónak meg van, akkor ha a családos fizetését csökkenti jelentősen, akkor az nagyobb eséllyel meglép. Itt nem önmagában a családos állapotot díjazza, csak felméri, a csökkent bevételeket hogy ossza el úgy, hogy a csapat még együtt maradjon. Hasonló előállhat speciális szaktudás esetén is. Lehet, hogy valaki nem okosabb a többinél, de olyan szaktudása van, amivel a többi épp nem rendelkezik, akkor az ilyen ember fizetését a válságban kevésbé vágják meg, mert ha ő megy el , az nagyobb baj, mintha más tenné.

 

c) Ha csak önmagában a családos állapotot díjazza úgy, hogy ugyanazért a munkáért 1,5-ször annyit fizet ezentúl, az egyértelműen igazságtalan. Szétverheti a kollektívát egy ilyen feszültség.

'4 órás munkarend' + 'Munka persze nem maradhat el!' = efficiency improvement :)

Benne van a gyerekvállalás nevében, hogy VÁLLALÁS. Ergo vállalta, hogy sokba fog kerülni, nem egy hónapig, hanem minimum 18 évig. Innentől kezdve az állami támogatások is bőven több, mint amire jogot formálhat. Olyan ez, mintha egy hobbit az állam finanszírozna, mert én úgy döntöttem, hogy drága hobbit választok.

openSUSE Leap 15

"Innentől kezdve az állami támogatások is bőven több, mint amire jogot formálhat."

Az állami támogatásnak pont az a lényege, hogy jogot formálhat rá bárki, aki gyereket vállal. Ezért nem is lehet több az állami támogatás annál, mint amire valaki jogot formálhat.

“The trouble with having an open mind, of course, is that people will insist on coming along and trying to put things in it."

Ezt úgy hívják, hogy politika.

Ha olyan hobbit választasz, amit az állam szeret (gyerek, foci), akkor támogatást ad. Ha olyan hobbit választasz, amit nem kedvelnek különösebben, akkor meg nem kapsz semmit.

disclaimer: ha valamit beidéztem és alá írtam valamit, akkor a válaszom a beidézett szövegre vonatkozik és nem mindenféle más, random dolgokra.

Természetesen ebben is van valami. De ha globálisabban tekintesz a dolgokra. Van hely, ahol se munka, se kaja, de rengeteg a gyerek. és van hely, ahol kevés a gyerek, nincs éhezés, de van munka. Talán ennek a megoldásán kellene gondolkodni, nem tovább támogatni, hogy aki eddig is halomba gyártotta a gyereket, még ezért "ingyenpénzt" kapjon. Természetesen ismerem a feltételeit a támogatásoknak, de a "segílyre" 10 gyereket gyártónak se ez kéne. 

openSUSE Leap 15

Az állam érdeke, hogy folyamatosan legyen adófizető, vagyis az állam nem támogat, az állam befektet a saját jövőjébe.

Ha makettezel, vagy bélyeget gyűjtesz abból az államnak semmi haszna, ha gyereket nevelsz, akkor pár év múlva lesz aki fizeti az adót, amiből neked lesz nyugdíjad. Szóval nem csak az "állam" jár jól, de te is.

Ettől az 'el kell tartanod a szüleidet' és hasonló dumától többnyire falra tudok mászni. Igen, felosztó-kirovó nyugdíjrendszernél az aktuálisan befizetett nyugdíjjárulékból osztják ki a nyugdíjakat (melleslege bemegy az államháztartásba, ha többlet van, és kijön belőle, ha hiány), de ettől még hülyeség azt mondani, hogy az aktív korosztály tartja el a nyugdíjasokat. Életem és hosszú munkaviszonyom alatt összességében rohadt sok pénzt befizettem nyugdíjjárulék címén a költségvetésbe közvetlenül és közvetetten, és tudom, hogy ennek legfeljebb a töredékét fogom visszakapni. Az a befizetett összeg bőven elég lenne a nyugdíjamhoz, tehát ha elérem a korhatárt, akkor sem a fiatalabbak fognak eltartani, hanem a saját befizetett pénzem egy részét fogom visszakapni, függetlenül attól, hogy technikai szempontból nagyrészt az akkor befiezetett nyugdíjjárulékot fogom megkapni nyugdíj formájában. Szóval hagyjuk ezt az el kell tartani a szüleidet maszlagot.

Ha még azt is hozzávesszük, hogy manapság a jól kereső rétegnek sokkal inkább szokása a minél kevesebb járadék befizetése (fekete jövedelmek, KATA, és hasonlók), akkor még inkább visszás az, hogy majd az 'tart el' engem nyugdíjas koromban, aki 'eloptimalizálja' a befizetését.

Nem azt kapod vissza, amit befizettél, hanem az akkor aktuálisan dolgozó emberektől levont pénzt kapod. Ha csak azt nézzük, hogy a mai nyugdíjasok, aktív korukban 1-2 ezer ft-ot kerestek havonta, abból fizették a nyugdíjat az akkori nyugdíjasoknak. Azaz ma azt kellene visszakapniuk, amit akkor befizettek, akkor egy havi nyugdíjuk is alig jönne össze az összes befizetésből. Tudod infláció... 

openSUSE Leap 15

Tudom, infláció. De befektetés is van, hosszú távú befektetés esetén pedig elég jól elvárható legalább a 0 reálhozam. Ami nagyjából annyit jelent, hogy a befektetett pénzt kapod vissza, csak épp jelenértéken, azaz inflációval növelve.

Tudom nagyon jól, hogy nem azt a pénzt kapom vissza, ismerem a felosztó-kirovó illetva a várományfedezeti rendszerek közti különbséget (főleg, hogy mindkettőből van, azaz fizetek TB-t és van önkéntes nyugdíjpénztári tagságom is. És a kettőt összevetve még inkább látszik a felosztó-kirovó visszássága.

És nem azzal van bajom (nem elsősorban azzal), hogy nem a saját pénzemet kapom majd vissza, hanem azzal a hozzáállással, hogy valaki kijelenti, hogy a nyugdíjasokat 'eltartják'.

Elég keserűnek hangzik, amit írsz :-(

Ha mindenki magának tenne félre a nyugdíjra, akkor:

  • nem kellene kötelezően gyereket termelni, hogy legyen adófizető később is
  • biztosan lenne mindenkinek nyugdíja, hisz félretett rá
  • a nyugdíjak differenciáltak lennének az egyéni teljesítmény alapján, ami motiválóan hatna arra, hogy az ember teljesítménye jó legyen
  • a gyerekekre nem róna terhet a felmenők eltartása.

Nekem ez tetszene, és őszintén nem értem, hogy mi ebben a megközelítésben a rossz - ellenben látom az általad is leírt módszerben azt, hogy sok hibája van.

Az a gondolkodásban a hiba, hogy ha a nyugdíjasokra nem lennének fiatalok, akkor nem lenne, aki megtermelné azt, amit a nyugdíjasok fogyasztanak. Ha nem lenne, aki termel és szolgáltat, akkor a nyugdíjasok a pénzüket a hajukra kenhetik. Közgázosan szólva áruhiányban hiperinfláció van. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a pénz, részvények, egyéb befektetések mind virtuális értékek csak, amiknek a működő gazdaság, a működő társadalom ad valódi értéket. Ha az nincs, akkor a nyugdíjra félretett pénz szart sem ér.

Ha "munka nem maradhat el", akkor nem tudom indokolt-e a munkaidő csökkentése.

az, hogy mi igazsagos, az egy dolog, meg hogy mi helyes, mi mukodokepes, az egy masik dolog.

Szerkesztve: 2020. 05. 18., h - 10:18

szerintm ha valaki szembe jon az utcan, akinek tobb gyereke van mint neked, alacsonyabb az IQja mint neked, vagy tobbet lazsalt az iskolaban mint te, es ezert kevesebbet keres mint te, vagy mert mas szinu a bore, vagy ne adj isten no, vagy mindezek egyutt, akkor szerintem igazsagos, ha kiveszi a zsebedbol a penzedet, mert ha az allam/a ceg megteheti, akkor Mancika miert ne?

A kedvezmények nem elsősorban a kiadások miatt kellenek.
A napi ügyek intézhetőségében van szükség támogatásra.
Radírért, ceruzáért, amit a gyerekek rendszeresen elvesztenek, a cég adja, hogy ne kelljen ilyen dolgok miatt a munkaidőből vagy a szabadidőből elvesztegetni.
Úgy sem tud a munkára koncentrálni, ha elintézetlen ügyek nyomasztják a családapát vagy a családanyát.
Legyen parkolóhelye, ha reggel ő viszi a gyereket vagy meló után őneki kell hazavinnie.
A szabadság kiadása alkalmazkodjon az iskolai szünetekhez.
Ilyesmiben kell a családosokat támogatni meglátásom szerint.

Miért kellene igazságosnak lenni az ilyesminek?

Amúgy szerintem az értelmes főnök gondol a jövőre, látja ki az akit meg akar hosszabb távon tartani és igyekszik annak kedvezni.

Az a tapasztalat, hogy a családos dolgozót jellemzően könnyebb munkára ösztönözni, mert kell neki a pénz. Érthető, hogy válsághelyzetben nekik kedvez a főnök, mivel a válság elmúltával ők azok akiket továbbra is túl lehet dolgoztatni.

A független, jellemzően fiatal munkaerő rugalmasabb, könnyebben vált, így kevésbé lehet ráépíteni. Ez meg is látszik abban ahogy hozzá állnak. (Ez meg így ugye öngerjesztő folyamat.)

Szóval a munkahelyen a főnök dönt, jól-rosszul, de hosszú távon leginkább ő viseli a döntései következményeit. Ha nem tetszik, akkor érdemes váltani, ha úgy érzed, hogy a felettesednek nem vagy elég fontos, akkor válts. Függetlenül attól, hogy van-e gyereked vagy nincs.