Szerintem amiben élünk ....

Egyéb

szimuláció.
34% (133 szavazat)
nem szimuláció.
66% (253 szavazat)
Összes szavazat: 386

( iron v | 2017. 06. 30., p – 22:14 )

Nincs "csak az eredmény érdekel" lehetőség...

( sj | 2017. 06. 30., p – 22:15 )

egyeb, leirom... :-)

--
Allitsuk meg Andorrat!

( alfa00red | 2017. 06. 30., p – 22:23 )

Szerintem nincs különbség.
Maga az uni vagy multiverzumunk az, amin fut a valóság mint szoftver.

1 évvel előzte meg őket a Dark City (ami egyébként nagyon nagyon jó, és megérdemelne nagyobb ismertséget), a Mátrix viszont évekkel előtte létezett már képregényekben, és a 13. emelet írója évtizedekkel korábban már halott volt, remélem látod, hogy nem ilyen egyszerű :).

( cherockee v | 2017. 06. 30., p – 23:06 )

A kérdéssel nekem az a bajom, hogy a szimuláció lehet ráillik arra is, ha 8 ősi isten fogadást kötött, hogy ki tud jobb történetet kreálni 9 milliárd lélek véletlenszerű egy bolygóra szórásával. Ha már az a konkrét kérdés, hogy egy intelligens faj által technikai eszközökkel létrehozott épp futó szimuláció szereplői vagyunk-e, akkor elbizonytalanodok.

( SunyaMacs | 2017. 07. 01., szo – 00:06 )

Hogy lehet kilépni a mátrixból? Red pill?

( uid_16591 | 2017. 07. 01., szo – 01:20 )

Évezredek óta lerágott hindu-csont, legújabb köntösbe bújtatott teológia, transzhumán Bostrom-ism. Jelölném: egyéb - (ez így, pontos definíciótól mentesen) számít egyáltalán?

[insert line here]
B.C. 3500 - DIY Vehicle / A.D. 30 - DIY Religion / A.D. 1991 - DIY OS

( lajos22 | 2017. 07. 01., szo – 02:09 )

Valakinek durva trippje lehet...

--
openSUSE 42.1 x86_64

( Caro | 2017. 07. 01., szo – 06:55 )

Ha szimuláció lenne, akkor nem lenne ennyire bonyolult :)

( hnsz2002 v | 2017. 07. 01., szo – 09:50 )

Szerintem csak arra várnak, hogy megtaláljuk a hibát, és privilege escalation-nel kilépjük a jail-ből/vm-ből. :D
--
"Sose a gép a hülye."

( Breaknet | 2017. 07. 01., szo – 10:09 )

Ha olyan valamiben élnénk, amire már van fogalmunk, akkor már megfejtettük volna a világmindenség létezésének rejtélyét.

Amiben élünk, az nem szimuláció, hanem valami egészen más, amit képtelenek vagyunk felfogni, mert az agyunk számítási kapacitása nem elég magas hozzá. Ugyanúgy, ahogy a csiga sem látja át, hogy hol is él ő valójában, vagy hogy miért eszi a leveleket.

( meditor | 2017. 07. 01., szo – 10:14 )

Az azért elgondolkodtató, hogy az anyag, mint olyan, egyáltalán létezik.
Egyébként a feltett kérdések nagyjából equ ezekkel:

- van Isten
- nincs isten

> Sol omnibus lucet.

( hokuszpk | 2017. 07. 01., szo – 10:28 )

benne vagyunk a szószban.

--
HUP te Zsiga !

( fezo | 2017. 07. 01., szo – 10:45 )

Nem szimuláció, inkább agymosás, manipulálás, harc a hatalomért és a pénzért.

( kovi | 2017. 07. 01., szo – 12:31 )

soha nem fogod megtudni: ez egy eleg kemeny pl. filozofiai kerdes, paraknak mar beletort a bicskaja. egyebkent mindket verzio erdekel, de ha minden valosagos akkor a vilag tele van csodaval es en nagyon birom a csodakat. szoval remelem nem szimulacio.

amugy csak egy a biztos, szeptember elsejen uj Paradise Lost album :)

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

( dyra | 2017. 07. 01., szo – 11:34 )

Egyértelmű szimuláció ez elég nyilvánvaló! Ennyi baromság a valóságban nem történne.

--
honlapom http://dyra.eu/

( uid_16313 | 2017. 07. 01., szo – 12:31 )

Szimulációnak szar, emulációnak jó.

--
robyboy

( mrceeka v | 2017. 07. 01., szo – 12:32 )

Inkább az a kérdés, hogy kell-e bármit is máshogy csinálni, ha az egyik igaz vagy ha a másik?

Üdv,
Marci

( saabi v | 2017. 07. 01., szo – 13:35 )

Ha ez szimuláció, akkor újra kellene indítani, mert valami nagyon elbaszódott benne...

Ave, Saabi.

( TheBojda | 2017. 07. 01., szo – 17:59 )

Nemrég láttam egy BigThink-es videót, ahol megkérdeztek arról valakit, hogy szerinte a valóság számítógépes program-e. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy persze, hiszen vannak dolgok, amiket paraméterek írnak le (pl. egy részecske), és az univerzum ezeken végez műveleteket. Tehát definíció szerűen számítógép. Erről szól a fizika, és valójában ez a legjobb valóság modellünk. Egy elektront kis kék golyónak képzelni pl. nagyon félrevezető, hiszen se nem kék, se nem golyó, igazából helye sincs, viszont két résen simán átmegy egyszerre. A valósághoz legközelebb az áll, ha azt mondjuk, hogy egy számhalmaz, ami bizonyos szabályoknak megfelelően változik. A valóság tehát egy számítógép... :)

Hogy szimuláció-e, amin kívül létezik egy objektívebb világ, az pedig eldönthetetlen. Az én magyarázatom erre az, hogy ha a valóságot szimuláló gép belelát az agyunkba (miért ne látna, ha azt is szimulálja), mindig szimulálhat számunkra olyan valóságot, amiről azt fogjuk hinni, hogy valóság. Bármilyen kísérletet is végzünk, amitől azt reméljük, hogy kimutatja a valóság szimulált voltát, a gép olyan eredményt szimulál számunkra, ami alapján úgy találjuk, hogy a valóságban vagyunk.

Itt írtam erről részletesen, ha valakit érdekel: http://lf.estontorise.hu/archives/645

"Alapvetően nem ismerünk semmiféle fizikai törvényt ami megakadályozná, hogy ezt a struktúrát idegsejtről idegsejtre lemásoljuk és a sejtek működését imitálva olyan szoftvert készítsünk ami az agyunkkal azonos módon működik."

A fő probléma az, hogy mi nem lehetünk gépek, mert a gépeknek nincsenek érzéseik. Nekünk pedig vannak. Legalábbis nekem vannak :-).

Ha csinálsz egy gépet, ami pontosan úgy működik - kívülről - mint én, az nem én leszek, mert nem fog megjelenni például sehol az a kép, amit a retinája lát. Mert nekem megjelenik. De nem ismerek egyetlen fizikai jelenséget sem, ami azt adná, hogy a gép tudatában megjelenik egy kép. A mi működésünk tehát közelítésben sem írható le a jelenlegi fizikai tudásunkkal.

Valóban nem ismerjük a világegyetemnek ezeket a jelenségeit részleteiben, csak a hatását érezzük. De nyilvánvalóan létező dolog, és ráadásul az ember lényegéhez tartozik. Hiába szimulálunk tehát bármit, ameddig ezt a jelenséget nem értjük, addig nem tudunk semmit az életről. Olyan, mintha egy madárijesztőre azt mondanám, hogy életet tudok teremteni.

A materialista azt mondja: az agy gondolkodik, érez, benne van a "lélek".

A kétkedő azt mondja: biztos, hogy az agy gondolkodik?

A materialista azt válaszolja: mi más?

A kétkedő nem fogadja el a kizáráson alapuló választ, mert az csak akkor működik, ha minden elemet ismerünk.

- - - - -

Másképpen:

Az ősember meg lenne győződve egy drónt látva, hogy ha szétszedi, megtalálja benne azt "amitől mozog" (!= ahogyan, != amitől tud mozogni). Ahogy egy kutya se feltételezi, hogy a távirányítós autót ami rárontott, azt a gazdája vezérli x méterrel odébbról.

- - - - -

Disclaimer: nem vagyok neurológus, se spirituális gondolkodású, ellenvetéseket szivesen fogadok, főleg, ha tartalmasak, a fentiek csak egy laikus viccess nézőpontját mutatják.

Nem az a baj a materialistával, hogy azt gondolja: az anyag magától képes érezni. Ez még nem kizárt, valid elképzelés lehet. A baj ott kezdődik, hogy egyetlen halovány elméletünk sincs, hogy mitől és hogyan kapcsolódik az érzés az anyaghoz, de azért meg van győződve róla, hogy ha betáplálnánk az anyag összes paraméterét - mínusz az érzést, mert arról lövésünk sincs, hogy lehetne számszerűsíteni - egy gépbe, az pont olyan lenne mint egy érző lény.

Nekem sem az érzékeléssel van bajom, még csak az érzelem számszerűsítésével se lenne, pusztán azt látom, hogy nem abból indulnak ki a gondolatmenetek, hogy akkor mit mértünk és mi van ebből bizonyítva, hanem hogy "amit nem mértünk az nincs is". És ilyenre azért már volt ellenpélda.

Állítólag :-). De ha beteszel egy marék dopamint meg szerotonint egy kémcsőbe, az nem hiszem hogy fel lesz dobva.

Az emberi érzés (és felteszem, hogy az állati is) minőségileg más, mint amiről az élettelen anyagot leíró tudományok szólnak. Nem értem, hogy lehet ezt nem észrevenni. Mikor minden embernek vannak érzései (feltételezem, bár ugye csak a sajátjaimat érzem). És ezekre nem válasz az, hogy valami kémiai izé, mert a kémia törvényei között sehol nem szerepelnek érzések. Egyik kémia tankönyvben sem találtam rá utalást sem. Se a fizika tankönyvekben. Akkor mégis hogy az Öreg Istenben lehetne kémiai reakció az érzés? Ki az a hülye, aki ezt a marhaságot kitalálta?

(Mármint a mai kémia fogalmunk szerint. Mert ha később a kémia része lesz az érzés definíciója és legalább kvalitatív összekötése az anyag folyamataival, akkor kémia lesz. De az már nem a mostani kémia, hanem minőségileg más valami lesz.)

Annyit tudunk, hogy ok-okozati összefüggés van bizonyos anyagok és bizonyos érzések között. Ennyit, nem többet.

A következő kérdés az, hogy vajon az érzés az ember lényegéhez tartozik-e? Erre nem lehet egzakt választ adni, de ha belegondolunk elég fura lenne az ellenkezője. Tegyük fel, hogy az ember valóban egy fizikai-kémiai folyamatokra épülő gép. Magától működik. Az érzés akkor minek belé? Nagyon fura lenne, hogy egy magától - evolúcióval - kialakuló rendszerben megjelenik egy teljesen felesleges tulajdonság, ami ráadásul éppen jelenleg a legbonyolultabbnak tűnik - még leírni is alig tudjuk. Tehát az egyszerűbb folyamatokat már értjük - ezek a lényegesek. És van valami, amiből semmit nem értünk, de nyilvánvalóan lényegtelen. Naná, én meg a római pápa vagyok.

Ha fogalmunk sincs róla, hogy hogyan kapcsolódik az érzés az anyaghoz, akkor milyen alapon gondoljuk, hogy ha szimulálunk mindent, amit értünk, akkor ugyanúgy meg fog jelenni ugyanaz az érzés is? És ha minden olyan lesz, mint az igazi emberben, de érzés nélkül, az hihető hogy olyan lesz mint egy igazi ember? Ha olyan lenne, akkor evolúciós értelemben az érzés teljesen felesleges lenne. Mint ilyen nem fejlődhetett volna ki. Ezért én azt gondolom, hogy lehetetlen szimulációval emberi viselkedést előállítani, addig, amíg az érzés mibenlétét nem ismerjük meg és térképezzük fel. Az érzésnek is a szimuláció részének kell lenni, különben nem kaphatunk emberre hasonló eredményt.

Nem mondom, hogy kizárt, hogy a kémiai folyamatokból következik az érzés, de ahhoz, hogy bohózatnál több legyen az állítás legalább kvalitatíve le kellene tudni írni: mi az érzés, mivel mérjük, milyen hatásokon keresztül állítják elő a vegyületek? Ameddig ilyet nem mutat fel senki, addig az ember szimulálása totális marhaság.

"...Az érzés akkor minek belé? Nagyon fura lenne, hogy egy magától - evolúcióval - kialakuló rendszerben megjelenik egy teljesen felesleges tulajdonság, ami ráadásul éppen jelenleg a legbonyolultabbnak tűnik - még leírni is alig tudjuk. "

Itt tevedsz. Erzes.

Ehseg: letfenntartas
Szomjusag: letfenttartas
Faradtsag: letfenntartas
Szerelem: fajfenntartas
Feltekenyseg: a sajat genek vedelme
Szomorusag: a kozosseg megbomlasanak gyaszolasa
Orom: onjutalmazas
Fajdalom: onvedelmi jelzes

Ezek a dolgok egy dologrol tanuskodnak: hogy igen kifinomult az ingerekre adott valaszreakcionk, tudat alatt tudataban vagyunk (haha), hogy mi is alapvetoen csak allatok vagyunk.

Szerintem abban tevedsz, hogy az erzeseket onalloan letezo dolgoknak tekinted, pedig azok csupan a korulottunk levo vilag es a sajat testunkben lezajlo folyamatok erzekelesenek valtozasai.
Egy eloleny egy bonyolult gep, ami reagal az ot ero ingerekre, kornyezeti valtozasokra, akar belso folyamatok elindulasaval.
Mint feljebb is irtak, ha jobban belegondolsz, az erzesek, erzelmek nagyobb reszevel kapcsolatban hamar rajossz, hogy bizony mind a faj vagy az egyed fenttartasat celozzak (esetleges mellekhatasokkal), kezdve onnan, hogy egy anya felti a gyermeket a rivalizalason keresztul egeszen a szerelemig.

Ugy vettem eszre, hogy ez sokaknak faj, de szerintem az az igazsag, hogy az osszes tobbi allathoz hasonloan az ember letezesenek sincs celja, nincs kuldetesunk, csak a fizika torvenyeinek mellektermekei vagyunk.

Ugyan nem tetszik, de továbbra sem a céltalanság feltételezése ellen érvelek. Egyelőre ott tartunk (én legalábbis ott tartok), hogy ha én egy célszerűen működő _gép_ lennék és a ma ismert fizika és kémia szabályai szerint működnék és úgy jöttem volna létre, ahogy azt ma hinni illik, akkor ugyan meglennének bennem ezek a változók, amik pl a jól-létemet mérik, de nem _érezném_. Az érzés (vagy tudat, vagy gondolat, ahogy tetszik) mibenlétéről a tudományunk ugyanis semmit nem mond.

De megfordíthatjuk a kérdést. Ha egy gépbe beletáplálom egy ember agyának állapotát, akkor melyik lesz az a pont, amikor elkezdi embernek érezni magát? És mi lesz az a fizikai jelenség, amivel abból a rengeteg számból érzés lesz?

Mert a számítógép egy gép, aminek épp az a lényege, hogy a teljes állapotterét és működését ismerjük. Nehéz elképzelnem, hogy a memóriamodulok elkezdenek bármit is érezni. Adatot feldolgozni, és logikusan dönteni még talán tudnak. De érezni? Kötve hiszem.

De nem is az én hitetlenségem a probléma. A probléma az, hogy a tudat folyamatát senki nem tudta a mai napig sem leírni (legalábbis a szimuláció hívőktől eddig nem láttam ilyesmit). Mégis azt gondolják, hogy tuti, hogy működne és kész. Mire alapozva?

Továbbra is nyitott a kérdés: szerinted a gép is érezni fog - ahogy az ember, vagy pedig ugyan nem fog érezni, de ez lényegtelen különbség, amit észre sem fogunk tudni venni?

"Továbbra is nyitott a kérdés: szerinted a gép is érezni fog - ahogy az ember"

Szerintem pont az a lényeg, hogy az emberi érzések sem különlegesek, csupán a "normál működést" elősegítő belső állapotok. Példa: ahogy egy számítógép memóriájában is csak kapacitások és bennük tárolt töltések vannak, amikre mi aggatjuk rá az "adat" fogalmat, úgy az emberi szervezetben termelődő és hatást kifejtő hormonok is csak azt szolgálják, hogy kívülről szemlélve "megfelelően" reagáljunk a világra a fennmaradásunk érdekében.

Ha egy olyan algoritmust írsz, ami egy egysejtűhöz hasonlóan bizonyos állapotokban "rosszul érzi magát" és a rendelkezésére álló eszközökkel próbál változtatni a helyzetén, akkor az mennyivel kevésbé érez, mint egy egysejtű? Nincs neki idegrendszere, de reagál az őt érő hatásokra.

_______Peter
I am a stone. I do not move.

Az egysejtűt nem tudom, mert az még nem voltam (vagy csak nem emlékszem rá). De ne térítsd el a kérdést! A kérdésem egyértelműen emberre vonatkozott.

Én biztosan tudom, hogy nem csak magamtól próbálok változtatni a helyzetemen, hanem közben érzek is valamit. Na most az érzést mivel érzem? Mi fogja fel? Hol keletkezik? Mert az érzés az nem egy szám egy regiszterben, hiszen a számok nem éreznek semmit. Vagy igen?

Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni? Ti úgy képzelitek el a gépeket, hogy ők is érzéseket éreznek? Vagy akik nem értik a problémámat, azok valójában már most érzés nélküli szimulált robotok?

Szerintem sem lehet a mai számítástechnika eszközeivel szimulálni az emberi tudatot. Ehhez már kvantum számítógép és egészen más algoritmusok kellenek.
A agyban a neurális kapcsolatok méretileg pont a határon vannak, ahol már érvényesülnek a kvantummechanika törvényei is és ezt ötvözi a makro világ fizikájával.
Az emlékek pedig holografikus módon tárolódnak, ezért nincs konkrét helye egy-egy emlékképnek az agyban. (Egy hologram képet széttörve például akármelyik kis darabkájából újra visszaállítható az eredeti teljes kép)
A tudat az univerzum egyik legalapvetőbb tulajdonsága, az anyagra is jellemző. Ha egy elektron találkozik egy másik elektronnal, honnan tudja például hogy taszítani kell a másikat? Ezt nevezhetjük elemi tudatnak.

Tehát szerintem lehet alkotni olyan gépet ami emberi tudattal fog rendelkezni (kvantum számítógéppel) de az már egy ember lesz :)
A minket körülvevő anyagból ma a legtökéletesebb gépezet amit építeni lehet az az emberi test :) Több milliárd év evolúció (vagy önszerveződés) nem tévedhet!

Én így látom a világot... :)

Az ember mindig másolja a természetet. Biztosan lesz kezdetben épület méretű kvantum számítógép amin már az emberi tudathoz nagyon közeli szoftver fog futni. Majd sok idő és energia befektetésével tudósok tökéletesítgetik ezt, egyre kisebb méret, nagyobb hatékonyság, stb. A végén rájönnek majd hogy egy fehérjékből épített gépezet a leghatékonyabb egy ilyen szoftver futtatására, magyarul pontosan az emberi agy.
És miután az öreg tudós egész életét ennek szentelve rájön hogy az emberi tudat szoftverének futtatására a legalkalmasabb hardver az emberi agy, elmosolyodik és annyit mond magában hogy: basszus, végig itt volt a koponyámban, csak használni kellett volna, és csak haza kellett volna mennem az asszonyt kényeztetni, hogy csináljak egy másik ilyet :) "A sorsnak van némi érzéke az iróniához"
Ezzel nem azt mondom hogy itt a cél, még az út elején járunk. Ezért írtam azt hogy MA és a MINKET KÖRÜLVEVŐ ANYAGBÓL. Kellett ugyanis a csillagok első pár generációjának léte és halála ahhoz hogy a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket szétszórják, amiből fel tud épülni egy mai test is például. Most velünk beindult a tudat evolúciója. A mi agyunkban futó szoftvernek (ami kb v0.1) most sokszor el kell buknia, kudarcot kell vallania ahhoz hogy fejlődjön, tökéletesedjen. De a hardver már megvan ezt nem kell újra feltalálni. Mindenkinek van egy, csak a használatát kéne megtanulni. A szoftvert kell még csiszolgatni, gondolkodni kéne többet, és a határ a csillagos ég :)

Nem téríteni akartam a kérdést, csak visszavezetni egyszerűbbre. Felesleges a bonyolult dolgokon agyalni, ha már az alapfogalmakon sem ugyanazt értjük.
Fájdalmat egy csomó egyszerűbb életforma is érez. Öntudata már csak a bonyolultabbaknak van. Az emberi tudat meg überbonyolult.
Ha a Terminátor felismeri a viccet és elmosolyodik, akkor vannak érzései? És ha millió hétköznapi szituációban összetéveszthetetlenül mímeli az igazi emberket?
Onnantól, hogy nem tudom megkülönböztetni az általa kimutatott érzéseket az igaziaktól, nincs is igazán értelme megkülönböztetni.

_______Peter
I am a stone. I do not move.

Ha nem lehet kívülről megkülönböztetni, akkor is érdekes, hogy hogy működik.

De ott még nem tartunk. Egyelőre olyan gépünk sincs, amit egy egyszerűbb állattal összetévesztenénk. Tehát azt posztulálni, hogy lesz olyan, ami az embert mímeli, szerintem túlzás.

Pont arra akarok rámutatni, hogy abban a részben van a lényeg, amit nem értünk, és ezért egyelőre hurráoptimizmus, hogy majd jól embereket fogunk szimulálni.

Butaság is lenne embert szimulálni a számtalan tökéletlenségével. Mesterséges intelligenciát ezek nélkül érdemes alkotni. Pl. legyen olyan jó mintafelismerő képessége, mint nekünk, legyen képes az emberek reakcióit felismerni, de ne legyen dühös, ne legyenek érzelmei, ne fáradjon el. Stb...

( uid_4656 v | 2017. 07. 01., szo – 20:07 )

Ha szimuláció, akkor az a szimuláción kívüliek baja :-)

( asch v | 2017. 07. 02., v – 09:33 )

Nem tudom, de a grafika beszarás jó :-)!

A viccet félretéve pedig a mindent átható életerő teremtette a világot azért, hogy kibontakozhasson benne.

( golgota | 2017. 07. 02., v – 09:48 )

Vaj vagy margarin inkabb a tesztaba?????????????????
:)

Ja, hogy komoly volt a kérdés? Azért volt nehéz elhinni, mert nekem meg sem fordulna a fejemben a margarint a vaj valós alternatívájának tekinteni.

A margarin egy rossz emberkísérlet arra, hogy valami olcsó nemtelen anyaggal lehet-e táplálni a pórnépet? Lehet, de következményei vannak.

Minőségi ételt csak minőségi alapanyagokból lehet csinálni.

Fűvel táplált marha vaja viszont már egy komoly szint. Ha azzal dolgozol egy magasabb kategóriába lépsz.

Mondom mindezt úgy, hogy paleolit szerint kajálok majd 4 éve, és vajat sem fogyasztok. De azzal még hajlandó vagyok kivételt tenni egy finom glutén és cukormentes süti kedvéért. De amibe margarint tesznek, azt bottal sem piszkálom meg.

( popacsek | 2017. 07. 02., v – 10:00 )

Szerintem szimuláció. Bár abból kiindulva, hogy az ember mennyire korlátolt, buta lény, nagyon messze lehetünk a "csúcstól". Egy szimulált világban szimulált világban,... szimulált világ lehet a miénk.

Tóth Dr. teljesen tipikus példánya azoknak az embereknek, akik:

a; Az egyetemi/tudományos rangjuk (Prof. Dr.) miatt azt képzelik magukról, hogy mindenhez értenek, pedig dehogy.

b; Jó előadókészséggel és megnyerő modorral rendelkeznek, így bármilyen témakörben meggyőzően képesek előadni, vagy eladni. Gyakorlatilag a tudományos élet porszívóügynökei.

c; Nehezen, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető állításokat fogalmaznak meg, definiálatlan fogalmakkal manipulálnak, majd ha már kellően nagy a katyvasz, megoldásként felkínálják Isten létezését.

d; Előadói biztonságukat (istenen kívül) elsősorban abból merítik, hogy ha véletlenül valami nyilvánvalóan ordenáré nagy baromságot találnak mondani, a kellően széles vazallusi körük akkor is buzgón meg fogja találni azt az egyetlen, kurvára speciális esetet, amikor akár még igazuk is lehet, majd nagyvonalúan eltekint attól, hogy amúgy benézte a dolgot.

Köszönöm ezt az élményt!

Nézem tovább Doktor Tóthot!

---
Science for fun...

Amit leírsz igaz lehet rá is, de szerencsére az adott kérdés másik oldalán is találsz ilyen embereket, és véleményem (!) szerint egy kicsit több lenézést a széles közönség felé (nem vád, nem feléd).

Amit javaslok: mutass egy ellenpéldát, reakciót, kommunikálj az emberekkel, ahelyett, hogy a szemükben megnyerő figurára támadsz, mert ezen a ponton nem neked fognak hinni. Én pl. egyik oldalon se állok, de erre a videóra ránézve (másodikra főleg) tudom, hogy létezik ellenállítás, kéne egy hasonlóan vagy jobban előadott cáfolat arra, hogy miért ne jöhetne létre több részvevős összefüggő rendszer tudatos külső beavatkozás nélkül (lehet rosszul fogalmaztam, fixme).

Így van. Ennél a típusnál a legnagyobb hiba, amit az ember elkövethet az, ha leáll vele vitatkozni.

Az evolúciót egérfogóhoz hasonlítani például egyszerűen frenetikus. Inkább évezni kell, nem vitatni. :-)

Amúgy ez az ember tényleg a Miskolci Egyetem Informatikai Intézetének igazgatója és a doktori iskola vezetője, vagy véletlen a névegyezés? (Igazából nem hozzád intézem a kérdést, inkább az eredeti posztolóhoz.)

---
Science for fun...

A jelenség egyébként általános, klímaváltozás és gender kérdésekben kb. minden 10. tudományos fokozatú megszólalónak van valós ismeretanyaga a területtel kapcsolatban, ami nem egy másik, szintén nem fő területén ténykedő előadótól, írótól származik, szoktak lenni elég meredek tévedések.

Ha nincs cáfolata, akkor mi alapján várod el, hogy a tömegek ne neki higgyék el, hogy amit mond, az a valóság?

Egyébként az általad idézett mondatom nem is arról szólt, hogy a másik oldalról nincs cáfolat, hanem hogy a másik oldalon is vannak logikai problémák minimum az előadók szintjén, és a lincselő tömeg a legkisebb pisszenésre is úgy reagál, hogy az előadó személyét támadja (lásd fentebb), még ha joggal is, ezzel pont az ellenkező reakciót váltja ki a laikus tömegből.

Szó sincs itt lincselő tömegről. Egyszerűen az a helyzet, hogy egy bizonyos szint alatt értelmetlen cáfolatokba vagy magyarázatokba bocsátkozni.

Ismerek például egy kedves idős hölgyet, akinek számos érdekes természettudományos meggyőződése közül az egyik az, hogy egy tárgy annál hidegebb, minél tovább van a hűtőben. Tehát ha beteszel egy sört délelőtt, és délután megiszod, az OK. De ha bentfelejted egy hétre, akkor ne menj hozzá közel, ha meg egy hónapja bent van, hát az a Halálcsillag krio megfelelője és Vader Nagyúr sírva könyörög a receptért.

Most persze megpróbálhatnám összezavarni olyanokkal, hogy például a hűtő belseje az azóta bent van, amióta a hűtő létezik, oszt' mégse fagyott meg a téridő, de inkkább hagyom és eszem a sütit, amit süt. Mert az finom.

Biztos tud valami hasznosat ez a Doktor Tóth is, ha a Miskolci Egyetem nem érzi blamának, amit művel...

---
Science for fun...

Nekem úgy tanították, hogy ezt a Newton-féle lehűlési törvénnyel lehet leírni.
Ha t=0 időpillanatban T0 a test hőmérséklete, egy jelentősen nagyobb hőkapacitású (végtelennek vett) T1 környezeti hőmérséklet mellett, t időpillanatban a test T hőmérséklete:

T = T1 + (T0 - T1)*e^(-Kt)

Értem én, hogy gyakorlati szempontból nem is sokára mérhetetlenné válik a hőmérséklet-különbség, de ettől a fenti mondás pontos: ahogy az idő múlik, a behelyezett tárgy egyre hidegebb lesz.

Üdv,
Marci

A test végességéből ez még nem következik. Ha hozzávesszük, hogy a test véges és mind az anyag mind az energia kvantált akkor már igen. Ha akár az energiaátmenet akár az anyag folytonos lenne végtelen idő kellene a kiegyenlítődéshez.
Szépen eltávolodtunk az eredeti témától :-)

Te pedig szépen demonstráltad, hogyan kell valakit
-nevetségessé tenni: "Sütni tudsz?"
-és leszólni: " tudsz-e valami hasznosat. Mert ugye a termodinamikához nem értesz",
mielőtt megértenéd, miről beszél.

Szerintem ez nem igazán segít a sarlatánok elleni küzdelemben.

Üdv,
Marci

Állításod: "..., hogy egy bizonyos szint alatt értelmetlen cáfolatokba vagy magyarázatokba bocsátkozni."

Viszont gondolom szerinted sem célravezető, hogy téves (nem állítom a fenti videóról, csak elvi szinten írom) állítások keringenek, ugye?

Ennek megoldásaként mit kéne tennünk? Egy szinte kizárólag az előadó személye ellen szóló bejegyzés alapján, "áhh igaz, tényleg, nem is úgy van" álláspontra jutni? Ellenvetés, bármilyen gondolatébresztő kritika, probléma felvetés nélkül nehéz lesz.

Az, hogy ha te nem akarsz, vagy nem tudsz bizonyos képzettségi szint alatt levő emberekkel megértetni bizonyításokat (lásd idős hölgy példája), az egy dolog, de ezen a ponton nem tudom mi értelme ellenkezdned vele, vagy bárkivel, hisz mindenki menthetetlen egy bizonyos szint alatt. A jó hír az, hogy valakihez képest te is egy bizonyos szint alatt vagy :).

Nekem a javaslatom az szokott lenni, hogy egyrészt próbáljuk fenntartani az eldöntetlenséget, nyitottságot ("van isten? nem tudom"), ameddig nincs bizonyítás az igen vagy a nem oldaláról. Ha pedig van, akkor ismertesd, vagy ne várd el, hogy higgyenek neked. (Pont ezt szeretnéd elérni, hogy ne higgyenek csak úgy valakinek, és még nála is kevesebb érvet hozol fel?)

(A felvetésed szélsőséges következményeit, miszerint bizonyos-szint-alatt értetlenek, esetleg veszélyesek az emberek nem lenne rossz szemelőtt tartani.)

"A jó hír az, hogy valakihez képest te is egy bizonyos szint alatt vagy :)."

Nyilván. Épp csak nekem van annyi átlátóképességem, hogy ezt felismerem, és annyi önkritikám, hogy ezután nem kezdek előadássorozatot tartani a kérdéses témáról a YouTube-on.

---
Science for fun...

Minek idézzem újra, amit fentebb már idéztem? Aki ezt olvassa már olvasta azt is.

És nem vagyok vallási fanatikus, mert nem vagyok se vallásos, se fanatikus. Pl. nem látom bizonyítottnak se azt, hogy van lélek, se azt, hogy nincs. A fanatikusságot pedig nem jól méred, ha pusztán pár kérdést egy fórumon már tőlem fanatikusságnak nézel. Olvasd újra, nézd meg, hogy nem állítottam semmit, csak azt mondtam, hogy talán nem kéne szimplán "vagyunk mink akik tuggyuk, és vagytok tik akik hülyék" játékot játszani, mert ez pont a másik irányba vezet ("uhh uhh, dühös tömeg szavazni mégnagyobb hülyére", lásd még aktuálpolitika). Kommunikáció kéne.

Én már le lettem fanatikusozva, ehhez képest hatalmas előrelépés, hogy beszélgetünk. Illetve, pl. a te lentebbi nézőpontod is elég ha valakit elgondolkodtat, már nem volt hiába az egész.

De egyébként az egész szál amit indítottam arra próbált rámutatni, hogy az ilyen legyintésekkel, hogy "nem tudomány! áltudomány, pfúj!" pont ellenkezőjét érik el, áldozatot csinálnak valamiből, ami állításuk szerint pont az ellenkezője (mindegy, hogy szándékosan, vagy csak az előadó korlátossága miatt). A pedagógia, kommunikáció egy tanulható képesség, annélkül nem megy.

Én ugyan senkit sehova nem akarok el vagy megtéríteni. Akinek tetszenek ennek az embernek a számomra zavaros nézetei, hát hirdesse őket.

Mindössze annyi történt, hogy egy nyilvánosan elérhető anyagról elmondtam a véleményemet.

(Tényleg csak mellesleg említem meg, hogy mintázatképződési folyamatokból írtam a doktorimat, tehát egyáltalán nem vagyok zöld a témával kapcsolatban.)

---
Science for fun...

Esküszöm a te érvelésed próbáltam kiegészíteni, vagyis jelezni, hogy ez így önmagában nem fog hasznos lenni. Gondolom te sem azért írtál egy kommentet, mert nem érdekel, hogy olvassák-e, és ezzel nincs is baj szerintem, látsz valamit, ami szerinted félrevezető, javasolsz egy másik nézőpontot. Hja nem, ez maradt ki, ez a gondom, ezért jeleztem, hogy ennélkül a megjegyzésed csak vitát indít, viszont a tényleg nyitott olvasó nem tud elindulni semerre (én pl. laikus vagyok a témában).

"egy bizonyos szint alatt értelmetlen cáfolatokba vagy magyarázatokba bocsátkozni."

Én óvatos lennék a "szint" jellegű minősítéssel: ha Te minősítheted őt, ő miért ne tehetné? Akkor meg eljutunk oda, hogy minősítgetünk és nem érvelünk...

Ehelyett el kell mondani türelemmel, hogy Dr. Tóth érvelése, ami a termodinamika II. főtételére hivatkozik, hibás, hiszen az zárt rendszerre összegzetten érvényes; semmit sem mond arról, hogy annak egy nyílt részhalmazán a rendezetlenség ne csökkenhetne. Ha ez utóbbi igaz lenne, akkor nem lehetnének vasnál nehezebb elemek, sose hűlhetne le a hőmérséklet és nem lehetne tisztább a lakás porszívózás és felmosás következtében...

Üdv,
Marci

Ennek a türelmes magyarázatnak akkor lenne értelme, ha az illető nemcsak emlegetné a termodinamika II. főtételét, az ősrobbanást, az önszerveződést, meg a többit, hanem valami fogalma is lenne arról, amit beszél. De nincs neki.

Teljesen értelmetlen olyasvalakinek magyarázni egy elméletről, aki nincs birtokában a szükséges szellemi eszközkészletnek és eleve abból a kényelmes álláspontból közelít mindenhez, hogy van valahol egy Intelligens Tervező, aki az egész miskulanciát megtervezte és megcsinálta.

---
Science for fun...

Ha a "kitől származik" arra vonatkozik, hogy ki az, akinek a nevéhez fűződik, akkor e tekintetben nincs konszenzus a tudománytörténetben. 4-5 nevet szoktak felsorolni, akik különböző irányokból közelítve jutottak el lényegében ugyanahhoz a felismeréshez.

Megfogalmazása is többféle van. A leggyakrabban idézett forma a "minden folyamat irreverzibilis". Természetesen ezt szokták a leggyakrabban félreérteni is, Dr. Tóth is ebbe a csapdába esett bele.

(Na, akkor most türelmes voltam...)

---
Science for fun...

Úgy látom a végső következtetést senki nem nézte meg.
https://www.youtube.com/watch?v=NIhuKrf2keY

Pontosan vaskalapos, tekintélyelvű, trendi tudóskodás ellen lép fel. Nem tör lándzsát egyik álláspont mellet sem, csak rávilágít arra, hogy a mainstream tudománynak a kijelentéseken kívül bizonyítás terén is serénykedni kellene.

Egyébként tudományos alapon, posztulátumok nélkül, konkrét tényekkel bizonyítsa be valaki a saját maga vagy a világ létezését. Ameddig ez nem sikerül addig van helye az ilyen kérdéseknek és bármi nemű elmélkedésnek. A továbbmondókat (a tudományos világ 99%-a) pedig nevezhetjük tudós celebeknek.

Jelentem én láttam ezt a részt is, és ennek tudatában írtam azt, amit.

Viszont ha már a bizonyításoknál tartunk, szíves engedelmeddel én arra mutatnék egy bizonyítást, hogy Doktor Tóth hol tévedhetett el végleg az élet és a tudomány rögös országútján.

Emberünk láthatólag az "információ" fogalmába van végletesen belegabalyodva, ami szerény tudósceleb meglátásom szerint az előképzettségéből következhet. Doktor Tóth ugyanis okleveles gépészmérnök, s mint ilyen, ahhoz szokott hozzá, hogy "minden létezőnek van valahol egy tervrajza". Elvégre egyetlen lakatos vagy gépész se szokot csak úgy l'art pour l'art nekiállni hegeszteni meg köszörülni. Szépen megnézi, mi van a rajzon, oszt' aszerint elhalad.

Doktor Tóth tehát tulajdonképpen azon agyal, hogy ki esztergálta bele a DNS-be a csavarmenetet, hol van erről a jóváhagyott műszaki dokumentáció (mert az ősrobbanásban kereste, de ott nem volt), és tulajdonképpen ki a kaporszakállú nádvágó engedélyezte ezt az egész projektet.

A vicces az, hogy valamelyik előadásában még használta is az "önszerveződés" kifejezést, ami a válasz (ha úgy tetszik "posztulátum") lenne az egész problémára, de ha olvasta is valahol, érteni biztosan nem értette.

---
Science for fun...

Ezt is láttam.
Itt utal az önszerveződésre.

Ha már informatikus, igazán utalhatna arra is, hogy az önszerveződő folyamatok remekül modellezhetők számítógéppel, ez pedig nagyban hozzásegítheti az emberiséget önmaga keletkezésének megértéséhez (is).

Csak hát le merem fogadni, hogy erről lövése sincs, ő inkább Istent választotta, mint kényelmes alternatívát.

Boldogok a lelki szegények...

---
Science for fun...

Igazából bármely tudományos érv csak eggyel arrébbtolja Isten bevezetésének szükségességét, mert mindig van +1 kérdés.

A probléma nem is ez, sőt, nekem tulajdonképpen az égvilágon semmi bajom nincs a vallásos emberekkel.

Nekem azzal van bajom, ha jön valaki, aki a tudományos tekintélyére alapozva elkezd Istenről vagy Itelligens Tervezőről beszéni úgy, hogy közben üvölt róla, hogy még arra se vette a fáradságot, hogy tudományos ismeretterjesztő (!) könyvekben hozzáférhető információkat megértsen.

---
Science for fun...

Nem tudod levezetni. Ha nincs azért (ami nincs, az nem bizonyítható), ha van, azért,
(minden ok egyben okozattá is válik). Ezt egy becsületes tudósnak kerek-perec ki kell
mondania, mielőtt fejtegetésbe kezd. Én ugyan nem vagyok tudós, de többé-kevésbé
becsületes az igen, és, ha visszaolvasol, megtalálod, hogy én ezzel nyitottam.

Az Istenhez való viszony egy nagyon jó megközelítése a zen. Valójában nincs istenfogalma,
mégis definiál valamit aminek minden a része.

Üdv: m.

> Sol omnibus lucet.

A Gödel tétel nem ad rá választ. Az csak azt garantálja, hogy minden eléggé erős axiómarendszerben van kimondható, de nem bizonyítható állítás (egy ilyet konstruál), de egy konkrét állításról nem mondja meg, hogy gödeli vagy nem. Gödel bizonyításából ráadásul az is következik, hogy a gödeli állítások bár nem bizonyíthatóak, de igazak. Ha Isten léte valóban gödeli lenne ez egyben azt is bizonyítaná, hogy létezik.
A Gödel tétel ráadásul feltételez egy általánosan elfogadott axiomarendszert, ilyen viszont ebben a témakörben nincs.

"csak azt garantálja, hogy minden eléggé erős axiómarendszerben van kimondható, de nem bizonyítható állítás"
Pontosabban: minden eléggé erős axiómarendszerben létezik olyan állítás amelyről nem dönthető el hogy igaz vagy hamis (a rendszeren belül, a rendszer eszközeivel!)
Ki kellene lépni a rendszerből egy még nagyobb rendszerbe (ami tartalmazza a vizsgált rendszert is), hogy eldönthető legyen az állításról igaz-e.
És akkor itt kellene kilépni az általunk ismert világból (plusz dimenziók, etc.) hogy meglássuk a még nagyobb igazságot. Ami persze lehet hogy még mindíg nem az abszolút..... és így tovább.

Amit az első mondatodban írsz eléggé elterjedt tévedés a tétellel kapcsolatban.
A bizonyítás technikailag abból áll, hogy ügyesen meg lehet számozni az állításokat és a levezetéseket minden elég erős S (a Peano axiomarendszert tartalmazó) ellentmondásmentes axiómarendszerben.
Lehet konstruálni egy G állítást, ami formálisan azt jelenti, hogy G-nek nincs bizonyítása (levezetése) S-ben. (A konstrukció elég összetett.)

Ha G hamis, azaz G levezethető S-ben, de ekkor S ellentmondásos lenne, mert egy hamis állítás levezethető benne, tehát G igaz.
Így tehát előállt egy állítás amit nem lehet bizonyítani, de a bizonyítás technikájából egyben azt is tudjuk, hogy G igaz.
Mivel G nem bizonyítható, de igaz akár hozzávehetjük az S axiómarendszerhez és ezzel nem lesz ellentmondásos. Ebben az S1 axiómarendszerben is van G1 gödeli állítás amivel bővíthető. Így egy axiómarendszer végtelenül bővítve sem tud minden benne megfogalmazott állítást bizonyítani.

A Gödel tétel nem mond arról semmit, hogy van-e olyan nem bizonyítható állítás ami nem ilyen önhivatkozó típusú - valószínű minden rendszerben van.

Ha Isten létének kérdése a filozófiában gödeli lenne az azt jelentené, hogy biztosan létezik, de ez nem bizonyítható. A kérdés azonban formailag nem önhivatkozó, tehát sem az igazságértékéről, sem a bizonyíthatóságáról nem nyilatkozik a Gödel tétel.

Szerintem az Isten létéről szóló kérdés inkább a geometria párhuzamossági axiómájához hasonlít. Sokáig próbálták bizonyítani vagy cáfolni a többi axiómából sikertelenül. Végül Bólyai János bizonyította be azt, hogy sem nem bizonyítható, sem cáfolható a többi axiómából. Azt bizonyította, hogy akár igaznak akár hamisnak tételezzük fel a párhuzamossági axiómát két egymásnak ellentmondó, de önmagában szilárd rendszert kapunk. (Ha a hiberbolikus geometria ellentmondásos, akkor az euklideszi is az és viszont.)
Szerintem Isten léte vagy nem léte is ilyen állítás. A tudomány csak az Occam borotvája miatt feltételezi Isten nemlétét - létének a posztulálása egy nagyon erős feltételezés.

Nem értem mire gondolsz.
Ami nincs az nem bizonyítható - dehogynem a matematika tele van ilyen bizonyításokkal.
pl: nem létezik p,q természetes szám, melyre p/q=sqrt(2)
Isten léte persze nem matematika, leginkább azért, mert nincsenek a témakörben általánosan elfogadott axiómák, illetve pont Isten léte vagy nem léte egy olyan állítás, melyet axiómaként kezelünk.

Minden ok egyben okozattá válik - ezt nem értem. Miért baj az, ha minden oknak van egy közös oka? Vagy nem erre céloztál?

"Boldogok a lelki szegények..."

Ez egyébként Károli bácsi egyik félrefordítása. Eredetiben valami olyasmi van: "hogy boldogok akiknek lelke egyszerű állapotban van". Tehát nem a buta, egyszerű emberekről szól, hanem akik befelé fordulva, az elmét lecsendesítve tudnak élni.

ha valaki(k) képes(ek) leszimulálni egy komplett univerzumot, és beletenni, v. szimulálni egy komplett emberiséget, akkor az ember nem fejlettebb lény számára, mint számunkra egy majom, v. még annyi sem, egy patkány. - ez utóbbival sok ember esetén egyet is értenék :) -

vagyis csak számodra, számunkra rosszabb. a majmoknak jó hír:)

( Hevi v | 2017. 07. 02., v – 19:45 )

Szerintem erdemes kulonvalasztani a ket fajta lehetseges szimulacios tipust. Azaz az egyiknel van fizikai testunk, be van drotozva VR-ba a'la Matrix, vagy pedig onmagunk is csak programkod vagyunk, onalloan nem, csak a szimulacio kontextusaban letezo entitasok, ld. Sims.

Szerintem az utóbbiról zajlik manapság a közbeszéd, mert az AI témakörében ezt emlegette Musk és pár másik ismert figura, hogy mi is hamarosan tudunk majd szerintük szimulációkat összerakni ilyen mélységig, akkor mi garantálja, hogy mi nem vagyunk azok.

Nem a VR szemüvegek kapcsán jött ez fel, legtöbb helyen ahol ilyen értelemben (nem szórakoztatás) jött fel a VR, rögtön pár lépés múlva jött az, hogy akkor lassan agyba közvetlen kössük a "képet", és ha már agyba kötés, tudtad, hogy készítünk épp "agy-szimulációt", nézd, ...

(Mindig érdekesnek tartottam, hogy vannak olyan technológiák, amik egy ponton túl hiába fejlődtek, egy teljesen más technológia váltotta le őket, pl. optikai tárolásnál a bluray egy komoly tárolási kapacitás volt számomra, de teljesen kikerült a lemezelés az életünkből már.)

( fdavid | 2017. 07. 02., v – 22:42 )

Ha szimulacio, akkor kell legyen egy ettol fuggetlen valos folyamat.

( andris05 | 2017. 07. 03., h – 08:07 )

Szerintem nem szimuláció, de nem is úgy létezik, mint ahogy azt jelenleg leírják, ugyanakkor nagyon is vannak szimulációra emlékeztető tulajdonságai. Szerintem sok-sok milliárdnyi hasonló univerzum létezik, mint a miénk, és egyre újabbak és újabbak keletkeznek, míg a nagyon régieket elemésztik, felfalják az újak. Egy-egy fekete lyuk megjelenése mindig egy új univerzum megjelenéséről árulkodik! Bizonyíték minderre? Legalább annyira bizonyítható, mint az ősrobbanás elmélet...

A világunk leírására legalkalmasabb szerintem a sámánizmus hitvallása, ami három egyszerű meghatározásból áll:
- minden egy
- minden él
- minden mindennel kommunikál.

( uid_952 | 2017. 07. 03., h – 23:49 )

Szerintem a világ nem szimuláció. A tudatunk viszont biztos, hogy szimuláció eredménye. Én úgy képzelem, hogy az élőlényeknek két fajtája van: amelyik rendelkezik éntudattal, és amelyik nem. A növények nem rendelkeznek éntudattal, az állatoknál pedig kérdéses hogy a törzsfejlődés mely szakaszában fejlődött ki az éntudat. Talán azoknál az élőlényeknél, amiknek már van látószerve.

A szimulációra azért van szükség, hogy a nagy bonyolítású élőlény sejtjei minél jobban együtt tudjanak működni. Azaz az úgynevezett tudat szimulál egy olyan valóságot, ami elhiteti az élőlénnyel, hogy ő egy entitás, el van különülve az univerzumtól.

Ez a szimuláció nyilvánvalóan az élőlény elpusztulásával véget ér. Bár tovább örökítheti magát. Ebbe beleértem a memetikai átöröklést is.

Úgy gondolom hogy az ember fontos szerepet játszik a történetben, hiszen az elmúlt 6-8000 ezer évben az éntudatossága robbanásszerűen fejlődött és nem látom, hogy ez a fejlődés megállna a következő pár ezer éveben, ha a feltételek adottak lesznek ehhez.

Valamint a közelmúltban a MI is robbanásszerűen kezdett fejlődni, és akár átveheti az embertől a vezető szerepet. Érdekes kérés, hogy az MI rendelkezni fog e valamiféle tudattal a nem is oly távoli jövőben.

Egyik kérdés, hogy a törzsfejlődés során mikor jelent meg az öntudat. És a másik, hogy az egyedfejlődés során mikor jelenik meg?

Ez valami bináris dolog? Vagy van, vagy nincs? Vagy skálája van? A semmi közeliből indul, és növekszik, míg végül már számunkra láthatóvá, érezhetővé válik? Ha skálája van, akkor van minimuma is? Lehetséges, hogy a növényeknek is van valamennyi? Sőt, az "élettelen" anyagnak is? Lehetséges, hogy nincs is éles határvonal az élettelen és az élő között? Lehetséges, hogy az univerzum egyetlen végtelen nagy élőlény?

Megyek aludni :-).

Semmiképpen sem bináris, sokan úgy gondolják pl. hogy egy hangyának nincs külön éntudata, a hangyabolynak viszont van.

A növényeknek nem hiszem, hogy van, úgy ahogyan a hajamnak sincs, meg a körmömnek, pedig az is nő.

A tudat minimumát ott határoznám meg, amik képes szenvedni. Vagy bármit érezni, de talán a szenvedés lehet a legelemibb érzés.

( BlinTux v | 2017. 07. 04., k – 17:10 )

Szerintem nem szimuláció. Illetve én azt gondolnám szimulációnak, amit pl. a mátrix c. filmben látunk, tehát az agy becsapása, a valóság elrejtése.
De ha jobban belegondolunk ez tulajdonképpen létezik: Amikor álmodunk az agyunk szimulál egy világot, amiben ugye nem feltétlenül úgy érvényesül a fizika, mint a valóságban, de mégis nagyon valóságosnak érződik néha.
Ilyenkor tulajdonképpen az agyunk önmagát csapja be :)