Egy jó közösség ereje, avagy így szerezz könnyen barátokat

Lehet, hogy individuális az esetem, bár lelkem legmélyén alapvetően bízom az emberekben, hogy más is hasonlóan cselekedett volna az én helyzetemben.
Múlt héten csütörtökön egy régi Nexuiz játékos, bizonyos "ralien" rámszólt IRC-n, hogy barátnőjével épp egy európai körúton vannak, és most Budapesten járnak. Azt szerette volna megtudni, hogy mit ajánlok, mit lenne érdemes megnézni.
Mikor hazaértem, sajnos már nem volt online, de gondoltam másnap csak elér engem.
Így is történt, pénteken is keresett, én pedig habozás nélkül felajánlottam nekik, hogy nagyon szívesen találkozok is velük (nagy megrökönyödésükre, mert nem tudták, hogy én is Budapesten vagyok). Nagyon örültek a meghívásomnak, és meg is beszéltük, hogy szombaton 4 órakor találkozunk a Ferenciek terénél, a Jégbüfé előtt.
Így is történt, azonnal megtaláltuk egymást. Jó magyar virtus szerint azonnal előkerült a laposüveg a jóféle, szilva-körte pálinkával; ez mindkettőjüknek nagyon ízlett (nem csodálom, keresztapám főztje, ő meg miskolci vendéglőknek szokta eladni, szal ez tényleg minőségi, metanol mentes cucc).
Gondoltam, megmutatom nekik az 1-es metrót. Én nagyon szeretem, olyan, mintha 100 évet utazna az ember vissza az időben, szvsz olyan, mint egy kis múzeum. Ez pont kapóra is jött, mert a végső úticél a Hősök tere volt. Nagyon tetszett nekik, főleg az ismerős arcok miatt Pl. 1000 Ft: Mátyás király. 2000: Bethlen Gábor. 5000: Kossuth Lajos :D
Ezután visszagyalogoltunk a Ferenc körútra, ahol beugrottunk egy pofa sörre a Magyar sörözőbe. Ez az egyik kedvenc sörözőm, ráadásul 2 éve nagyon szépen fel is újították. Este beugrottunk hozzám a koliba, vacsorára bazsalikomos rántottát sütöttem nekik, majd hajnal kettőig vízipipáztunk, beszélgettünk, és ittunk: magyar söröket, pálinkát, Unicumot (ez raliennek nagyon ízlett, barátnőjének kicsit keserű volt, de azért ő is leútálta :D). Én kaptam tőlük 3-4 üveg hazai (Litván) sört, és ő is megkínált engem az ő édesapjának egy csodafőzetével. Huhh, kemény pia volt, de finom. :)
A srác amúgy 3 éve készült erre a körútra, és már vagy harmadik hete vannak úton. Átszámolva kb. 3 millát sikerült összespórolnia az egyetemi évei alatt, abból finanszírozzák most ezt az utat. Az utazásuknak kettős célja van: egyrészt szeretnének minél több kultúrát megismerni, világot látni, minden országban ki szeretnék próbálni a helyi kajákat, piákat :)
Másrészt praktikus okuk is van: lassan végeznek otthon az egyetemen (valamiféle biomérnök szakon végzősök mindketten), viszont már most látják, hogy otthon nem tudnak majd elhelyezkedni, mert telített a munkaerőpiac. Ezért most összekötik a kellemest a hasznossal: szórakoznak, és közben körbenéznek Európában, hol lenne érdemes diploma után letelepedni, elhelyezkedni. Ahogy elmondta, az ő gazdasági helyzetük is ugyan olyan szarban van, mint... na mind1.
És hogy miért is írtam ezt mind le? Mert jó érzés volt őket vendégül látni, és jó volt érezni azt a bizalmat is, amit tőlük kaptam. A Nexuiz/Xonotic közösségben eléggé ismert arc vagyok, és tudhatták, hogy bízhatnak bennem, nem fogom őket egy sötét sikátorban lemészárolni, nem fogom őket átbaszni. És én is tudtam róluk ugyan ezt. És az a tudat, hogy egy közösséghez tartozunk, látatlanul is csak erősítette a kölcsönös szimpátiát. Kicsit hasonló érzés ez, mint amikor egy másik, külföldi srác arról lelkendezett, hogy ő cserkész, és egy törvényünk szerint "A cserkész minden cserkészt testvérének tekint." ergo számára, mindenki, aki cserkész, azonnal barátja. Azt hiszem, sose felejtem el azt a mosolyt és az azt követő baráti kézfogást, amikor észrevette, hogy tisztelgek neki, mert én is cserkész vagyok.
Jó dolog egy működő, baráti közösséghez tartozni, még akkor is, ha az egy bugyuta, lövöldözős játék köré szerveződött.