Én bármikor...

Nézzük csak, hogy is volt ez?
Minden a gimi végén kezdődött. Első sörözések, társaság, kocsmázások házibulik. Meg ha emlékeztek, 1999. augusztus 11-én volt egy teljes napfogyatkozás Magyarországon. Pár cimborámmal megbeszéltük, hogy a vonattal felmegyünk Siófokra, és onnan nézzük, utána meg haverok buli fanta. A társaság nagy része akkoriban már cigizett, tehát én voltam a kisebbség. Dohányzó fülkébe ültem velük. Akkor már elszívtam jó pár szál cigit. A napfogyatkozás-nézős siófoki tömegben pedig találtam a földön egy szinte teljes doboz Helikon-t.
Szóval így kezdődött.
Ez az időszak tartott egészen 2002 nyaráig, amikor az akkori barátnőm unszolására egyik napról a másikra sikerült letennem a cigit. Nagyon nagy sikerélmény volt akkoriban ez számomra. Sose gondoltam, hogy ez nekem sikerülhet. Igen ám, de hátra volt még életem első vizsgaidőszaka (amúgy a második volt már, de ez volt az első amit komolyan vettem). Szal' tanulás mellett/helyett ki-ki jártam rágyújtani. Napi 1-2 doboz elment. Utolsó vizsga után azonban egy isteni szikrától vezérelve az utolsó, pár szál hijján teli dobozt egyszerűen odaadtam egy jó barátomnak: "Kell egy doboz cigi? Nesze, szívd el!"
Ez így ment elég sokáig cigi nélkül, se buliban, se piásan, semmilyen körülmények közt nem vettem cigit, és csak nagyon ritkán gyújtottam rá.
De az élet nem csak játék és mese. Ahogy kezdett az akkori párommal tönkre menni a kapcsolatom, újra rágyújtottam, aztán 2007 (majd 2008) nyarán, amikor építkezésen kezdtem dolgozni már nem volt megállás. Ott muszáj volt... addig is meg lehet állni egy kicsit.
Innentől nagyon sok minden történt: összeveszések, kibékülések, elköltözés, újra összeköltözés, aztán megint elköltözés, akkor már másik városba... ezzel párhuzamosan váltakoztak a bagós - nem bagós időszakaim.
Aztán jött a 2009-es év: új munka, új város, új nő, új élet. Így hát szilveszterkor és később is megfogadtam, hogy leszokom. De nem sikerült... legalábbis véglegesen nem.
De most megint eljutottam odáig, hogy abba kéne hagyni. Csak úgy észrevétlenül, alattomos módon megint visszamászott ez a rohadt cigaretta az életembe. Leginkább a munkahelyemen. Néha jó egy kis szünetet tartani, főleg amikor ilyen agyfrász f***ságokkal basszák el a munkamorálunkat, mint mostanában. Szóval néha jó kimenni 5-10 percre szünetelni, és ha már a társaság nagy része dohányos, hát velük tartok, ha kínálnak elfogadom... aztán egy idő után kényelmetlenné vált, hogy soha nincs cigim, így hát vettem. Főleg éjszakásban... az éjszakások mindig nehezek. Legalábbis bagóügyben.
Most egy céges összezörrenés előtt a teamből öten megbeszéltük, hogy a buli után nem gyújtunk rá többet. Együtt talán könnyebb lesz. Én bízom benne, hogy mindenkinek sikerülni fog.
Szóval most elérkezettnek látom az időt hogy tegyek új kísérletet. Végül is, én bármikor le tudok szokni. Már hétszer sikerült.

Na akkor Gyuszk mintájára updételek...

update 2010.11.20 18:34: lassan második nap, eddig siker. Most nem úgy csinálom mint a múltkor, hogy "jólvanegyszálmégbeleférnemszámítúgyiskibírom". Azzal az volt a baj, hogy mindig volt még egy utolsó szál...
Most nincs több cigi és kész.
update 2.: rettenetesen éhes vagyok... egész nap csak zabálnék.
update 3.: hm... még mindig bírom, kb órára pontosan 3 napja.