Barkácsoljunk közösséget - avagy: egy Drupal webhely különös élete

Felmerült hát az az igény, hogy olyan rendszert használjanak, ami saját kézben van, ahol a résztvevők Interneten regisztrálhatnak, tartalmaz valamilyen egyszerű visszakeresési funkciót és akár még információkat is szolgáltathatunk vele. Az egyszerű megoldás neve: tartalomkezelő rendszer.

„Miért is jó az nekünk?” – kérdezték a szervezők.

A tartalomkezelő rendszer (angol rövidítéssel: CMS) megfelelő megoldás, ha gyorsan kell egy internetes oldal, és kevés programozói ismerettel rendelkeznek majd a felhasználói (mindkét oldalról). Szívem csücske pedig a Drupal.

Szerencsére épp volt egy felajánlott linux alapú szerver is, ahol szinte azt csinálhattunk, amit akartunk. Ahogy kell, fix IP címmel, domain névvel, SQL adatbázissal, webszerverrel PHP funkciókkal megfűszerezve. Igazi ingyenes szoftver mennyország! A telepítéshez kell még egy szerverkonzol (a barátunkat hívjuk csak egyszerűen PuTTY-nak), egy kis adatbázis hozzáférés, és pár perc alatt kész voltunk a telepítéssel.

„No!” – mondták a szervezők.

Aztán kerestünk közösen egy sminket, a logót feltöltöttük, és valahogy pofája lett a dolognak. Felraktuk a napi programot, helyszínt, alap információkat.

„Ejha!” – mondták a szervezők.

Aztán kiegészítettem néhány modullal a rend kedvéért (merthogy cél megkívánja az eszközt). Ha regisztráció, akkor Webform. Szépen elkészítettem vele az űrlapot, és csináltam a karbantartó felhasználóknak egy menüpontot a táblázat adatainak eléréséhez is. Sőt, egy CHAPTCA modullal még a szórakozó webrobotat is kizártuk a jelentkezők közül. (Bár lehet, hogy hozzánk tényleg el akart jönni az a szegény „asdagfc” nevű illető.) És még fórum is volt, és bárki beléphetett, felrakhatta képeit, emlékeit tavalyról. Itt az idő, hogy az a rengeteg ember virtuálisan is közösséget alkosson, akik már alig várják, hogy itt legyenek. Milyen nemes dolgokra is felhasználható ez az informatika! És valóban, a résztvevők 90%-a a neten regisztrált. (Lehetett levélben is, innen a 10%.)

„Azta!” – mondták a szervezők.

Minden szépen ment. Jöttek a regisztrációk, és mindenki figyelte, milyen jól működik az egész. Figyelte, figyelte és csak figyelte. Hát pont ez az! CSAK figyelte. Néha raktam fel egy kis infót, képeket, ami nekem megvolt. Ezeknek aztán gyorsan 100-200-ra nőtt az olvasottsága, de semmi. Valaki néha rakott fel pár Jutyúbos hűdejó-videjót. Azt is megnézték pár százan. Hiába volt nagyon egyszerű a bejelentkezés, lecsupaszítva a felület az íráshoz, oktatóanyag az üzemeltetőknek, anonim hozzászólási lehetőség, hogy még csak be se kelljen jelentkezni, hiába a több száz fiatal regisztráló, akik még meg is nézték az infókat. De megmozgatni nem lehetett igazán senkit semmivel.

„Hááát!?” – sóhajtottam én.

Ugyanezzel a problémával találkozom nap mint nap a munkahelyem belső portálján is. Mi hát a tanulság?

Közösségi oldalt, vagy ilyen funkciókat kínáló céges honlapot bárki könnyedén megálmodhat, létrehozhat, de egy aktív cyber-közösséget nem. Az emberek hálásak is az információkért, meg is nézik, de szolgáltatni KELL. Szolgáltatni a friss híreket, a tartalmakat. De főként a fontos és pontos tartalmakat, mert ha lényegtelen információkat küldesz úgy, mintha az elengedhetetlen lenne, az emberek hamar ráunnak. Az áttörést pedig az érdekeltség (neki is fontos, hogy itt kommunikáljon) és a kitartó szolgálat (a minőségi, rászánt idő) hozhat. (Igaz, Trey?) Pont, mint az életben.