nagygdev blogja

Sok Darwin evolúció gúnyrajz született már, hadd rajzoljak fel én is egyet:

álmodozó kisgyerek > számítástechnika szakkörös > informatikus tanonc > ... > rendszergazda > végül: menedzser

Egyre-másra az az érzésem, az IT szakember (értsd: rendszergazda) munkája végső soron nem áll másból, mint 1) állandó magyarázkodásból a hozzá nem értő vezető(k)nek, hogy mit miért kellett úgy csinálni a rendszeren, ahogy kellett; 2) külső megoldásszállítókból összeollózni a rendszert az igényeknek és a budget-nek megfelelően. Szinte már egy szemfüles menedzser jobban elboldogulna a cég hosszútávon is megfelelő rendszerének kialakításával.

Egy jóbarátom folyton azt mondogatta: „A «jó» egyetlen akadálya az «elég jó».”

Szabad szoftver fanatikusnak érzem magam. Ez abban nyilvánul meg, hogy még akkor is a Me$e vonal leváltásán jár az agyam, amikor minden reális érv ez ellen szól. A külső partnerek programjai elengedhetetlenek, de nem futnak még Wine alatt sem. Nem hajlandók maradéktalanul kifejleszteni a webes megfelelőiket. Excel alá fejlesztenek alkalmazásokat, ami sohasem lesz kompatibilis az OpenOffice.org szkriptjeivel. A munkatársak csak és kizárólag azon hajlandók bármit elvégezni, amit megszoktak. Még újabb MS termékkel sem lehet lecserélni. A nyilvántartó programunk megy ugyan Wine felett, de szétesik az ablak. A fejlesztésbe bele nem szólhatok, így pedig senki sem fog áttérni. A piaci szereplő társak fejében még csak meg sem fordult hasonló terv, hogy a minket kiszolgáló partnereknek legalább kicsi érdeke lenne a többplatformos rendszerek kialakítására. (Egy hasonló példa: az APEH már készített Java-s programot, de mit érsz vele, ha pl. a PSZÁF fejlesztői a feltett kérdést sem értik: „Egyáltalán van élet az MS-en túl?!”)

Nagy az izgalom. A lázas készülődés közepette mindenkit ösztönöz az az boldog várakozás, hogy újból részese lehet néhány fiatal örömének, amit az évről évre megrendezésre kerülő találkozó jelent.

A regisztráció és az informatikai háttér mindig is egy kísérleti labor volt, hiszen használtak már táblázatkezelős, adatbázis-kezelős és célprogramos megoldást is a LAN-partikon tesztelt helyi hálózat segítségével. (Persze a gépeknél ülők is ezeken az eseményeken képezték magukat informatikussá.) Az utolsó években feltűnt egy külsős, felkért oldalon az online regisztráció csírája is, de a vége egy levélben mellékelt, kusza CSV fájl volt, amit persze még importálni kellet a régi adatbázisba. Siralmas végeredménnyel.

Barátok, kollégák, főnökök, barátok barátai, főnökök rokonai, családtagok, tanítványok. Csörög a telefon:
- „Ne haragudj! Nem működik a gépem. Nem tudok erre a vacak gombra kattintani ezen az izé, oldalon. Tudnál nekem segíteni? Mostanra kell.”
[sóhaj] Na jó.
- „Persze. Segítek.”
- „Köszi. Itt nyomogatom ezt a szürke gombot, de nem akar működni. Hova kattintsak?”
- „Oké-oké-oké, csak szépen, sorjában. Mi is az az oldal? … Mit is csinálsz? … Hol is tartasz? … Milyen gombról is van szó? … Mi is történik?"
- „Hát ez az izé nem működik.”
[magamba zuhanok] Uh. Ez minimum 2 óra beszélgetés. Még szerencse, hogy én legalább ingyen beszélek. :-)

Na, mormogjunk még egy picit, úgyis jó a hangulatom és úgy belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. (Köszi brekeke!)

Szóval, egy rövid szösszenet erejéig egy magánvéleményemnek adok hangot. Elég bántó és zavaró, hogy egy ilyen technikai fórumon sokan (túl sokan) csak ledorongolni tudják az embert. Nem engem, bár én is lehetnék megbántódva, hanem néha úgy sajnálom őket. Itt van mindjárt tomsec és az ő beszélő alaplapja. Nem találkozhat mindenki mindennel rövid, mátrixos élete során. (Na jó, én is sokat röhögtem az egészen, de mert tényleg mókás volt a "victim...", meg w4rp agymenése is, de ez poénos a szerző szerint is, és ezen nem lehet (nem szabad) megsértődni. De hogy mindenbe belekössön a közösségből valaki?! Vagy a szavazásokba, hogy miért így tette fel a kérdést és mért nem úgy.

Egyre szimpatikusabb számomra az Ubuntu. Nemrég telepítettem fel – félig kényszerből, félig kíváncsiságból – a gépemre, és egyre több kellemes csalódást okoz.

Eddig egyedül openSUSE felhasználó voltam, és már régóta szemeztem más disztribúciók LiveCD-ivel, de ahogy kipurcant egy RAM a gépemben, és mellesleg besokalltam az itthoni M$-től, rászántam magam az Ubuntura.

Első kellemes élményem a telepítés. Szeretem az egyszerű dolgokat és faramuci módon tetszett a „kényszer”, hogy meg sem kérdezett a programokról, hanem feltelepítette az általa legjobbnak ítélt összeállítást.