Meglepetések - avagy: első találkozásom az Ubuntuval

Második örömteli meglepetés: a mobilom rádugom USB-n keresztül. Első kérdés: „Most ugye te mobil netet akarsz?” Na – gondoltam magamban –, ennyit a mobil szolgáltatók által kínált kiegészítő USB-s kártyaolvasós kütyükről. Minek az? Csak elő kell fizetni – vagy az se – és ha NAGYON kell a net, mert kihagy a kábeles, csak összedugom a mobilommal és perkálom a forintokat.

No jó, én csak ki akartam próbálni, elérem-e a mobilomon a fájljaim. Véletlen egy videóra kattintva jött az újabb elégedettségi index növelő: „Bocsi, nincs ilyen codec, de adj nekem pár percet, és megszerzem neked." Letöltötte, mint a sicc, és minden újra megnyitás és újraindítás nélkül nézhettem a filmemet. A zene fájloknál dettó.

Na, nézzük tovább. Hogy is mondhatják „ubuntu nyelven”, hogy YaST? Áhááá! Van itt valami „Hozzáadás/eltávolítás” a menü végén. Próbáljuk csak! Igen! Ez az. Program hegyek, leírással. No jó, telepítsünk valamit. És láss csodát: letölti a függőségi listában előírt kiegészítő programokat is. Igeeen, eltáávolíítáás, és hopp! Le is szedi a felesleges függő programokat, amit az előbb fölrakott. Na jó, ezt a SUSE is tudja, csak teszteltem. Azért tetszik. :-)

Gnome. Nem baj, a KDE úgyis powerPC-s izé. Itt még az ablak is hullámzik 256 MB RAM-mal, de azért kikapcsoljuk, ne lassítsa a páromnak az így is betegeskedő gépet. (Mondjuk kíváncsi lennék, a SUSE+Gnome páros ugyanilyen kevéssel is beéri?)

CD/DVD készítő: sirály. Mindent tud, ami kell, maradhat.

Kino: látja a Sony kamerámat FireWire mellett egy kis piszkálással. Ez is megvan.

F-Spot: a Picasa helyett pont jó. Fényképezőt felismeri? Igen. Importál úgy, mint a Me$e? Igen. Tud átméretezni, meg szépíteni a fotótudásomon? Igen. Akkor jó. (Már csak a feleségemmel kéne megszerettetni ezt valahogy. De majd beállítok neki valami extra, címkéken alapuló, „magátólpendrájvramásolós” scriptet a fotók előhívásához, és majd megbékél.)

Pidgin: hurrá, amúgy is sok barátom nyaggat, hogy mit akarok én még a Skype-pal, ma már az „MSNatutinekediskell”, és még a Skype-ról sem kell lemondanom. Összegugliztam és kész. De itt az első csalódás (ne félj Ubi, nem neked rovom fel). Nem tudok csatlakozni a szinte még meleg MSN azonosítómmal. Google, please help me! NOW! De az M$N megint keresztbe tett a csúnya kis linuxos, meg a nem tejelős júzereknek. De legalább a felhasználóváltás menünél látszik, elérhető vagyok-e, vagy sem. :-)

Evolution: bár a párom hosszú hónapok alatt végre megszokta a Thunderbirdet – és amúgy sem engedte eltávolítani az Evolution magát –, hát akkor próbálkozzunk! Gmail fiókot szépen kezeli IMAP alatt. Még a Google naptáram is! Bravó! És most jön ami nagyon tetszett:
Az órácskám a jobb felső sarokban megkérdezi, hozzáférhet-e a jelszókezelőmhöz?
- „Minek neked az?” – kérdem én.
- „Hát mert beállítottad a Google naptáradat, és ahhoz akarok én fürgén csatlakozni.”
- „Na jó, de aztán vigyázz ám rá!”
Kattintok. Megjelenik egy "Találkozók" opció, és lám, ott díszeleg a mai bejegyzésem.
- „Szerkesztést parancsolsz?”
- „Ilyet is tudsz? Hát hoogyneee!” :-D – És már nyílik is az Evolution.
- „És még a Pidginnel is összejátszol, te kis ravasz!?” – mondom.
Mire ő csak huncutul mosolyog.

Ma már nagyon kiművelt ember vagyok. Tudom a panelről, hány fok van a közeli nagyvárosban … hogy déli szél fúj és most nekem hány hektopascal … vannak szép speciális karaktereim pár kattintással, amire mindig vágytam … van még keresés címjegyzékben … és bibííí, telepítettem egy instant blogbejegyzés feladót is.

Már csak egy fájdalma van a családnak, hogy a PowerPoint megjelenítő 2007 (egy kis vörösborral meglocsolva) nem mindig játssza le a kedvenc napi levélmellékleteit. Ha egy kicsit nagyobbacska, mint ameddig a takaróm ér, valami fájlmegnyitást akar kínjában a kicsike. Az OpenOffice pedig nem a lejátszást, hanem a megnyitást részesíti előnyben. ([suttogva] És persze a gonosz trollok képesek olyan bemutatókat is csinálni, amit csak az egy igaz MINDENHATÓ tud megjeleníteni.) Ezzel lesz még pár átvirrasztott éjszakám, már látom. „Mert új RAM-okra, vagy micsodákra nincs most keret.” – ezt szó szerint idéztem a házi pénztárosunktól!

Összefoglalva:
(Huh! Azt hittem, sosem érek a végére.)
Az Ubuntu különös figyelmet fordít a felhasználóbarát működésre, még annak az árán is, hogy nem hagy választani telepítés közben a lehetőségek közül, de hát az ugye megzavarja a nagypapákat és a feleségeket. És ez pozitívum. (Komolyan mondom.) Kevés hardver igénye van, és DVD olvasóval nem rendelkező régebbi PC-ken is leváltható vele a Windows. Kellemes megjelenésű (mért, a barna nem is olyan rossz szín), jól áttekinthető, egyértelmű kezelőfelülettel rendelkezik. (Szoftver ergonómiából 5-ős!) Az automatikusan felmountolt meghajtók és a helyek menü ismerős elnevezései is segítik az ismerkedőket. A sutyiban másolt, feltört programok helyett ott a bőséges választék, ami egy kattintásra a tied, és még szégyenkezned sem kell a BSA előtt. Mindent lejátszik, mindent megnyit, mindent felismer. Ha valamit nem tud, nem tud, nem nyavalyog, nem hagy magadra a „keresd meg magad és telepítsd, amit akarsz, végül is te választottál szabad szoftvert” nagyképűsködésével. Teszi a dolgát és kész.

[nyavalyogva:] Mindez szép és jó. Csak egy baj van. Ehhez internyet kell. Mi lesz így az apósommal, akinek még az sincs???

(Ne légy féltékeny SUSE, hiszen téged is szeretlek azzal a „kis” KDE-del együtt! ;-)