Piat birod?

+1

Abban az esetben ha olyan közegben él, és csak ilyen kiutat talál, akkor első körben a szülőt tenném felelősségre, hogy nem tanította meg a kölkének, hogy mit is kéne csinálni egy normális társadalomban ( abba most bele se megyek, hogy aki egy ilyen környezetben mer felnevelni egy gyereket, azt szívem szerint azonnal feljelenteném a gyámügynél.. ), más részről meg a környezetet amelyikbe belekerült az a gyerek ( szintén szülői felelősségkör, hogy hova engedi a gyereket ).. Ha meg a környéken a szülő is ilyen, meg mindenki, akkor ne sipítozzon, hogy hullanak az emberek, mert az ott valószínű már úgy is mindennapos jelenség..

Amúgy nem azt mondom, hogy az idiótákat a halálba küldeném.. Azt mondom, hogy aki az idiotizmusa miatt került halálos problémába, az vállalja, hogy ennyi esze volt, és ne várja a Dr. House-t, hogy majd vadászik neki donort, meg szervet..

Szerk: Hogy is van az a "mindenki a saját sorsa kovácsa" dolog?
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Ülj le és kuss legyen!"..

épp azért nyúlok a morálfilozófiához, mert nem vagyok döntési pozícióban, következésképpen nem tudom beleképzelni magam az orvos helyébe, akinek naponta kell életről-halálról döntenie. Lehet, hogy belefásult, és gépiesen mindjárt ezt gondolja: „ja… piás? akkor az nem kap!” – de lehet, hogy mindent végiggondol, minden halált mélyen megérez, és az eset után idegszanatóriumba vonult. Ezért sem tudok orvosként gondolkodni, és az esetet szar morálfilozófiai modellek alapján értékelni.
Arról nem tehetek, ha nektek nem azonosak az elveitek, nem tudom, és nem is akarom megváltoztatni. Nyilván szükség van olyanra is, aki így dönt, talán jól. Ha azt akarjátok, hogy ne elvi síkon döntsek, adjatok nekem két májzsugorost, vagy egy protokollt, ami alapján dönteni kell – ahogy jó eséllyel akár itt is történhetett.

—-—-—
int getRandomNumber() {
	return 4;//szabályos kockadobással választva.
}		//garantáltan véletlenszerű. xkcd

Lehet. De ha megölünk valakit, nem tudjuk, hogy hova fejlődhetett volna még. Visszamenőlegesen lehet értékelni az életünket, kell is. De az addigi élete alapján nem lehet megítélni valakit. Például ha Einstein nem menekül ki Amerikába, talán csak annyira értékelnénk ma – további lehetőségeinek ismeretének hiányában –, hogy „jó volt matekból”. Ebből kifolyólag ugyanúgy, ahogy anno azt mondták volna Einsteinre, hogy „gyenge fizikumú zsidó, nincs rá szükség”*, hasonlóképp mondták na srácra is, hogy „alkesz, nem kaphat májat, csak ha fekvőbeteg létére kikel az ágyból, és fél évig él még a társadalomban piamentesen”
Valóban, szellemileg lehet, hogy nem lett volna a toppon, és nem ő találta volna meg a Végső Választ. De az élet nem csak erről szól.

Nyilván jobban képben vagy az alkoholizmus kórisméjével kapcsolatban, én nem foglalkozom vele különösebben, és természetesen egy műtét/gyógymód/stb sem állít helyre eredeti állapotot semmilyen betegségnél. Isten hatalma ellenben ima útján rendelhető, csak pl. egy ateistának az olyan, mint a sóoldat vérátömlesztés helyett. Másrészről vehetjük a halált szabadulásnak, és ezt szintén tulajdoníthatjuk Istennek. Csak ez bár szabadulás a problémától, nem a társadalmilag elfogadott irányba.

Amivel a hozzászólásodban nagyon nem értek egyet, hogy az alkoholista – vagy akármilyen függő – szánt szándékkal ártana magának. Kevés olyan embert ismerek, aki májzsugort szeretne kapni, mégis sokan isznak – ki sokat, ki keveset. Ugyanez igaz az érelmeszesedésre és a zsíros kajára. Pláne, hogy arra a függőségünk már magzati korban kezdődik ;)

* oké, ez rossz példa, mivel a hivatkozott eseményekkor már volt Nobel-díja. De a gondolatmenet szemléltetésére talán jó.

—-—-—
int getRandomNumber() {
	return 4;//szabályos kockadobással választva.
}		//garantáltan véletlenszerű. xkcd