"Rögtön készen lesz drágaságaim." - szólt leguggolva és átölelt minket. Ezek a pillanatok ma is életem legboldogabb időszakát jelentik. Kibontom a csomagot, hogy újra megízleljem a rég elfeledettnek hitt ízeket és közben tovább olvasgatom az ízléses grafikával díszített zacskót. Azt is írja, hogy e rendhagyó csemegét csak Magyarország egyes vidékein készítették. Igen emlékszem. Most, hogy az első falatok zamata kezd érvényesülni, felidézem a tájat, ahol drága jó nagyszüleim éltek és újra látom a falut, méla teheneivel, aranyló búzamezőivel, hegyekkel körülvéve...
Tovább böngészve a zacskó feliratát kiderül, hogy a burgonyás tallér tartalmaz még burgonyakeményítőt, növényi zsírt és burgonyaport is.
Istenem, burgonyapor! Drága jó nagyapám jut az eszembe, ki délután hazatérve a földekről egy nagy szalmazsákot tett nagyanyám elé a konyha padlójára, majd élete párjára nézett hosszan, némán, várva annak ítéletét. A nagyi kinyitotta a zsákot, belepillantott, majd két tenyerét összecsapva, a boldogságtól könnyes szemmel, szerelemtől büszkén nézett vissza nagyapára. "Istenem, Kálmán! Ez gyönyörű!" - suttogta. Persze ebből mi sem maradhattunk ki, odasereglettünk és sorban belekukucskáltunk a zsákba, melyben ott aranylott a csodás burgonyapor. Micsoda idők voltak azok! Akkor még valódiak voltak a dolgok, ízzel, illattal, színekkel.
De mindez nem volt elég, nagyapám (ki faluszerte közismert tréfamester volt) honnan, honnan nem előrántott két akkora darab növényi zsírt, amekkorát még sosem láttunk és kacagva ezt kiáltotta:
"Rengeteg van még belőle, rengeteg! Soha ilyen csodás termésünk nem volt Amália!".
És elkapta a nagyi derekát, jól megforgatta, mi csak ámultunk tátott szájjal! De szép is volt!
Lássuk mit ír még: só, módosított keményítő, savópor, élesztőkivonat, sőt színezékként kurkumin is! Hát igen. Ez a cég valóban odafigyel a részletekre! Hol kapható manapság olyan élelmiszer, amiből ne spórolnák ki az olyan alpvető és régóta jól bevált összetevőket, mint például a kurkumin, vagy a savópor. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek megadatott megízlelni a nagyi utolérhetetlen savóporát.
Emlékszem, hogyan ácsingóztunk a szekrény tetején sorakozó, kockás kendővel lekötözött üvegek után, és emlékszem arra is, amikor ősszel a savó eltevésekor az egész házat megtöltötte ennek a csodálatos csemegének az illata. Ez volt az az időszak, amikor a drága nagyinak igencsak sok dolga akadt, ugyanis ekkor vonta ki az élesztőt is, nagyapám meg a mezőre járt kurkumint kaszálni, vagy esténként a keményítőt módosította az udvaron. Sürgött-forgott mindkettő, ám egymásra és miránk mindig szakítottak időt. Ahol tudtunk segítettünk, szaladtunk nagypapitól a nagymamihoz az élesztőkivonatos fazékkal, majd vissza, csépeltük a kurkumint, szállt az antioxidáns mindenfelé és nyomokban minden tartalmazott egy kis földimogyorót!
Istenem, de kár, hogy vége!
Forrás: Chips
egyébként feltehetőleg Bencze Imre alkotása eredetileg.
Az apropója egyébként az a dolognak, hogy a húgom ezt fogja előadni színi tanodás 'Ki mit tud?'-on
- numen blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 790 megtekintés
Hozzászólások
A modern mese óta a legjobb ilyen, amit olvastam.
"no video codec le a win32vel", de "Gentoohoz lehet meg tul fiatal vagy"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
az azóta megszűnt Magyar Citromnak volt egy kiráyfis-királylányos-békás sorozata, szerencsére lementettem:)
A királyfi megcsókolta a békát. Azóta ideggyógyászok vizsgálgatják.
— Minden békát ezzel az ócska trükkel veszel le a lábáról? - kérdezte a béka a királyfitól és nem hagyta magát megcsókolni. A királyfi erre térdre borult, hogy kérve kérje a békát... De az eltűnt.
— Hova lett? - tűnődött a királyfi. Felállt és valami nyúlósat, nedveset érzett a bal térdére tapadva. A béka volt az.
A királylány olyan rusnya volt, hogy a királyfi inkább a békát csókolta meg. Hát láss csodát, a béka egy ugyanolyan ronda királylánnyá változott, mint a másik.
- Jó, tegyük fel, hogy megcsókollak. De mik a terveid utána? - kérdezte a királykisasszony a békától.
- Szándékaim tisztességesek. - nyugtatta meg a béka.
Erre a királykisasszony megcsókolta, s a béka egy szépséges királyfivá változott.
És szándékai szerint tisztességesen magáévá tette a királylányt.
A királykisasszony az út mentén állt és stoppolt. Egyszer csak lefékezett mellette egy hintó. Az ajtaját egy béka tárta szélesre, s a királylány beszállt. Nem sokáig mentek, mert egy félreeső helyen a béka leállíttatta a hintót és erőszakoskodni kezdett a lánnyal. Amint az ajkuk összeért, láss csodát, a béka egy gyönyörűséges királyfivá változott, és mentegetőzve kért bocsánatot a történtekért.
- Már el is felejtettem. - felelte a királykisasszony. - Nem emlékeztetnél ismét? ...
A királykisasszony tudta, hogy meg kell tennie, bárhogy is tiltakozik ellene a gyomra. Undorral, öklendezve érintette ajakát a béka nyálkás, bibircsókos bőréhez. És telibe okádta a szempillantás alatt előtte ő aranyhajú királyfit.
- Hány évig vártam erre a pillanatra! - kiáltott elragadtatással a királyfi.
Még a szocializmusban történt. Elvtársi és baráti látogatásra a királykisasszonyhoz érkezett a béka. A repülőtéren a királylány nyelves csókkal fogadta őt, amire a béka hipp-hopp tündérszép királyfivá változott.
- Éljen és virágozzék megbonthatatlan összefogásunk és a béka! - kurjantotta el magát a királykisasszony.
A KIRÁLYKISASSZONY megcsókolta a BÉKÁT és az azonmód egy szépséges KIRÁLYFIVÁ változott. És akkor a gyönyörű, aranyhajú KIRÁLYFI így szólt:
- Csak nem gondolod, hogy egy olyan nővel maradok, aki BÉKÁKAT csókolgat?! Fúj!
És faképnél hagyta a KIRÁLYLÁNYT.
A KIRÁLYKISASSZONY a kezébe vette a BÉKÁT.
- Nem szeret... - mondta, miközben kitépte a BÉKA egyik lábát.
- Szeret... - mondta és kitépte a másik lábát.
- Nem szeret... - szólt és kitépte a harmadik lábát is.
- Szeret!!! - kiáltott kitörő örömmel és kiszakította az állat negyedik lábát. Majd boldogan csókolta meg a BÉKÁT, az pedig, láss csudát, egy gyönyörűséges, kéz és láb nélküli KIRÁLYFIVÁ változott. A KIRÁLYKISASSZONY pedig boldogan tolta a tolószékben, míg csak meg nem haltak.
- Te vagy százhuszonötezerhatszáznyolcvankilencedik BÉKA, amit eddig megcsókoltam és még egy se változott KIRÁLYFIVÁ. De sebaj, én továbbra is reménykedem. - mondta a KIRÁLYKISASSZONY és a következő BÉKA után nyúlt.
Az ökológusok világszerte a BÉKÁK kihalását jósolják arra az esetre, ha az összes KIRÁLYKISASSZONY, megcsókolja az összes BÉKÁT - közölte gyorshírben az MTI.
A KIRÁLYFI megcsókolta a BÉKÁT és az gyönyörűséges szép KIRÁLYKISASSZONNYÁ változott, majd kilenc hónap elteltével egészséges kis ebihalaknak adott életet.
A KIRÁLYFI megcsókolta a békát és uramisten, láss csodát, a BÉKA BÉKA maradt.
A KIRÁLYFI megcsókolta a BÉKÁT, de kiderült, hogy az nem a BÉKA volt, hanem maga a KIRÁLYKISASSZONY. Nem is változott semmivé, hisz amivé változnia kellett volna, az volt eredetileg is. Kikérem magamnak! - méltatlankodott a KIRÁLYFI.
A KIRÁLYKISASSZONY megcsókolta a BÉKÁT, s az a tavi békalányok legnagyobb sajnálatára azonmód egy délceg KIRÁLYFIVÁ változott. Lett is rögtön nagy esküvő, dínom-dánom és a fiatal pár boldogan élt, míg meg nem halt.
Csupán az idős anyakirálynő csuklott folyamatosan, mivel a hoppon maradt BÉKALÁNYOK egyfolytában a KIRÁLYKISASSZONY kurva édesanyját szidták.
A KIRÁLYKISASSZONY megcsókolta a BÉKÁT és az nagy hirtelen egy dalia KIRÁLYFIVÁ változott. Elhűlten nézett végig a KIRÁLYKISASSZONY rút alakján, lógó mellein, zsíros haján, sörös ló seggszerű ülepén, lengedező tokáján és szörnyülködve csapta össze a kezeit:
- Te jóságos ég! Maradtam volna inkább BÉKA!
A KIRÁLYKISASSZONY ajkai csücsörítve közelítettek a BÉKÁHOZ, de az az utolsó pillanatban rémülten ugrott ki az őt tartó kezéből. A KIRÁLYKISASSZONY ebből kifolyólag a saját tenyerét csókolta meg, s láss csodát, a keze világszép KIRÁLYFIVÁ változott.
- Zagson! - mondta a KIRÁLYKISASSZONY, királyfi-alakú kezét méregetve. - A forma ugyan változott, de a funkció változatlan.
- Nélkülem még mindig a tóparton brekegnél! - vágta a részegen hazatántorgó ura fejéhez a KIRÁLYKISASSZONYBÓL lett feleség. - Ha én nem csókollak meg, nem tudom, hol találtál volna még egy ilyen hülyét!
- Nagy ügy. - felelt a BÉKÁBÓL lett KIRÁLYFI-férj. - Te meg, ha én nem válok királyfivá, még mindig maszturbálnál.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte suttogva a fülig szerelmes KIRÁLYFI a BÉKÁTÓL.
- Brekeke - felelte a BÉKA.
- Ha hülyéskedsz, akkor, szia! - mondta a KIRÁLYFI és faképnél hagyta.
- Mennyi? - kérdezte a KIRÁLYFI.
- Háromezer! - vágta rá a BÉKA.
- Ezeröt! - próbálkozott a KIRÁLYFI.
- Viccelsz? Annyiért meg se csókolhatsz! - felelt a BÉKA.
- Ha nem, nem! - mondta a KIRÁLYFI és továbbment.
És a BÉKA azóta se változott KIRÁLYLÁNNYÁ.
A KIRÁLYFI megcsókolta a BÉKÁT.
- Még egyszer! - kérte sóváran a BÉKA. - Még mit nem! - felelte a KIRÁLYFI. - Tartsuk be a játékszabályokat! Neked már rég KIRÁLYLÁNNYÁ kellett volna változnod!
- KIRÁLYFI lennék, ha megcsókolnál! - mondta a BÉKA a KIRÁLYKISASSZONYNAK.
- Én meg hülye lennék, ha megcsókolnálak - felelte amaz és továbbment.
A KIRÁLYKISASSZONY lement a tóra fürdeni.
- Heuréka! - örült a BÉKA. - Ha a KIRÁLYKISASSZONY szembe úszik velem, akkor az én dolgom csupán az, hogy szembe ússzak vele és a szánk szükségszerűen összeér, én meg hipp-hopp, KIRÁLYFIVÁ változom! - okoskodott. És lelkesen úszni kezdett a KIRÁLYKISASSZONY felé. De amaz hátúszással közeledett. Pech.
A KIRÁLYKISASSZONY napi sétája közben megpillantotta a BÉKÁT a palota legmagasabb fájának legmagasabb ágán. Nagyot dobbant a szíve és sebesen felfelé kezdett mászni, még az sem zavarta, hogy a strázsák esetleg alulról megláthatják a bugyiját. Sosem hordott ugyanis bugyit. Felért a KIRÁLYKISASSZONY a legmagasabb fa legmagasabb ágára, megkapaszkodott, leült, óvatosan megfogta a békát és megcsókolta. És láss csodát! A BÉKA azonmód egy délceg KIRÁLYFIVÁ változott. Az ág meg - reccs! - letört kettejük alatt, ők meg lezuhantak. Még kábé öt másodpercig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
A KIRÁLYKISASSZONY sóvárogva várta a tóparton a BÉKÁT. De hiába. Párzási időszak volt ugyanis. És a BÉKA épp egy hatalmas nőstény hátán lovagolt boldogan brekegve és egészen mással volt elfoglalva, semmint hogy éppen KIRÁLYFIVÁ változzék.
A KIRÁLYKISASSZONY ajkai a BÉKÁHOZ értek. És csókolták, és csókolták egymást. De a BÉKA nem változott KIRÁLYFIVÁ. Eltelt öt év, tíz év, huszonöt év és még mindig nem történt semmi. A BÉKA BÉKA maradt és a KIRÁLYLÁNY még mindig csókolta. A huszonhatodik évben azután egy haláleset nyomán az egyik örökös azt mondta:
- Kell a francnak ez a giccses porcelán! - és kidobta a kukába, ahol a KIRÁLYLÁNY és a BÉKA ezer darabra tört.
Kiskorúakkal szemben folyamatosan elkövetett megrontásért ítélték el a királyfit, aki a tó sekély vizében kukacokkal lépre csalt ebihalakat csókolgatott.
A királyfi megcsókolta a békát, aki azonmód tündérszép királylánnyá változott. Boldogan csókolta meg a királylányt, aki erre visszaváltozott békává.
- A francba! - mondta a királyfi. - Most kezdhetem elölről az egészet.
A királykisasszony megcsókolta a békát, s az egy szépséges szép királyfivá változott. Nosza a királylány a combja közé kapta, s addig-addig szorongatta, mígnem a királyfi kilehelte lelkét. Akkor a királykisasszony leszállt róla és elkiáltotta magát: - Kérem a következőt!
A királykisasszony megcsókolta a békát, s az egy szépséges szép királyfivá változott. Nosza a királylány a combja közé kapta, s addig-addig szorongatta, mígnem a királyfi kilehelte lelkét. Akkor a királykisasszony leszállt róla és elkiáltotta magát: - Kérem a következőt!
A KIRÁLYKISASSZONY éppen hazafelé tartott a fogorvostól, amikor összetalálkozott a BÉKÁVAL. Esengve nézett rá a BÉKA, a KIRÁLYKISASSZONY pedig azt gondolta:
- Hej, de megcsókolnálak én most téged, ha tudnálak! De sajna zsibbad a képem, úgyhogy még csücsöríteni sem tudok per pillanat...
És sajnálattal a szívében folytatta az útját hazáig.
- Brekkk! Vigyázzatok! Közeledik a KIRÁLYKISASSZONY, aki hajkurászni szokott bennünket és ha elkapja valamelyikünket, akkor csókolgatni kezdi, mert az a fixa ideája szegénynek, hogy a csókjától KIRÁLYFIVÁ válunk! - kiáltotta el magát az egyik béka és társaival együtt rémülten vetette bele magát a tóba.
A királykisasszony sétája közben talált a kocsiúton egy autókerekek által szétlapított, naptól keményre szikkadt békát. Könnyezve vette fel a porból és megcsókolta. És láss csodát, az egy szempillantás alatt egy lapos, kiszáradt királyfivá változott!
A királykisasszony pedig készíttetett magának egy hatalmas könyvet, s annak lapjai közé betéve őrizgette a királyfit, időnként elvéve és könnyezve egy kicsit.
—-—-—
int getRandomNumber() {
return 4;//szabályos kockadobással választva.
} //garantáltan véletlenszerű. xkcd- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Olyan kéne, hogy a királyfi megcsókolta a békát, mire abból egy másik királyfi lett. A királyfi undorral lökte el magától a békából lett királyfit. :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A királyfi megcsókolta a békát, és ő is békává változott.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
LOL
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni