újév

Gondolkoztam rajta, hogy megkínáljam-e egy dapperrel/edgyvel a gépet de ahogy eszembejutott az usb-s tvtuner, a modem és társaik, rájöttem, hogy ez most nem lesz jó. Ki kell építenem életem legbiztonságosabb (legbolondbiztosabb) windows(r) környezetét.

Már a gondolattól, hogy vindózt kell telepítenem rázott a hideg. Nah, akkor keressünk egy windows cédét. Kamra mélye, ősi doboz, rajt felirat "Telepítő CD-k" emlékszem, még én írtam rá kb. 6-7 éve.

Mióta linuxszozom, lassan négy éve, megóvott a sors arról, hogy ilyenre vetemedjek. Nagy nehezen sikerült találni egy windows xp 2002 CD-t. Ilyen jókis másolt karcos izé, rajta a sorozatszám. Oké, de előtte meg kell menteni az adatokat...

Van nekem egy "RIP Linux" CD-m ilyen 40MB az egész és egy névjegykártya CD, és mindig a pénztárcámban hordom. Néhányszor segített már rajtam. A Laptopn szerencsére tálcás cdolvaasó volt. Nagy mázlim volt, hogy két partíció volt és mindkettő fat32, persze elég lett volna, ha az a fat32, amin nincs windows. Felmount, mc, átmásol. Ez volt a dolog könnyebbik része.

Windows telepítő berak elbootol, telepít, röpke egy-másfél óra alatt (eszembe jutott egy uhu telepítés) utána (közbe) sorozatszám. Hát, azt nem tudtam elolvasni. Aztán mikor apum elolvasta nekem, sokadjára elfogadta. Hogy én hogy gyűlölöm a sorozatszámokat!!! Aktiválni persze nem kellett, emlékeztem én hogy ilyen cd ez ;)

Most volt egy natúr windows xp-m. Amivel kb. ki lehet törölni e seggemet. Kb. semmit nem ismert fel, se az ati mobility radeon 9000-et, se az ac97 hangkártyát, ami linuxon out of the box megy, se a wlant se az usb-t semmit. Akkor először is egy windows updateet indítottam. Utána felraktam egy firefoxot. Utána lepucoltam a sok rendszerszutykot (paint, kisegítő lehetőség, stb) ami kell a halálnak. Aztán felraktam egy MPUI-t (MPlayer windows gui, olyan mint a media player classic).
Aztán nézzünk valami víruskeresőt ami lehetőleg ingyé van. Hosszas guglizás után eszembe jutott a clamav for win32. Őt is felraktam. Felraktam a touchpad drivert, az acer honlapjáról letöltött drivereket és fölment az sp2 meg egy csomó windows javítás. az én gépemhez kaptam annó egy nérót, használtam is egy ideig a néró linuxot aztán persze rájöttem hogy a k3b azért odakúrja használhatóság terén. De a sorozatszám meg a telepítő cd megvolt, azt is felraktam. Aztán jött egy irfanview. Jött még egy thunderbird, de az outlook adatfájlt sehogy nem tudtam importálni.

Mikor így nagyjából minden megvolt, elkezdtem bebetonozni az egészet. A tálcáról a sok apró szart, ami nem fontos, amit lehetett kikapcsoltam. kikapcsoltam a nem használt windows service-eket is, egyet sikerült kikapcsolni, amit nem kellett volna de erre rájöttem utána. A start menüt leegyszerűsítettem, átrendeztem, kiírtottam belőle az outlookot, az msnt, az explorert meg a media playert és 3rd party komponenseket tettem a helyükre :D
Kikapcsoltam a start menü futtatás, súgó, hálózati kapcsolatok stb ikonjait amit úgyse használ senki, és csak arra jók hogy véletlenül rákattintsunk.

Lepucoltam amit tudtam, telepítő fájlok, meg ezt a lemezkarbantartó remekművet is kipróbéltam persze szart se ért. Meg töröltem az összes rendszervisszaállítási pontot és létrehoztam egy újat, de emlékeim szerint úgysem működik.

Még kéne valami, de nem tudom. Néhányszor újraindítgattam, bejárattam, egész gyorsan indul. Ezután létrehoztam egy admin felhasználót, és elvettem a normál júzertől a rendszergazdi jogokat. A felhasználókezelése (minő meglepő) nagyon buta. Meg maga az egész winows is. Örültem, hogy végeztem, leállítottam, beleraktam újra egyg linux cd-t és csináltam egy image fájlt az egészről (dd if=/dev/hda1 of=file.dat) ez lett valami 2 és fél GiB. Fel kellene írni egy dvd-re valami parancssoros live linux társaságában. Just in case...

Ekkor valahogy két óra felé járhattam.

A körmöm még nem esett le.