Bye, Bye

Eldőlt. Elváltunk a barátosnéval. Legalább korrekt volt. Mondjuk ettől még fáj. Illetve már nem annyira, mert nagyrészt kisírtam magam. Úgy, mint talán még soha. Ő volt az (első) szerelmem. (Nem tudhatom lesz-e még...)

( KKata | 2006. 04. 04., k – 11:57 )

Már hogyne lenne! Nehogymár Te legyél pesszimista :)
Ha már kisírtad magad, fusd ki magadból az egészet. Egyszerre nem fog menni, de majd apránként...

Nem vagyok pesszimista. De tényleg nem tudhatom. Igen, megyek majd futni. Mondjuk jó szar idő van, csepereg valami. De legalább nem lesz feltűnő ha menet közben könnyezek. Meg venni kell valami széldzsekit vagy ilyesmit, hogy ne ázzak el nagyon. Eddig nem futottam esőben. Illetve nyáron, de akkor mindegy volt, mert félmeztelen futottam, maximum lenge pólóban.

Mindig van más. <- itten ezen szó sok értelmén kéretik elgondolkodni.
Arra gondolj, hogy nem működött. Azért lett vége, hogy arra fordítsátok az időtöket, akivel még jobb lesz.
És most már tényleg FELÉ haladsz. Minden kapcsolat tanít egy kicsit, hogy a következőben még jobb legyél magadnak és a társadnak. És egyszer csak mindeketten felkiáltotok hogy ő kell. Úgyhogy hajrá, itt a nyár ! :D Más közhely most nem jut eszembe. :D

( nevergone v | 2006. 04. 04., k – 14:33 )

Vígasztaljon, én is egyedül vagyok jóideje, mint a kisujjam, és már nem is igazán reménykedem, hogy valahol, valamikor, valakivel.

Ez van, ezt kell szeretni. Vagyis nem kell, de akkoris ez van...

( chrono | 2006. 04. 04., k – 17:48 )

Én akkor kezdtem komolyan edzeni, mikor három év után elhagyott egy lány, (aki nem volt korrekt) és hirtelen nagyon sok időm lett, amivel nem tudtam mit kezdeni. Futás, bicikli, úszás, az első futóverseny, amin elindultam, az a hegyi félmaraton volt a Normafánál, akkor áprilisban rendezték, szakadt a hó, nem is voltam igazán felkészülve, totál kikészültem. Nem volt kesztyűm, és mire beértem a célba, annyira lefagytak a kezeim, hogy nem tudtam kibontani a cipőfűzőmet, hogy át tudjak öltözni. De azóta is rendszeresen indulok amatőr versenyeken, tavaly futottam le a jubileumi tizedik maratonomat. És persze a sok edzésnek köszönhetem, hogy megismerkedtem sok érdekes emberrel, meg persze nőkkel is.

Egyszóval, ha találkoznék azzal a lánnyal, megköszönném neki, amit tett, mert azóta más ember lett belőlem. (középiskolában nem bírtam két kört futni pályán, amolyan klasszikus geek voltam)

Idén május elején rendezik a félmaratont a Normafánál, ha van hozzá kedved, még van időd egy kicsit készülni rá.

Elképzelhető, hogy megyek a hegyi félmaratonra. Egyszer már lefutottam. Ha jól emlékszem 3 éve. Én mondjuk egy kicsit jobban felkészültem, nekem az okozta a legnagyobb gondot, hogy az a cipő amiben futottam, nem alkalmas betonon/aszfalton futáshoz (pedig pont ahhoz vettem, egyébként salakon és földön futáshoz nagyon jó). Szóval a bokám/térdem kicsit megsínylette. A másik cipőm, amit edzésre (salakon és földön futáshoz vettem), az meg aszfalton és betonon is jól teljesít... A lényeg, hogy mostmár tudom. meg a bokám/térdem is rendbejött.

( ng | 2006. 04. 04., k – 19:01 )

Hányj rá fittyet. Jobb nem jut eszembe.

( KAMI911 v | 2006. 04. 05., sze – 23:13 )

Nyugi, lesz megoldás, ha nem ma akkor holnap, vagy éppen holnapután!