De Orcis: Tractatus Scientiae a Magistro Wabbitseason
Köztudott és tolkieni forrásra vezethető vissza, hogy az orkok elfajzott, megrontott tündék*. Emiatt ésszerűnek hangzik, hogy elvben az orkok is rettentő sokáig élhetnének, noha extrém agressziójuk és vakmerőségük miatt szinte mindig erőszakos halált halnak már néhány évtizedes lét után.
Megrontottságuk miatt az orkok szinte teljesen képtelenek arra, hogy bármiben élvezetet leljenek (hasonlóan ahhoz, ahogyan egyik-másik indiai annyira hozzászokott, hozzáedződött a szupercsípős ételekhez, hogy a "ki bírja jobban a csípős ételeket" versenyeken már azzal vetélkednek, hogy chiliport dörzsölnek a szemükbe -- ez egyébként állítólag igaz, in real life). Az orkok számára az evés és az ivás érdektelen, unalmas dolog, mert nem, vagy csak alig érzik az ízeket, és egyedül az éhség és a szomjúság kínja emlékezteti őket arra, hogy táplálkozniuk kell. Az alkotás, a barátság, a társaság -- szintén sekélyes, unalmas, színtelen dolog számukra, ahogy a szex is az (erről később még lesz szó). Az erőszak és a dominancia tulajdonképpen az egyetlen, ami eléri tompa érzékeiket, hogy valamiféle öröm- vagy elégedettség-forrásként említhetők legyenek. Tudatos szinten nem igazán töprengenek ezen, ám tudat alatt tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy puszta létük okán nélkülözniük kell valami alapvetőt, ami más -- megrontatlan -- fajok és lények elidegeníthetetlen jellemzője, és hogy ezt a rendkívül becses dolgot sosem szerezhetik vissza. Ez a sértődött, irigy párolgás belengi és formálja, állandóan mérgezi mindennapi tetteiket és gondolkodásukat, számlálhatatlan nemzedékek óta.
Ami az orkok szaporodását illeti, elméletem szerint az ork nőstények nagyon ritkák. Némelyik ork kissé feminin karakterisztikákkal születik, és ezek miatt le is nézik őket a többiek. E "feminin" orkok közül csak néhány a valódi, biológiai szaporodásra technikailag alkalmas nőnemű, akik ösztönöesen is érzik, jobban járnak, ha női mivoltukat a legnagyobb titokban tartják. Pubertás után (ami egészen sokára következik be az orkok életciklusában, és független a testi felnőtté válástól, és mint említettem, a legtöbb ork erőszakos halállal pusztul el már fiatalon) csak nagyon ritkán gerjed fel bennük az intim együttlére irányuló vágy, de olykor-olykor mégiscsak közösülnek, noha sokkal gyakoribb, hogy nemi erőszakot követnek el rajtuk. A közösülés minden esetben rendkívül fájdalmas (mivel az orkok pénisze a macskákéhoz hasonlóan horgas) valamint frusztráló is, mindkét fél számára, mert elmarad az örömérzet, csak a kölcsönös "meglopottság" bizonyossága marad. Az állapotos ork nőstény szinte minden esetben legalább ötös, nem ritkán tízes ikreket szül, és természetesen a szülés is hatványozott kínszenvedés, amibe sokan belehalnak. A túlélők aztán egyáltalán nem vágynak e folyamat megismétlésére, inkább öngyilkosságot követnek el, ha másképp nem kerülhetik el. Egyik-másik ork törzs szaporodási céllal szülőgépeket, szexrabszolgákat tart (akár saját-, akár más törzsekből rabolva), akiket drogokkal önkívületi állapotban és bilincsben, börtönben tartanak, mert természetesen az orkoknak bőven van annyi eszük, hogy felismerjék a szaporodás szükségességét.
Az orkok gonoszsága tehát az állandó kielégületlenségből ered, valamint abból, hogy tudatalattijuk kétségbe vonhatatlanul tanúsítja: létük sorsa jóvátehetetlenül meglopta őket attól, ami minden más fajzat jussa.
(*) Tolkien nem kötelezte el magát ezen álláspont mellett, de azt hiszem, nem is zárta ki teljesen. Ha tévednék, akkor vegyük úgy, hogy forkoltam a világát.
- Wabbitseason blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 557 megtekintés
Hozzászólások
Nem rossz koncepció, de nem működik. Minden élőlény eltérő fejlettségi szinten születik a fajára nehezedő túlélési nyomásnak megfelelően. Ha nagy a nyomás, instabil az utódnevelési környezet, magas az anya halálozási kockázata, akkor mindig önellátásra képes, magasan fejlett utódok születnek. Ilyenek a vizimadarak, hüllők, egyes növényevők.
Egy háború és pusztítás alapú, hímdomináns, társadalom, csak akkor maradhat fel, ha a nőstények olyan nagyszámú, fejlett utódokat szülnek, akik születésük után képesek önmagukat ellátni. Ez viszont nem megoldható rövid, a nőstény képességeit csak kismértékben csökkentő vemhességgel.
Egy tisztán, gyülőlet, harc és erő alapú, állandó struktúra és kultúra nélküli, folyton háborúzó társadalom képtelen rabszolgatartásra és utódnevelésre.
Ha elvetjük az emlős ork koncepciót és élünk a fantasy adta lehetőségekkel, akkor sokkal jobb alternatívát is találhatunK:
- aszexuális reprodukció. Az ork belecsorgatja a vérét egy legyőzött ellenségének hullájába, és abból kel ki a kis ork.
- valamilyen mágiával újabb elfeket korrumpálnak.
- spórás szaporodás, a'la Warhammer. Halott ork spórákra esik szét és jó talaj esetén kicsi ork kel ki.
- legyőzött orkot (nemtől függetlenül), parazitaként, a domináns ellenfél megtermékenyíti, és az utódok azt élve felzabálják. Ez adott esetben lehet más faj is. Pl. Ez jól magyarázná Szarumán orkjait, vagy épp a félorkokat.
A lényeg, hogy a folyamat végén sok olyan kicsi ork álljon elő, hogy a születése után rövid idővel képes legyen magát ellátni és munkára rugdosható állapotú legyen.
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Radikálisabbnak és megrázóbbnak érzem, ha a tündék orkká korrumpálására csak Melkor volt képes (egyébként róla is van egy elméletem, méghozzá az, hogy ő nem más, mint Eru, azaz a teremtő főisten, aki meghasonlott, megőrült, és végül saját teremtményei semmisítették meg, egyúttal lehetetlenné téve a világ teremtésének folytatását, és ez az oka a tündék feltűnő melankóliájának is).
Az aszexuális és a spórás szaporodásnál mi volna a korlátozó faktor, ami megmagyarázza, miért nem borítja el az egész világot az orkok "tengere"? Tulajdonképpen ugyanez volna a kérdésem a nemtől független erőszaktevésnél is.
Talán ha az ork nőstény szinte garantáltan elpusztul szülés közben, és a terhessége alatt is radikálisan és folyamatosan gyengül, ahogy a növekedő porontyok felemésztik -- szinte szó szerint?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
egyébként róla is van egy elméletem, méghozzá az, hogy ő nem más, mint Eru, azaz a teremtő főisten,
Ez az elmélet meglehetősen hibás. Melkor egyértelműen ainu, ráadásul a másodkor végén, amikor Szauron sugalmazására elindultak Valinor felé, akkor a valák Eruhoz fordultak, és ő változtatta meg úgy a világot, hogy Valinor gyakorlatilag elérhetetlen lett. (Gyűrűk Ura függelék ezt viszonylag részletesen leírja)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Aszexuális szaporodásnál mindig ugyanazok a korlátozó tényezők vannak, mint a megfelelő közeg vagy gazdatest mennyisége és a reprodukciós sebesség.
A valós, egyszer szülünk és megdöglünk fajoknál a nőstényeknek el kell érni egy érettségi állapotot és méretet, hogy szaporodni tudjanak. Egy anarhisztikus, ork orknak a farkasa társadaloban ez azt feltételezné, hogy egy nőstényorknak egyszerre 4-5, 6-8 éves gyereknek megfelelő méretű utód kihordásához és kifejlődéséhez szükséges testmérettel és testtömeggel kell rendelkeznie.
Ebből adódóan, vagy elvetjük a tisztàn csak a gyilkolás, harc, gonoszság alapú orkokat, és feltételezzük, hogy képesek kooperációra, hogy a minimális, reprodukciós szükségletekhez kellő, társadalmi hátteret megteremtsék maguknak. És ekkor simán beleférhet akár minimális, elkorcsosult szülő-szülő, szülő-gyermek viszony. (A hobbitban, az orkoknak föld alatti városa és királysága van a Ködhegységben. Gyűrűk urában Moriát megszállják és belakják.)
Vagy dobjuk az emlős ork koncepciót, és választunk olyan reprodukciós utat ami belefér a WH 40k jellegű, csak a harc orkjainak a társadalma.
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
>Az orkok gonoszsága tehát az állandó kielégületlenségből ered, valamint abból, hogy tudatalattijuk kétségbe vonhatatlanul tanúsítja: létük sorsa jóvátehetetlenül meglopta őket attól, ami minden más fajzat jussa.
Koszonjuk, Siegmund.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni