KDE mentési dialógus - Enter kezelése

Fórumok

Egy jó ideje már idegesít, hogy a natív KDE fájl mentési dialógusok nem úgy kezelik az Entert mint korábban (fixme de lehet csak rosszul emlékszem), de legalábbis nem úgy mint a W7 file dialogja:

Ha entert ütök akkor az adott mappába menti a fájlokat.

A normál használat nálam az volt, hogy a nyilakkal, beírással navigáltam a kívánt mappára majd entert ütve beléptem bele, majd kezdtem tovább navigálni ha kellett lefelé.

Namost egy ideje az enter leüti a mentés gombot, így egérrel kell hadonászni a mappákba lépéshez.

A natív Qt-s filedialog jól működik csak a KDE sajátja nem.

Próbáltam keresni angolul a problémára de releváns issuet nem találtam, illetve az is lehet, hogy ez csak valami beállítási probléma.

Nem találkozott véletlenül valaki ilyen problémával?

Hozzászólások

Szerkesztve: 2021. 08. 14., szo – 14:02

Nem tudom mire gondolsz. Ahogy gépelem be az elérési utat, már kínálja is fel és nyilakkal tudok lépkedni. Nem az egész fát kínálja fel, hanem az aktuális szinten elérhetőt. A fájlnévhez elérési úttal írom be a fájl nevet, akkor odamenti.

kate ctrl+s. Megnyílik az ablak a 'Name' mező aktív 4 tabulátor után tudok csak mappát váltani. Egyébként a 3. tabulátor után az  'icon size' csúszka lesz aktív ez valahogy fontosabb mint a mappák. Alternatívaként az első shift+tab után a mappáknál vagyok ahol alt+fel gombra felfelé lépkedek enterrel meg beljebb. Ha a fókusz a 'Name' mezőn van enter-re elmenti a megnyitott mappában. 

KDE 5.22

Na, az ilyenek miatt nem használok nagy DE-t és GUI-s programokat. Állandóan csak a gond van vele, valamit megváltoztatnak, nem lehet ikont vagy panelt kitenni vagy kihúzni ide, amoda, átszerveznek görgetősávokat, UI-jokat, nem úgy mentenek a dialógusablakok, nem konzisztens a téma, ahány libet használó progi, annyiféle megoldás (Gtk, Qt, stb.). Így csak téma és ablakdíszítés nélküli minimalista WM megy, és terminálos progikat használok, amik ezt is megoldják. Általában a saját beállított mappába mentek velük, nincs dialógusablak (pl. btcli vagy Transmission CLI). Vagy ha nem, akkor meg shell-módszerrel, tab-os kiegészítés + Enterrel (pl nvim-ben). Egyedül a Firefox olyan nálam, hogy van GUI-s mentési dialógusablaka, de azt se használom, automatikusan a ~/Downloads/-ba tesz mindent, és ettől általában nem is térek el. Most kipróbáltam, és a Gtk-s Save dialog Enterrel csak belelép a kiválasztott mappába, de a mentés gombot nem nyomja le. Szerencsére nem használom rajta ezt a funkciót. Nagyon ritkán töltök le wget, curl, youtube-dl segítségével, de azt meg megint terminál + shellből, fzf-fel belépek az adott célmappába és onnan adom ki a letöltési parancsot az URL-t vágólapról beillesztve.

The world runs on Excel spreadsheets. (Dylan Beattie)

Még mindig nem a GUI-val, mint olyannal van a gond, hanem a folyamatos változtatgatással, amivel babzsákfejlesztőék az innováció illúzióját szeretnék megteremteni, vagy épp az egócskájuk túlteng és csakazértis az ő folyamatosan változó szájízük szerint akarják, hogy műkökdjön az új verzió. Természetesen a konfigurálhatóság kizárva, hiszen az pluszmunka™ és nemérimeg™.

Ebben félig igazad van, nem a GUI tehet róla, hanem a fejlesztők, akik erőszakosan innoválni akarnak. GUI-nál alapszabály, hogy mindent absztrakció mentén kell kezelni, nem szabad egy proginak sem saját témát, saját fix UI elemeket erőltetnie, mert ki fog lógni a többi GUI-s program közül, nem fog alkalmazkodni rendszertémához, beállításokhoz. De ennek ellenére a GUI is limitál, mert GUI alatt csak azt éred el, csak azt tudod állítani, amit a fejlesztők kivezettek GUI-s szintre, csináltak neki menüt, ikont, fület, stb., ami az UI túlterhelődéséhez vezet, és a hardverigényt is csúnyán növelni tudja. Nem GUI alatt viszont ez könnyebb, mert CLI/TUI megoldásoknál sokkal több CLI kapcsolót, meg konfigfájl beállítást tudsz parse-olni, hiszen csak egy új blokkot kell bevinni egy meglévő case szerkezetbe, ami szinte semmibe nem kerül hardverigény szempontjából, ha akarod, kismillió opciót, kapcsolót vezetsz be, ami nem lesz szem előtt, ha a felhasználónak nem kell, nem használja őket, ha kell, beállítja, billkombót rendel hozzá, és az egész cucc még szerveren is fog futni, vagy egy eltört, GUI nélküli rendszeren is menni fog konzolból. Plusz a CLI, TUI, shell további előnye, hogy a parancsok összefűzhetők, egyik kimenetét be tudod pipe-olni egy másik alkalmazás bemenetébe, vagy fájlba, vagy /dev/akármi eszközbe, ez pedig scriptelhetőséghez, automatizációhoz, elég elegáns megoldásokhoz vezet, ilyet GUI alatt nem fogsz tudni.

Ugyebár GUI alatt is vannak olyan megoldások, mint az AutoHotKey, de hát az is pain in the ass, mindenféle GUI eseményt, meg időzítést figyelembe venni, elég lassan és megbízhatatlanul működik. Nem véletlen, hogy sok svájcibicska program és encoder alapból CLI alkalmazásként van írva, pl. flac, lame, ffmpeg, sox, imagemagick convert, mpv/mplayer, latex/tex rendszerek, pandoc, fordítók és interpreterek (PHP, Perl, Octave), tömörítők, hálózati felderítő toolok (ping, tracert, nmap, és társaik), low level flasherek (firmware-ek piszkálásához, UEFI/BIOS upgrade-hez), debuggerek, formázó alkalmazások, stb.. Sőt, a debug kimenetek, rendszer toolok logjai, adatbázisok is sokszor azért vannak plain textként, hogy elemezhetők legyenek a bennük lévő adatok, a feldolgozásuk rugalmas és automatizálható legyen, konvertálni lehessen őket másik formátumba, ezért már a tárolási formátum is valami sztenderd markup módszer szokott lenni, NCSA, XML, JSON, CSV, YAML, TOML, INI, valamilyen scriptnyelv, hogy szintén ne kelljen hozzá GUI, meg ne kelljen hozzá újra feltalálni a kereket. Bináris formátumokat sokkal nehezebben elemzel, főleg, ha zárt, proprietary, aminek a működése nem dokumentált, nem ismert.

Egyébként a modern fejlesztők a konfigurálhatóságot azért nem szeretik, mert meg akarják védeni a usereket önmaguktól, attól félve, hogy ne tudjanak elbarmolni semmit, meg ne tudják az adott alkalmazást mindenféle faramuci beállítással kisiklatni, bugokat találni. Így viszont a szoftverek limitáltak lesznek, meg a bennük lévő bugok is nehezebben felfedezhetők. Plusz még az motiválja a fejlesztőket, hogy a felhasználó ne lásson bele a program működésébe, ne értse hogy működik, mert akkor nem hekkeli, és jobban ki lesz szolgáltatva.

The world runs on Excel spreadsheets. (Dylan Beattie)