Hirdetés

A termelésirányítás egyik régi és egyben aktuális problémája, hogy az üzemi kapacitásokkal hogyan kövessük le minél szorosabban az igényeket, csökkentve az elpazarolt erőforrásokat és gyorsítva a piac kiszolgálását. A manufaktúrák megjelenése előtt kézműves iparosok legfeljebb céhekbe szerveződve állították elő a termékeket kis mennyiségben, minimális gépi segítséggel vagy teljesen anélkül, így a keresletben történő változások lekövetését kizárólag az emberi tényezők határozták meg: az iparosok rendelkeztek-e a megfelelő szaktudással, valamint elegendően álltak-e rendelkezésre? Bár ebben a kontextusban csak szűken értelmezve lehet termelésirányításról beszélni, a kapacitások rugalmatlansága már a céhek esetében is súlyos problémákat hordozott magában: a kereslet gyors felfutását éppen ugyanúgy nem tudták lekezelni, ahogyan a szaktudás vagy termék iránti kereslet meredek visszaesését, hiszen az egyes mesterségek magas fokú specializációt követelnek meg.

UNIX: az IT-rendszerek mélyébe tervezve

A mai modern atommeghajtású tengeralattjárók az ember technológiai színvonalának ékkövei, történelmük hosszú múltra tekint vissza. Már az ókorban is kísérleteztek olyan eszközökkel, a legendák szerint Nagy Sándor is, melyekben embert tudtak a víz alá küldeni -- ahogyan azt a technika fejlődése során korábban és később is számtalanszor láttuk, a motiváció katonai volt. A történelmi feljegyzések alapján a modern idők első terveit William Bourne készítette el 1578-ban, az első szerkezetet pedig Magnus Pegelius építette meg 1605-ben, azonban sohasem került vízre.

Az első sikeres tengeralattjárót a holland Cornelius Jacobszoon Drebbel feltaláló alkotta, ez azonban mai szemmel nézve rendkívül kezdetleges volt, evezővel hajtották, ugyanakkor a harmadik változata akár 16 utast képes volt szállítani, 4-5 méterre merült, és 3 órán át lent tudott maradni a víz alatt. Drebbel találmánya azonban meghaladta korát, jelentőségét nem ismerték fel kortársai. A tengeralattjáró-technika az azóta eltelt közel másfél száz év alatt hatalmasat fejlődött, az emberi erőre alapozó hajtást felváltották a gőz-, majd a robbanómotorok, végül a atomenergia. A mai tengeralattjárók két nagyságrenddel nagyobbak, mélyebbre képesek merülni, és tenger alatti bevetési idejüknek gyakorlatilag csak a legénység élelmezése és pszichés tűrőképessége szab határt.