Azért itt kicsit másról van szó.
Szerettek volna csinálni egy libarchive-t, amely újrafelhasználható, nem csak a tar formátumot érti és ezáltal könnyebben bővíthető.
Ezt a GNU tar nem tudja, illetve azt egy BSD-s libre áthackelni nem is tudom, hogy jogszerű lenne-e (ha már a GPL legnagyobb felhasználója is bizonytalan vele kapcsolatban, azt hiszem ezt a luxust én is megengedhetem magamnak :).
Ezért írtak egy általános célű archive libraryt, ami mára többféle tar formátumot, cpiot, shart, ISO9660-at és zipet is beszél és hozzá egy frontendet (tar).
Tehát alapvetően itt funkcionalitás és flexibilitás született (valószínűleg inkább ez volt a cél), és azért nem a GNU tar módosításával, mert ott nem tudták volna meglépni ezt az absztrakciót, a tar-ba pedig ezeket a módosításokat minden bizonnyal esélytelen lett volna belepakolni (meg nem is az volt a cél, hogy egy gigaprogram szülessen, hanem az, hogy legyen egy libarchive, ami összefogja a dolgokat).
A gcc és a diff pedig szerintem a fentiek után látható, hogy miért más. Jelenleg nincs szükség ezek nagyobb mértékű módosítására, átszabására, így ezeknél tényleg csak az maradhatna meg az újraírás okaként, hogy nem BSD licenszű.
De mivel a módosításokat amúgy is visszapakolják a mainstreambe, azok pedig nem érintenek más -GPL-lel nem kompatibilisen- dolgokat, ez az állapot sokaknak megfelel.