Nem a munkanélküli idő / aktív munkával töltött idő aránya, hanem a munkakereséssel töltött átlagos idő számít.
Ha 10% a munkanélküliség, de egy ember átlagosan 1 hónapig keres munkát (mert utána talál), az egy egészséges állapot. Azt jelenti, hogy az emberek mernek állást váltani, keresnek új állást, s találnak is. Folyamatosan más-más réteg van a munkanélküli részben, a többiek dolgoznak. (Valószínűleg kiszámolhatjuk ebből, hogy egy ember egy-egy helyen átlagosan mennyi ideig van, de ez itt, szerintem, irreleváns)
Ha csak 5% a munkanélküliség, de egy ember átlagosan másfél évig keres munkát, az nem egészséges állapot. Az azt jelenti, hogy a társadalomnak van egy rétege, aki huzamosabb ideig nem talál munkát. Azt nem tudom elfogadni, hogy egy munkaképes ember, ma, Magyarországon, nem talál munkát (a munkanélkülisége statisztikákba, tudtommal, nem számolják bele a munkaerőpiacon jelen nem lévő embereket -> nincs benne senki, aki betegség, fizikai állapot, bármi egyéb miatt munkára alkalmatlan).
A példádra vetítve: nem mindegy, hogy az a 20 ember mennyi ideig van a sor végén. Ha csak 10 ember van a sor végén, de ők hónapokig a sor végén vannak, az nem jó. Ha 20 ember van ott, de ez minden nap másik 20 ember (s egy ember átlagosan egyszer kerül oda egy héten), az egy messze jobb állapot <- ez utóbbi kell a gazdasághoz, mert az a 20 ember egy másik sort kockáztatott meg ma, új sort keresett a városban, whatever.
A KSH szerint most egy ember, itthon, átlagosan másfél évig keres munkát. Nem olyan régen ez majdnem két év volt (19+ hónap)!
Nem tartom reálisnak, hogy egy ember, itthon, ha akar, másfél évig ne találjon munkát! Ilyen nincs. Lásd fent: szar munka, kemény munka, de fizet, s meg lehet belőle élni, sőt, lehet mellette tanulni mást. Ezek az emberek nem akarnak dolgozni. S ezt, hogy valaki nem akar dolgozni, csak élősködni a társadalmon, nem tudom elfogadni.
--
blogom