( n.balazs | 2012. 10. 31., sze – 13:36 )

Előre elnézést, hosszú lesz.
Elolvastam a cikket, sajnos kellett pár óra, míg szalonképesen meg tudom fogalmazni a véleményem. Finoman szólva a cikk ferdítéseket tartalmaz, durvábban kifejezve ordas hazugságokat - mintha a szerző nem 2012-beli Magyarországon fogalmazta volna meg a véleményét.

Először is nem minden a pénz. Egyszerűen itthon rengeteg helyen kizsigerelik az informatikusokat is. Elvárják a 24/7-es rendelkezésre állást, a naprakész tudást (tanfolyamokra gondolok, nem a Google használatára), a szó nélküli munkavégzést ("oldd meg!"). Havi 200e nettóból nehéz családot eltartani (1-2 gyerek), fizetni a lakáshitelt és még szakmai tanfolyamokra/vizsgákra is menni. A szórakozást/takarékoskodást nem is említem, hiszen egy biorobotnak az nem jár 2012-ben az EU-ban...
Az, hogy a szakmai érveket többségében felülírja a pénzhiány vagy a pénzek más célra felhasználása (szép kifejezés a lopásra...), már csak hab a tortán. Nincsből nehéz palotát építeni.
Persze egy ideig lehet kompenzálni ezeket a hátrányokat anyagi oldalról, csak az ember lelke (már akinek van) idővel belebetegszik ebbe a helyzetbe. Ez a stresszes állapot pedig kihat a családra is. Sok munkaadó még csak nem is hallott lelki egészség fontosságáról, a stressz okozta negatív visszacsatolásról.
A cikk 8. bekezdésében leírja a kulcsmomentumot ("Londonban ugyan napi..."), mégse képes kifejteni ezt, megoldást se ad erre a helyzetre.
A munkavállaló szereti a kiszámíthatóságot - ezért sem ő a vállalkozó, szeret tervezni, szereti látni munkája gyümölcsét, szereti, ha megbecsülik és tisztelik a munkáját.
A legtragikusabb, amikor jönnek az ilyen-olyan versenyképesnek hívott fizetéssel és juttatási csomaggal. Különösen ambivalens érzéseket kelt bennem, amikor mondjuk egy állásajánlatban ezeket a szavakat használják, de előre megkérdezik még interjú előtt, hogy mekkora a bérigényem. Ki meri ezt felelőséggel megmondani interjú előtt anélkül, hogy látta volna-e a céget belülről, pontosan tisztában lenne az elvárt feladatokkal? Mintha egy villámrandi után már házasságot tervezném.
Az már csak hab a tortán, hogy semmilyen perspektívát nem tudnak kínálni a munkavállalónak, mert sokszor maguknak a vállalkozásoknak sincs perspektívájuk. Ez pedig rabszolgamunkát kínál a munkavállalónak. Az nem perspektíva, hogy legyek egyszerre rendszergazda, webfejlesztő, php programozó, web designer, rendszermérnök, villamosmérnök, építészmérnök, üzletkötő...
Törődni és kommunikálni kellene a munkavállalóval a munkaadónak. Ja, hogy ez a HR feladata (is) lenne...

Munkaadói oldalról is sok a probléma. Ha az ember szeretné kicsit nagyobb méretben (alkalmazottakkal), hivatalos formában végezni az IT munkát, akkor egyből 10+1 sóhivatal kopogtat az ajtaján a pénzükért kuncsorogva, fenyegetve, itt-ott akadályozva a működést. Itt már gyomor és egyfajta gerinctelenség, ügyeskedés is kell, hogy az ember talpon maradjon. A sóhivatalok pedig le...ják, hogy van-e bevétel, milyenek a piaci mozgások, milyen nehézségekkel kell megküzdeni a túlélésért. A hangsúly a túlélésen van. Manapság a vállalkozások többsége vegetál - egy-két kivétellel.
Ez ugyancsak stresszes a tulajnak és a vezetőknek is. Egy határon túl pedig bezárják a boltot.
Létezik egy üzleti terv nevű "csoda", amiben számításba kell venni a különféle tényezőket. Vajon mennyire nevezhető üzleti tervnek az, amit havonta kell változtatni?
A munkaadónak elvileg a vezetéssel kellene foglalkoznia. Elvileg. Gyakorlatban pedig sok helyen az apró-cseprő, mindennapos, adminisztratív teendőkkel megy el a 8-10-12 óra. Ahol nem, ott a munkavállalókra testálják eme "csodás" feladatokat. Ekkor ki is a munkaadó?

Ha a munkavállaló besokall és elege lesz a kilátástalanságból (nem csak anyagilag!), akkor fogja magát és keres másik munkahelyet. Ha túl sok a munkahelyen kívülálló, regionális faktor (pl: adózás, közhangulat stb.) és betelik a pohár, akkor a munkavállaló ugyancsak vált - akár külföldre is.
Ha a munkaadót "ölik" meg a sóhivatalok, akkor ő bezárja a boltot és megpróbál mást/máshol csinálni - akár külföldön is. Persze visszaváltozhat munkavállalóvá is, mert nem hiányzik neki a sok stresszor.

Lehet itt az agyelszívásról agyalni, de ez már sokkal korábban elkezdődött a kétkezi szakemberek elszívásával...