( Fisher | 2010. 08. 29., v – 01:15 )

Amit felhozol az hibás érvelés.

Linuxon meg lehet ismerni az LVM működését.
OSX-en nem lehet.

Linuxon edződtem, és le tudtam kérdezni. Zseni-e vagyok?


ap:~# vg
vgcfgbackup vgconvert vgextend vgreduce vgscan
vgcfgrestore vgcreate vgimport vgremove vgsplit
vgchange vgdisplay vgmerge vgrename
vgck vgexport vgmknodes vgs
ap:~# lv
lvchange lvdisplay lvmchange lvmsadc lvremove lvs
lvconvert lvextend lvmdiskscan lvmsar lvrename lvscan
lvcreate lvm lvmdump lvreduce lvresize

Ez szemre több mint öt. Elismerem, hogy a napi használatban tényleg nem több amit használ az ember, jobbára a lvextendre van szükség. De nem is arról van szó, hogy a parancsokat ismerje, arra ott a redbúk meg a többi doksi. A szemlélet a fontos, hogy tudja, hogy lehet ilyet csinálni, és hogy hogyan lehet. Aix-on nagyon szép az lvm, minden fontos dolog le van benne írva, a blokkméretekről meg mindenről, aminek utána kell olvasni, utána ami linuxon lvcreate, az aixon createlv, oszt jónapot.

Ja, és a ksh... Egyrészt egy aptitude install ksh nem egy rettenetes nagy kihívás. Másrészt meg nem érdekel, hogy ismeri-e a ksh-t, ha tud csh-ban vagy bash-ban vagy *sh-ban jól érthető, olvasható, kommentezett, mások által is áttekinthető scriptet írni, akkor tudni fog ksh-ban is, legfeljebb elmegy pár napja a man olvasgatásával meg a ksh optimalizációk megismerésével. Amik szépek ugyan, meg gyorsak, de épp azt nehezítik, hogy mindenki könnyen olvashassa a kódot (lásd sed). Ha meg olvshatatlan, dokumentálatlan munkát ad ki a kezéből, akkor mindegy, hogy milyen szuperül oldotta meg a problémát, a következő embernek nulláról kell újraírnia mindent.

Szerintem.