LibreOffice 7.4.6

A lilahagyma egy hagymafajta, a lila hagyma pedig egy lila színű hagyma. Mindkettő helyes, de mást jelent. A pepperoni valóban helyes, bár a fájl analógiájára valószínűleg a magyar kiejtés szerinti (hosszú ó-s) írásmód is elfogadható. A rizi-bizi szerintem a locsi-pocsi mintájára kötőjeles, de fixme.

Szia!

Először is, köszönöm szépen a kérdést, amely kapcsolódik a LibreOffice javító kiadásaihoz, mert a LibreOffice 7.5-be fog bekerülni a magyar helyesírási szótár frissítése hamarosan (de talán beleférhet a 7.4-es sorozat utolsó javított kiadásába is)! Erről hírt fogok adni hamarosan.

A peperoni, pepperoni és pepperóni is használható, mert még a nyelvhasználat és a kiejtés (sőt, jelentés!) sem egységes, így a helyesírást szabályozni még kicsit korai, bár már állítólag megpróbálkoztak vele: A https://e-nyelv.hu/2020-09-28/pepperoni-pepperoni/ cikk szerint az újabb Osiris Helyesírás kiadásokban már benne van a szó, pontosabban két szó: az amerikai eredetű csípős kolbász pepperoni, és kicsi csípős paprika peperoni. Az olasz nyelvben a peperone/peperoni az a kaliforniai paprika: https://www.quora.com/Why-do-Italian-people-keep-incorrectly-saying-pep…. A német változat, a pfefferoni a magyar peperonikonzerveken „pfefferóni” helyesírással is megjelenik. Úgy tűnik, a pepperoni szót ugyanúgy használják a paprikára is a magyarban, még a sajtónyelvben is: https://szabadfold.hu/zoldfold/a-szabad-fold-kertje-paprikas-ev-261752/, tehát már csak az agrárszakértőket kellene megkérdezni, hogyan érdemes valóban helyesen hívni a paprikát, hogy legyen egy negyedik szavunk is ugyanarra a paprikára hat vagy több különböző írott alakban.

A Szabad magyar szótár (https://magyarispell.sourceforge.net/) követi a hivatalos magyar szótárakat: ha van már javaslat az átírásra, és az nem opcionálisan szerepel a szótárak valamelyikében, akkor azt fogadja el alapból. Pl. a E-nyelv.hu-n is említett cappuccinót nem, csak a Magyar helyesírási szótárban és az Osiris Helyesírásban is szereplő kapucsínót, illetve a németből még jóval korábban átvett kapucínert [amely a cappuccio, azaz kapucinus barátok csuhájának tejeskávé színéről kapta a nevét a -színű értelemben is használt -ino melléknévképzővel: https://en.wiktionary.org/wiki/cappuccino#Italian, míg a kapucinus barátok a kámzsájukról kapták a „kámzsácska”, „kapucnicska” jelentésű nevüket]. Ahol még nem rögzített a helyesírás, opció, hogy nem foglalkozik vele a szótár, vagy felveszi mindkét alakot, az eredetit, és a már bevett, pl. a sajtóban ugyanúgy használt átírást is. Az utóbbira példa az influencer/influenszer páros (https://e-nyelv.hu/2020-02-18/influencer-influenszer/), a nem hivatalos átírás már gyakoribb a sajtónyelvben, de mindkét alak elég gyakori ahhoz, hogy érdemes legyen elfogadni a helyesírás-ellenőrzés során (bár a nyelvhelyesség-ellenőrzőnek szólnia kellene, ha egy dokumentumon belül mindkét alak előfordul).

Ha már meg van a helyesírás, jöhet még a kiejtés kérdése, amit figyelembe vesz a Hunspell helyesírás-ellenőrző a javaslattevésnél:

https://hup.hu/cikkek/20180118/magyar_nyelvi_fejlesztesek_1_3_kivonat

A helyesírásban és a kiejtésben is van egy nagy adag esetlegesség, mert sem a szavak eredete nem egészen tiszta (honnan vesszük át, esetleg egyszerre több helyről?), sem a jövő (melyek az életképes szavak és kiejtés). Ezzel kapcsolatban egy friss történet: két olasz megerősítette nekem, hogy a tiramisù szóban sz-t ejtenek, nem s-t, mint sokan a magyarban. Erre hallom a harmadiktól s-sel (miközben az angol kiejtés sz-t ismer csak: https://dictionary.cambridge.org/pronunciation/english/tiramisu). Számonkérve az első kettőt azt válaszolták, hogy simán lehet, hogy Romagnában, ahonnét a társuk származik, s-sel mondják (a „csípj fel!” jelentésű tiramisùban a „su” jelentése a „fel”, és ezek szerint a kiejtése is ingadozó lehet, kb. mint a magyarban a „fel” és „föl”). A kétféle magyar kiejtés tehát tükrözi az eredeti ingadozó kiejtést, valószínűleg véletlenül, de egy okkal több, hogy türelmesek legyünk a változatokkal szemben a szabályozásnál. Mire egységessé válik a nyelvhasználat, lehet, hogy a „rossz” változat győz, mint a „joghurt” esetében (szlovákiai magyaroknál a „jó” forma él, a „jogurt”), de ezt olyankor már nem lehet, és nem is kell visszacsinálni. Viszont trükkösek a nyelvészek: ha nagyon nem tetszik nekik valamilyen valószínűsíthetőleg múlékony nyelvi divat, akkor az ellen úgy próbálják védeni a nyelvet (és ezzel a jövő magyar olvasóit), hogy azt mondják, használhatod az idegen szót (ha tényleg létezik és használatban van), de akkor írd is úgy, ahogy mondod. Az eredmény gyakran olyan ijesztő, hogy az ember magától keres valamilyen érthetőbb magyar fordítást vagy alternatívát. Ez nálunk csak a magyar nemzetiségűek anyakönyvezésénél kötelező (Dzsenifer és Dzseferzon), de más országokban sokkal gyakrabban írják elő (bár a legutóbb hivatalossá vált „ímél” és társainál gyanakszom, hogy már nálunk is így próbálnak ösztökélni a stílushibának elkönyvelt túlzó vagy felesleges, az érthetőséget gyakran nehezítő (nyelvművelő kifejezéssel: pongyola) idegenszó-használat elkerülésére, amikor van szebb és jobb alternatíva, mint az „ímél” esetében a „levél”). Persze ami Jókainál még „shawl” volt (a perzsa szó angol helyesírásával), száz év múlva az első osztályos magyar olvasókönyvekben már sálként szerepelt, színmagyar szóként, úgyhogy ha tényleg jó egy szó, akkor használni is fogjuk úgy, ahogy nekünk tetszik, a helyesírási szabályzat pedig nem tesz mást, mint (nagyjából) eddig, követni fogja a magyar nyelvet, persze a szükséges és elegendő lemaradással. L. még https://forumszemle.eu/2016/07/01/valtozasok-a-magyar-helyesirasban/