szz blogja

Mögöttem van néhány kínosan feszült óra, mert egy Windows10-es gépen próbáltam a windows partíciók lecsökkentése után Ubuntu 18.04-et feltenni. Jó sokat kínlódtam a BIOS beállításokkal (legacy/UEFI, secure – néha a szóhasználat is megtévesztő volt, mert a "Legacy support" nem azt jelentette, hogy a legacy-t IS támogatja, hanem hogy - ha van rá mód - akkor CSAK azt).

Mindenesetre lett néhány hasznos tanulsága. Pl. ez a weboldal kiváló, vannak megadva hibakereső/javító lehetőségek is a végén: https://neosmart.net/wiki/mbr-boot-process/

Ez egy jó megtévesztő oldal volt: https://askubuntu.com/questions/1028703/the-grub-efi-amd64-signed-packa… - merthogy a csomag konfigurálása nem más miatt akadt el, mint a nem megfelelő BIOS beállítás miatt. Tehát nem "hiányzott" vagy "máshol volt".

Egyetemistaként, amikor épp tanultuk a "csoportot", kedves tanárom, Pálfy Péter Pál tanár úr ezt a definíciót is felolvasta.
Most újra ráakadtam, s örömmel rágtam át magam az ötletes mondatokon.

http://www.hix.hu/arch/?page=issue&issueid=54386#7

DEF/1
-----------------------------------

1/ Legyen F elemeknek egy serege. (Nem lenne helyes eset, melyben F-ben
egyetlen egy elem sem lenne.) Legyen e seregen bevezetve egy rendelet,
mely F x F-et (ejtsd: ef kereszt ef-et) F-be vetve, egy meg egy elemhez
egyetlen egy elemet rendel, mely legyen eleme e seregnek.

Most olvasom: https://onsen.io/blog/onsenui-has-full-vuejs-support/
Mindkettőről jókat hallottam. A nyáron szeretnék belenézni, miről is szól ez a történet.

Most érkezett meg a friss 2.5.0 változat az Onsen UI-ból ( https://onsen.io/v2/guide ), ami a Monaca CLI-kompatibilitást is meghozta ( https://monaca.io ), meg egy efféle újítást is:

Tegnap ellátogattam Budapest egyik legnagyobb adatközpontjába, ahol szerverek ezreit tartják működésben.
Az nem lepett meg, hogy a dolgok "nagyban" nem jelentik a "kicsiben" felnagyítását, hanem számos új kérdés felvetődését és megoldását (pl. a hűtési rendszer szofisztikáltsága, a "betápok" és UPS-ek redundanciája és kialakítása, a zajcsökkentés trükkös megoldásai, a nitrogénnel történő tűzoltás, mely egyben hűt is az adott pillanatban a gáztágulás miatt), de az igencsak meglepett, hogy mekkora környezeti terhelést jelent egy efféle objektum. Ugyanis a tartalék generátorokat akkor is ki kell próbálni rendszeresen, ha nincs rájuk szükség (mert nincs áramszünet). Ez évi sok ezer liter üzemanyagfogyasztást jelent.

Küzdöttem két (nem új) androidos telefonnal is, amikor helyhiánnyal kellett szembesülnie a használóinak. A beépített tárhelyfoglaltság-mutatóból nem derült ki,hogy a) az egyik esebtben a diktafon funkció hangfelvételei (VoiceRecorder), b) a másik esetben a youtube filmek gyorstárazott változatai foglaltak gigantikus méretet a telefon (azaz nem az SD kártya) területéről. Ezeket átmozgattam az SD kártyára és minden klassz lett.

Ez úgy derült ki, hogy felcsatoltam a telefont az Ubuntus gépemre, és rájuk eresztettem a filelight-ot.
Van esetleg ennek megfelelő androidos alkalmazás?

Ubuntu Linuxon dolgozom (a saját gépemen nincs más). Bele akartam kezdeni egy Bluemix tanfolyam elvégzésébe, de annyi nyavalyás programot kéne már induláskor feltennem (Eclipse, Java SE 8 JDK, Node.js), hogy arra gondoltam, hogy mielőtt ezekkel megfejelem a gépem, húzok "alájuk" valami réteget, hogy aztán könnyen letolhassam, ha végeztem.

Mi szokott erre lenni a megoldás? (Amit szeretnék elkerülni, az a teljes gépem image-mentése és -visszatöltése.)

Első nekifutásból egy Dockerre gondoltam, meg VNC-re ( https://github.com/fcwu/docker-ubuntu-vnc-desktop ), de lehet, hogy ennél van elterjedtebb (egyszerűbb) megoldás is. Lényeg: hogy ne túl erőforrásigényes grafikus felületem legyen, ahol kedvemre felrámolhatok, amit akarok, majd pedig a végén legyalulhassam.

Ez a zoom milyen klassz alkalmazás már! És egy csomó platformon fut...
https://support.zoom.us/hc/en-us/sections/200305583-Desktop

http://www.youtube.com/watch?v=LSZPNwZex9s - egészen különös; egy ideig hezitáltam, hogy ez komoly-e.

Szerk: http://www.youtube.com/watch?v=6gOjRqlgk_Y - így készült a film. :-)

Mindig érdekelt ez az AngularJS irány. Tavalyelőtt, amikor körülnéztem ez ügyben, azt érzékeltem, hogy nem volt könnyű linuxon megvalósítani a HelloWorld példákat. Most azonban mintha eltűnt volna ez az "irányultság", és gördülékenyebb, emészthetőbb lett az egész (nekem). Azzal együtt (vagy annak ellenére), hogy a most elharapózó .ts (TypeScript) nyelvváltozat a Microsoft háza táján jött létre; ez egyesek szerint komoly jövő előtt áll.

Nagyon tetszett ez a néhány ábra "local és remote port forwarding" ügyben: http://unix.stackexchange.com/questions/115897/whats-ssh-port-forwardin…

Négy éve már, hogy linuxos gépről, az snx nevű Check Point kliensről (ami egyébként az SSL Network Extender része) lépek be a munkahelyi hálózatra.
Most új telefonra telepítettem az ehhez szükséges RSA SecurID token appot, és ennek használata hozott némi fejtörést.

Önmagában az RSA app beüzemelése zökkenőmentes volt, hanem a szükséges (új PIN kód megadását is lehetővé tevő) párbeszédpanelt nem hozta elő az snx program. Ha -g kapcsolóval (debug) futtattam, akkor látszott, hogy ilyenek jönnek elő az snx_browsernek címezve: http://pastebin.com/YZi83HNt

Eljött a pillanat, amikor megpróbált valaki megvezetni a virtuális világban.

Volt benne hamisított email a "paypaltól", valójában ettől: Service kukac Intl.paypal.com < info kukac transferintll.com >, ami (meg nem történt) pénzküldést tanúsított, és egy kérés, hogy adott (kínai) Western Union számlára küldjük el a (gigantikus) szállítási költséget egy eladásra kínált konyhabútor kapcsán. Luxemburgba kellett volna szállítani a bútort. Gyanús volt, hogy a paypalos visszajelző levélnek több címzettje is volt, nem pedig csak a fióktulajdonos (no meg hogy szép színes volt az email szövege, itt-ott ezt-azt kiemelve), meg hogy miért kínai szállítóval akart fogózni az illető...
Valószínűleg nemcsak ez a szállítási tétel lett volna a bukta, hanem további pénzleszívás kezdődött volna a Western Unionos címről.
A csillogó szemű eladók esetleg elfogadják a nekik vetített "színházat", annál is inkább, mert a "vevő" (egy olasz pasi) útlevélfényképe oda volt csatolva az email végére, megerősítésként, és néhány (angol) telefonszám is. A nemlétező pénzátutalás tényét a (forgó szimbólummal megspékelt) "payment on pending" státusszal próbálta meg elsimítani a szélhámos. És biztatásként még ez is látszott: Transfer Current Percentage Done: 99%.

Sok éves linuxozás után meglepetést okozott ez a lehetőség (hogy létezik):

http://linux.die.net/man/1/sponge

Ugyanis azt már korán megtanultam, hogy ilyen nincs (pedig kezdőként szinte mindenki elköveti):

grep vmi file > file

De ez a sponge megoldja ezt. :-) Legalábbis, ha nem túl nagy a fájl.

Időnként az összegyűlt elemeket, rontott (vagy elavult) CD/DVD-ket, kiégett lámpákat, nyomtatópatronokat elviszem a közeli Auchannál levő elektronikus hulladéktárolóba. Meglepett, hogy amikor ma kerestem ezt a helyet, azt láttam, hogy épületen kívül helyezték a tárolót (ami ma konkrétan azt jelentette, hogy ázott az esőben); aztán még egy meglepetés ért. Ahogy kezdtem volna kipakolni a nájlonzacskóm tartalmát a megfelelő rekeszekbe, odajött egy munkás, és javasolta, hogy rakjam csak bele egyben az egészet a naaagy tárolórészbe (amelyikbe pl. elromlott hajszárítót lehet tenni).

Kütyümentes, de nem túl időigényes kikapcsolódást kerestem. Mivel a gyerekeim már évek óta űzik az egykerekűzést, gondoltam, én is beszerzek egyet a vaterán és megtanulok egy keréken tekerni.

Tényleg komoly örömforrás. Érezni azt, ahogy (minimális időrászánással is) napról napra több minden megy. Mintha az agyam maga végezné el a szükséges átállításokat. Érik a kívánt tudás magától. Hasonlít az autóvezetés tanulásához: egy idő után már fáradok, és nem tudom ugyanazt hozni, mint 10 perccel a kezdés után.

Eleinte még csak oszlop mellől tudtam elindulni, aztán téglának hátratekert kerékkel is, később már egy vastagabb (földre tett) faág is jó volt támasztéknak. Egyelőre csak előre tudok tekerni. Mondjuk napi 30-40 percnél többet nem szánok rá, és ki is maradnak napok. Mintha a lényeg az lenne, hogy kellően előredőljek, így meglegyen az az erő, ami húz; s hogy az oldalirányú elbillenéseket apró odakanyarodásokkal védjem ki.

Mai történetem: fizettem a benzinkútnál, visszaverve a nem kérek-e még... típusú kérdéseket (amelyek egyébként nekem igen figyelemmegosztóak = zavaróak), eltettem az osztogatott brosúrát és (kihajítva a blokkot) távoztam. Otthon aztán rájöttem, hogy egy ezressel kevesebbet kaptam vissza.

Eleinte csitítgattam magamban az asszertivitásra/tevékenységre buzdító hangot (hisz "pénztártól való távozás után...", meg "blokk nélkül?!"), de aztán csak rászántam magam és visszamentem. (A dolog külön szépsége, hogy emlékeztem, melyik külső szemetesbe dobtam a számlát, és tényleg ott is volt – de ha ez nem így történik, akkor is jó véget ér a történet valószínűleg.)

Ez micsoda jó gondolat már! Hogyhogy másnak még nem jutott eszébe?

http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-719079

Elekromos busz, de nem akkumulátorral (ami gyorsan tönkremegy) – csak megállótól megállóig kell bírnia... És az állási idő is hasznosan telik. Tetszik.

Mindig is érdekelt, hogy a fúvós hangszereken, pl. a furulyán hogyan/miért éppen olyan lefogás-kombináció ad ki egy-egy adott magasságú hangot. Húros hangszeren mindez triviális: hossztól és vastagságtól (feszességtől) függ minden, és ennek változtatása nyilvánvalóan látszik a hangszeren való játékon. De egy furulyán nem.

Nekiláttam furulyát tanulni. Vannak ugyan az interneten összefoglaló képek, de túl zsúfoltak; sok alternatív elemet tartalmaznak, így nehezítik a kezdők dolgát. Készítettem két leegyszerűsített képet a legelterjedtebb szoprán G furulyához, illusztrációként alátéve a zongora (fehér és fekete) billentyűit. Szélesebb monitoron nézendő (nem telefonon):

Nagy élményem volt a gimppel tegnap.

Régi szokásom, hogy a különböző (űrlap-szerű) kitöltendő .pdf fájlokat gimppel olvasom be, aztán amit csak lehet, kitöltök (karakterbeszúrással), és csak utána nyomtatom ki, hogy a lehető legkevesebbet kelljen kézzel odaírni (pl. az aláírást).

Meglepve láttam, hogy a .pdf-ként elmentett változatban a szövegesen bevitt karakterek szépen, karakterként vannak elmentve (azaz pl. mc-ből is olvashatóak, tehát nem képek és nem is pusztán vektorgrafikus görbeelemek).

:-)

Már van egy fórumbejegyzésem e témában (http://hup.hu/node/132600), de gondoltam, a további fejleményeket itt írom le.

Írtam egy parancssori php programot, ami a megfelelő sportstatisztikák (pl. a http://www.fogadoportal.hu/mai-meccsek/foci/ -ból nyíló táblázatok) és az aktuális meccs paramétereinek beragasztásával kiszámítja, hogy melyikre érdemes fogadni 1, x, 2 közül (ha a múltbeli tendenciák fognak folytatódni).
Ez nem mindig azonos azzal a tippel, hogy melyik eredmény a legesélyesebb (mert az legtöbbször a legkisebb szorzójú, hacsak a fogadóirodák nem manipulálnak). Ha valaki magánlevélben kéri, szívesen elküldöm a programot.

Munkahelyi feladat szokott lenni, hogy rendezett listák (gyakorlatilag halmazok) egymáshoz való viszonyát kell kideríteni. Két listával még kézileg el lehet bánni a comm parancs segítségével. (Az egyszerűbb használat kedvéért definiáltam a comm1, comm2, comm3 parancsot, amelyek a comm -23, comm -13, comm -12-nek felelnek meg).

Viszont 4 halmaznál már célszerűbbnek látszott szkriptet írni. Meg is született egy változat:
http://pastebin.com/QPfB755T – s aztán próbáltam rajta gyorsítani: http://pastebin.com/s3Kf505G
Ilyen méretű fájlokkal, ahol a sorok száma: 1107100, 210700, 526700, 447400, 17 másodpercig futott az eredeti, és 14-ig a gyorsított program. Ha ismertek erre az alapfeladatra kifinomultabb algoritmust, akkor örömmel veszem az ötleteket.

Tegnap egészen váratlan öröm ért: egy régi gépre felment a friss (14.04-es) Ubuntu.

Ez az ubuntusítás már régen esedékes volt, de mivel a gépben rossz az optikai olvasó, és a pendrájvot sem ismerte föl, csak kerülőutakon tudtam eljárni (pl. külső optikai olvasó). Ezek a kerülőutak egy-egy ponton rendszeresen elakadtak a korábbiakban, pedig jópár órám volt már a küzdelemben.

Ami miatt ezt a bejegyzést írom, az egy egyszerű fölfedezés: ha kihúztam a(z USB-s) egeret a gépből, akkor be tudtam bootolni pendrájvról, és szépen települt is a rendszer.

A napokban volt alkalmam arra, hogy kipróbáljam, hogy a(z 1997-es) szakdolgozatomhoz használt AutoCAD R12 melyik DOS-on fut a legjobban. (Egy képernyőkép.)

A botcsinálta "sebességteszt" eredménye az lett, hogy a FreeDOS teljesített a legrosszabbul (ráadásul QEMU alatt nem is hagyta, hogy az A: meghajtóban csereberéljem a (telepítő) floppikat). A (QEMU-beli) MS-DOS (6.22) szépen, gyorsan muzsikált. A legjobban a DOSBox teljesített. Ha őt tekintem 100%-nak, akkor az MS-DOS 90%-os, a FreeDOS pedig 30%-os.

A napokban egy elégedettség-felmérő kérdőívben alkalmazott módszer igen felháborított.

Amikor kitöltöttem és elküldtem a kérdőívet, hibát jelzett a webhely, hogy a capcha kódot helytelenül töltöttem ki.
Ez akár igaz volt, akár nem [szerintem nem], mindegy – ekkor a hírlevélre való feliratkozási jelölőmező immár be volt jelölve, holott az első kitöltéskor én ezt nem tettem meg.

Ha naivan csak azt a mezőt töltöm ki újra, amire a hibajelzés érkezett, és nem nézem át újra az egész oldalt, akkor (szándékom ellenére) úgy küldöm el az űrlapot, hogy feliratkozom a hírlevélre.

Van egy UCLA forrású cikk itt, amely arról ír, hogy el lehet ködösíteni (obfuscate) úgy egy programkódot, hogy a megértéséhez nagyságrendekkel nagyobb erőforrás kelljen, mint ami pluszban megjelenik a (ködösítés miatt a) futtatáskor.

Van új a nap alatt. :-) Engem meglepett, hogy (lényegében) azt az elvet, hogy "két számot összeszorozni könnyű, de szorzatot bontani nehéz", lehet alkalmazni ilyen szinten is.

A felhasználásával kapcsolatban arról írnak (az lwn.net-en is), hogy pl. egy-egy biztonsági hiba javítására szolgáló folt (patch) esetén is használható, amikor nem szeretnék a folttal együtt a hiba jellegét is közzétenni. No meg a "szellemi tulajdon védelme" című nóta is eldalolható annak, aki szereti az ilyesmit.