Hálózati csatlakozót forrasztani-e?

Offtopic

Gyártanom kell pár hálózati kábelt, és felmerült bennem egy kérdés. Én régen mindig forrasztottam kis gyűrűket a kábelből a csavarok számára, mert úgy láttam. Ám egyszer egy villanyszerelő azt mondta, hogy azt úgy nem szabad, de nem nagyon indokolta, hogy miért.

Azt el tudom képzelni, hogy a forrasztott szem az rugalmatlan, és mozgás hatására az érintkező felületek elmozdulnak, kopnak, megnő az átmeneti ellenállás, stb. míg a sodrott érnek van valami rugalmassága, még ha a csavar le is szorítja.

Tud-e valaki erre tutit mondani, hogy?

  • 3812 megtekintés

( ppenta | 2010. 11. 10., sze – 12:01 )

Na azt a villanyszerelőt küld el a jó censoredcensoredcensored mamájába.

Hálózati csatlakozót nem szabad sima "összetekert" rézdrót végére csavarozni, a forrasztás jó megoldás, vagy az érvég-hüvely amit alkalmazni kell.

( Polesz v | 2010. 11. 10., sze – 12:12 )

Engem eddig még mindig fejberúgtak volna ha nem forrasztok :-) Egyébként meg a különálló kis rézszálak vezetése a leszorításnál nem olyan mint a szépen egybeforrasztott cuccé.

--
falura elmegy, városban meg úgy sem nézik...

( htmm v | 2010. 11. 10., sze – 12:16 )

Ha jól tudom azért nem szabad forrasztani, mert a csavar alatt a forrasztás megfolyósodik és kimozoghat a kábel. Érvéghüvelyezni viszont kötelező lenne.

--
http://blog.htmm.hu/

Lehet. Én úgy tudom, hogy azért kell érvéghüvelyezni, mivel idővel a forrasztási ponton áthaladó áram hatására az ón dermedtté, üvegszerűvé válik. Azt hiszem a rácsszerkezete válik a gyémántéhoz hasonlóvá. De lehet, hogy rosszul tudom.
Mindenesetre érdekes, hogy amit nagyfater 50 évvel ezelőtt megforrasztott(most 78 éves az öregharcos) még mindig faszán funkcionál és nem mutatja ónpestis jeleit. Bár az öreg egy "oldmagichorse". :)

Azért kell érvéghüvely, mert gyors pontos megbízható stb... és a mai "erős" kinai dugók aljzatokban ha forrasztott vezetéket próbálsz megszorítani a menetből pillanatok alatt jövet lesz. Az 50 évvel ezelőtti hoszútávú nagypapitechinka a múlté. Se csatlakozó se szaki aki tudna forrasztani :))

Állatbarátokat keresek http://hup.hu/node/66090
http://elütöttek.hu/

Nagy tűznek. Amúgy az esetemben lengőkábelekről van szó, amik rackszekrényben laknak, és most legalább pontosan méretre vannak gyártva. Itt nem akartam kockáztatni, hogy vacakoljon a tápáram.

A vicc az, hogy a kötésekkel nincs is baj, ám már volt egy csatlakozó, ami nem volt rendesen meghajlítva, ezért hol érintkezett, hol nem, ezért most már arra is figyelnem kell, hogy kézzel bátorítsam pozícióba, ha az túlságosan laza.

( mauzi v | 2010. 11. 10., sze – 12:46 )

... és akkor mit szóltok ahhoz a mostanság elterjedt őrülethez, hogy a konnektorok, lámpatestek, stb. bekötéseinél már csavar sincs, csak két lemez, ami közé be kell dugni a drótot, és az "elvileg" leszorítja?

gyakorlatban azonban hosszú perceket kell küzdeni azért, hogy valamennyire megfogja a vezetéket, az ne csússzon ki a saját súlyától/rugalmasságától...

vago-ra gondolsz? Azt csak tömör vezetékek esetében szabad használni. Nem értem hol vele a gond.
Haver mondta hogy látott valami kiállitáson egy kis uvegkalitkában olyan bemutatót, hogy betettek ezzek a megoldással egy átkötést, majd nagy áramot hajtottak át rajta, a vezeték szigetelése leolvadt de a kapocs egyben a helyén maradt.

nyilván eszköze válogatja, valószínűleg vannak sikeresebben kivitelezett darabok is.

mi futottunk bele olyanba, (barkácsáruház gazdaságos dugalj) hogy egyrészt, a vezeték bedugásához meg kellett volna nyomni egy műanyag pöcköt. igen ám, de az olyan szinten volt megszorulva, hogy nem bírtuk megnyomni, csak fogóval.

ezek után, a kanócot nem tudtuk bedugni a lukba, mert a kábel útja nem volt teljes keresztmetszetében átjárható.

miután nagy nehezen betömködtük a kábelt a lukba, a pöcök elengedése után simán ki lehetett húzni a kábelt, nem fogta meg rendesen, sőt, igazából sehogy sem.

utána, hoztak a pincébe rácsos "hajólámpákat". igen ám, de a körbemenő kanóc nem merev, hanem sodort...

Különbséget kell tenni a mobilizált (lengő, pl.: a szobai dug.alj. hosszabbító a porszívóhoz) és a falba süllyesztett szerelési technológiák között. Nagyon sok helyen látható olyan, hogy a falazatba süllyesztett (védőcsöves) szerelési mód esetén sodrott réz vezetőerekkel készített vezetéket építenek be. Ez nem szabványos és szakszerű szerelési mód. Ekkor nem sodrott, hanem tömör réz vezetéket kellene alkalmazni. A tömör réz vezetőeret tartalmazó szigetelt vezeték nem hajlik el, ha egy csavar nélküli, az általad említett, "csak két lemez" szorítót tartalmazó készülék csatlakozójába próbálod beletuszkolni. Általában a háztartásoknál a falba süllyesztett, beépített szerelvényeken keresztül a villamos készülékek nagyobb áramerősséget vesznek fel a hálózatból, mint a mobilizált, lengő típusú csatlakozón keresztül működtetett eszközök, pl.: vasaló, porszívó. Természetesen vannak kivételek pl. nálam a 2,4 kW teljesítményű klímaberendezést egy sodrott réz csatlakozóvezetékkel és dugasszal ellátott csatlakozóvezetékkel csatlakoztattam egy süllyesztett dugaszoló aljzatba. A klíma felől (a készülék csatlakozó kapcsai felől) a vezeték végeit a gyártó ellátta érvéghüvellyel.

( vl v | 2010. 11. 10., sze – 13:10 )

Ha a forrasztás célja a vezetékek összekötése galvanikusan, arra lehet használni (itt az összeforrasztott vezetékek között fog folyni az áram). Mechanikailag viszont ez nem elegendő, tehermentesíteni kell a forrasztást (azaz a két vagy több összeforrasztott vezetéket rögzíteni kell, hogy ne a forrasztás tartsa a vezeték súlyát), plusz a szigetelésről is gondoskodni kell (zsugorcső tipikusan, a szigetelő szalag általában nem áll rendelkezésre megfelelő minőségben, és idővel leesik).

Ezen felül a forrasztott felületre nem lehet megfelelően galvanikus kapcsolatot létesíteni mechanikusan, azaz a vezeték végére nem rakunk forrasztóónt, amit utána csavar alá bekötnénk, mert ott később problémák lehetnek, mivel ezen a ponton az ón miatt nem lesz elég rugalmas a fém (szemben a rézdróttal). Az ilyen típusú kapcsolathoz az érvényhüvely a helyes megoldás, nyilván egy darab tömör vezetéknél erre sincs szükség.

( Fisher v | 2010. 11. 10., sze – 14:45 )

Nos, az első kábel legyártása után már tudom, hogy ilyet többé nem csinálok. Macerás, mert a csatlakozón belül alig van hely, milimétereken múlik, hogy a vezeték elfér-e, és mindez csak azért, hogy ne legyen össze-vissza tekergetve a kábel... pedig jó ötletnek tűnt.

( tovis v | 2010. 11. 10., sze – 23:41 )

Forrasztás! A régi szép időkben a jól megcsinált dugók így készültek, forrasztott szemmel. Persze, tűzni, tekergetni, csokizni és kitudja még mit ki nem találnak gyorsabb és hatékonyabb. Bármilyen kötést alkalmazol, azon nem lehet terhelés (minthogy súly) tök mindegy hogy raktad össze. Szintén nem mozoghat - hacsak valami nagyon spéci dologról nincs szó.
Ha belegondolok, amit egy jó barátom mesélt, hogy 80-as vége, 90-es eleje, családi ház, tömör réz/alumínium helyett sodrat - leszereltették! Mindet! Most már csak azzal szabad csinálni!
2007 -ben újítottam fel a lakásomat - 80 nm még a padló is kijött - találtunk: városi gáz vezetékeket, szurkos szigetelésű, tömör rézdrótot (8 mm vastagot is) valami finom, színes(!) selyemmel szigetelt vezetéket (a falban, semmi cső) csőben alumíniumot, csőben mozdíthatatlan kábelt (a sarokban, a könyökben eltört és belement a vakolat).
Minden dobozban forrasztottam, gázzal és folyasztószerrel (amilyet a rézcsövek forrasztásánál használnak). Tuti jó bírja a következő száz évet de hogy a szabványokat ...

* Én egy indián vagyok. Minden indián hazudik.