MTB #7 - Emléktúra

Innen már terepen mentünk, átkeltünk a Hosszú-hegyen, a Szántói-nyereg után pedig feltekertünk a Pilis legmagasabb csúcsára, aminek szintén Pilis a neve (756 m). Erre egy hosszú, hajtűkanyarokkal tagolt ösvény visz fel. Már itt is rengeteg turistával találkoztunk, sőt az egyik kanyarban az emléktúra szervezőivel is összefutottunk, akik a gyalogos távot biztosították. Kicsit beszélgettünk velük, és megtudtuk, hogy évről évre egyre kevesebben vannak a túra lebonyolításához. Az ösvény kezdeténél egy sorompó volt, ami alatt épp három kerékpáros sporttárs próbált áttekerni úgy, hogy közben nem szálltak le a bringáikról. Az emelkedő köves volt, de jól tekerhető.

A Pilis teteje még mindig elkerített katonai terület, így az erdőben található tulajdonképpeni csúcs nem látható [FIXME]. Itt egy ritka védett növény is él, ami egész Magyarországon csak itt fordul elő (az érdeklődőknek feladvány). Itt pihentünk, jobban mondva száradtunk a napon, majd elindultunk az erdei ösvényen (zöld jelzés) Simon halála felé. Utunkat az erdészeti aszfalton folytattuk a Kis- és Nagy-Szoplák között.

A Két-bükkfa-nyeregből hamar felértünk Dobogókőre az aszfalton, a hétvégi kirándulók és motoros túrázók ellepték a parkoló környékét. Türelmesen kivártuk a sort a Matyi büfénél, és megvettük a zsíroskenyeret meg a napközi hangulatát felidéző teát. Kis üldögélés után még kinéztünk a kilátótól, de a párás idő miatt éppen hogy el lehetett látni a Börzsönyig.

Lefelé a piros/sárga ösvényen gurultunk a Fagyoskatona felé, a mederszerűen kitaposott ösvényt szinte végig nagy kövek borították, így csak pattogtunk lefelé, igyekezve, hogy a legjobb nyomvonalat válasszuk. Mivel délutáni érkezést terveztünk, az aszfalttól egyenesen Szentendre felé vettük az utat, a kellemes lejtőn hamar elhagytuk a Király-kúti-nyerget és a Sikárosi-rétet.

Szentendrén a patak mellett gurultunk, és egy hirtelen ötlettől vezérelve még a patakon is átgázoltunk. Így sikerült a végén még egy jó meredek utcát leküzdeni. Innen már nem történt különösebb esemény Budapestig, hacsak az nem, hogy egy darabon az Eurovelo kerékpárút egy sáros erdei ösvényen megy.

Találtam egy bescannelt Pilis-térképet, ha valaki hamarjában azonosítani szeretné az említett pontokat.

Összesen valamivel több mint 100 km-t tettünk meg, a szint szerintem 800 m felett volt.

---

PS. Valoszinuleg jovore jelentkezunk szervezonek erre a turara, hogy ne maradjon el a kerekparos tav. Nincs sok kozom a cserkeszekhez, de a turak jok voltak, ennyit feltetlenul meger, hogy tovabbra is meg lehessen rendezni a programot.