Örök vita a rendszerüzemeltetésnél a márkás - nem márkás IT termékek alkalmazása. Az egyik oldalról a nem márkás termékek megbízhatatlansága, garanciák hiánya, feladatra nem oprimalizált felépítésük szokott érvként elhangzani. A másik oldalról a magas beszerzési és bővíthetőségi ár, nem szabvány csatlakozó felületeket hozzák fel.
Történetünk szereplője egy 2U magas ipari PC (Core2Duo, 1x1TB SATA HDD, 2GB DDR2, plusz integrált sallangok, tokkal-vonóval 200k HUF) egy nem túl neves és ennek megfelően árazó gyártótól. Az IT részleg általi, PCI-PCMCIA kártyákkal való kitömése után be lett pattintva a tesztberedezésbe, és némi litánia elszavalása után be lett üzemelve. Jó fél évig szépen darálta a biteket, amikor aztán ma úgy döntött, hogy a kikapcsolás után nem akart újraindulni. A főnököm szépen elmondta a profanitás litániáját, nyomogatta a power gombot, kihúzkodta-visszadugdosta a PCMCIA kártyákat és a tápkábelt, megnézte a manualt, majd közölte, hogy pattintsam ki a helyéről a darabot és állítsam bele a csavarhúzót, mert az hullámbádog egyetlen extra-feature, a watchdogkártya biztosan el van jumperolva.
Gép kidrótoz, behurculódik a műhelybe, fedő leugraszt. Standby fesz megvan, füst, égett alkatrész semmi.
A watchdog panel egy csatlakozókkal körbepakolt DIP foglalatos mikrokontroller egy DYMO feliratozóval gyártott matricával. Kb. olyan kinézettel, amit egy átlagos AURDINO fejlesztő egy hétvége alatt dob össze. Ez már egy fejlettebb verzió lehetett, mert a jumpereket lecserélték DIP kapcsolókra. Ránézésre, a DIP beállítása jó, úgyhogy rutinból végignyomkodtam a csatlakozókat, mondván az ördög és a MOLEX nem alszik. Csatik rendben voltak, úgyhogy végző megoldásként, mint orosz IC foglalatokon felnőtt műszerész megnyomtan a mikrokontrollert is. Az IC lábai felől a jól ismert ropogás jött, és a tok vagy 3mm-t ment lejjebb. Fasza, nem ismét egy jól összerakott panel.
Táp visszadug, power gomb és megy a gép.
Tanulság: Brand - no brand, mindkettő made in China....