oxygene

Kaptam jegyet a tegnapi Jean-Michel Jarre koncertre úgyhogy elmentünk megnézni. Egy viszonylag hosszú iromány fogalmazódott meg bennem az előadással kapcsolatban, de már hazafelé is kezdett megváltozni a véleményem aztán még aludtam is rá egyet.

A kb. 40 perces eredeti alkotást bő másfél órán át adták elő, ami egyrészt érthető, mert ennyi pénzért nem lehet 40 perces koncertet adni, másrészt gáz, mert gyakorlatilag húzták a műsort mint a rétestésztát ahelyett, hogy leadták volna az Oxygene I-II -t.

Nagyon sok volt a "zaj betét", amikor szólózás meg imporvizálás ment és sokszor olyan volt, hogy a négy zenész csak nagyjából játssza ugyanazt és azt is fázis késéssel. Azokat az "összekötő" zenéket, amik a mindenki által ismert részeket kapcsolják össze simán elhúzták másfél-kétszer olyan hosszúra mint eredetileg voltak és függetlenül attól, hogy "összekötő" rész ment, vagy a "jellegzetes" rész, átlag percenként volt kötelezően "sitty-sutty" meg "bádoglemezzel mennydörgünk" effekt, ami nagyon sokat rontott az élvezhetőségen. Az elején nem lehetett tudni, hogy még hangolnak, vagy már elkezdődött a koncert.

Ezeket persze csak azért írom, mert én arra számítottam, hogy szépen nyugisan leadják az Oxygene I-II -t nagyjából úgy, ahogy az a lemezen is szól. Tudjuk és nyilvánvaló, hogy egy koncert sosem stúdió album. De úgy gondolom, hogy ha vmit túlimprovizálnak meg nagyon meg akarnak tekerni, az általában nem sikerül. Főleg úgy, hogy a két album szerintem már nem javítható nagyon tovább.

Nem értem, miért nem merték leadni nagyjából "eredetiben" a zenéket, talán attól féltek, hogy playback-nek hiszi a közönség? Hát a fene tudja, viszont elég sokan kezdtek lelépni kb. a koncert háromnegyedétől, egy ideig nekem is csalódás volt.

Aztán hazafelé beugrott, hogy ha viszont mint kísérleti elektronikus zenének fogom fel a koncertet (minden gúny nélkül), akkor rohadt jó volt. Amikor Zsanmisel kiállt a "gitár szintetizátorral" szólózni meg hajat lengetni, akkor az nagy fíling volt. B-) Meg láttam és hallottam élőben theremint.

Negatívumok:
- a zene újragondolása és a sok felesleges csavar zavarhatta az olyan 'konzervatívokat' mint amilyen én vagyok
- az erősítés sokszor már inkább zajossá tette a zenét

Pozitívum:
- az egész koncert hangulata
- a jó öreg Jean-Michel egy marha nagy pózer és jó fejnek tűnik előadó-hallgató viszonylatban
- a végén azért csak volt 2 ráadás szám már mindenféle túlzásba vitt extra tekerés nélkül
- nagyon vissza lettek tapsolva

Összegzésként annyi elmondható, hogy semmiképpen nem volt rossz, csak nem erre számítottam és szerintem még sokan mások sem. Ugyanakkor így visszaemlékezve határozottan nagy élmény volt.