Tízparancsolat - 3. Már születés előtt beleegyeztünk, hogy segítünk másokon!

Az emberi élet nem arra rendeltetett, hogy magános vándorút legyen. Arra lettünk, hogy segítsünk másokon és törődjünk velük. Valamennyi cselekedetünkben az a gondolat vezessen: "Mi szolgálná leginkább a létezők javát?"

A mások szolgálata azt jelenti, hogy segítünk, megosztjuk tudásunkat és építően hozzájárulunk a másik élethez. Minden embernek születésétől joga van a megbecsülésre és tiszteletre. Aki segít, az kinyújtja a kezét az öregek, a gyermekek, a betegek, a haldoklók felé. A szolgálat ellentéte az önösségnek, amikor a dicsőségért vagy a haszonért cselekszünk. A szolgálat azt jelenti, hogy csapathoz - az emberiség csapatához - tartozunk, márpedig a Föld sorsa a csapatnak a teljesítményén múlik.

---

folyt köv.

from http://www.terebess.hu/keletkultinfo/orokkevalo1.html

( yoursoft | 2006. 06. 29., cs – 08:00 )

Van egy gondom, hátha Te megtudod válaszolni:
Két fajta hozzáállás létezik és én ezek között örlődöm:
- Olvastam egy könyvet: 'Így szeress, hogy szeressenek', illetve mástól is hallottam, hogy ellenszolgáltatást kell kérni az emeberektől, ha adunk nekik valamit, mivel máskülönben nem becsülik meg amit adunk.
- A másik a Te általad leírt fenti szöveggel vág egybe: mindig légy önzetlen.

Konkrétan:
- Anyósomnak a feleségem mindig segít, mindenben. Hálából soha sem kapott semmmit, csak morgást. Ez így nem is zavarna különösebben, ha a bátyja viszont (aki semmiben sem segíti, ott lakik mellette, miatta meg is halhatna, ha beteg) Ő viszont mindig kap hol egy számítógépet, hol a kocsi kezdő befizetését (450 ezer Ft), most egy kis adóságrendezés 230 ezer Ft, stb. Feleségem rohangál mindig, ha baj van a 3 gyerekkel, de úgy tűnik ezt nem becsüli meg az anyósom. Sőtt mi több még durva is sokszor a feleségemmel, még a benzinpénzt sem fizeti ki, ha elmennek pl. bevásárolni.

A segítség az legyen önzetlen segítség. Hát igen, van egy nagy dilemma. Ha például szakmailag segítek egy ismerősömnek, például leszedem a Windowsáról a vírusait meg férgeit, akkor pénzt kérek. Hogy is van ez? Nálam úgy működik, hogy az ismerőstől pénzt kérek, merthogy időt, pénzt (benzint) és szaktudást áldoztam rá, illetve a gépére, és nekem is meg kell élnem valamiből. Most így működik a világ, ezt érdemes elfogadni. Lehet harcolni ellene, de minek? Másrészt meg tényleg becsülje meg a többórás munkámat. (Családtagtól persze nem kérek pénzt.) Itt a szeretet végülis azt jelenti nálam, hogy lelkiismeretes vagyok. Ez volt a témában az egyik válasz.

A mi családunkban segítjük egymást. Úgyis van elég gubanc az Életben, minek is nyírnánk még egymást is? Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig mindenki mindenben egyetért. Részemről elmondom a véleményem a problémákkal kapcsolatban, aztán az illetékesre bízom a döntést. Magyarán a saját dolgommal törődök, nem akarok más helyett élni. Pénzügyekben meg pár ezer forint nálam nem számít, több meg úgy sincs :-) Egyszer egyik családtagom megpróbált 1000 forinton összeveszni velem, de ez lehetetlenség. A kezébe nyomtam a vitatott összeget, erre megnyugodott. Aztán 10 perc múlva visszaadta, mondván igazam van. (Most 1000 Ft-ért vesszek össze a családommal? Tök hülyeség! Erre ő is rájött. Szóval már ezért is megérte.) Ez volt a témában a másik válasz.

Konkrétan:
Ha feleséged szereti az édesanyját, akkor ez a helyzet neki nem probléma: a szeretet feltétel nélküli. Ha NEM feltétel nélküli, akkor az nem szeretet, hanem érdek. Az anyósnak az Élethez (és benne a feleségedhez) történő hozzáállását senkinek és semminek nincs joga megkérdőjelezni. Ez az ő felelőssége. A feleséged hozzááláása meg az feleséged dolga. Ha Téged zavar az anyós hozzáállása, akkor Te ne segíts neki, ha meg igen, akkor azt tedd szeretetből. (Nem feltétlen egyszerű dolog szeretni egy utálatos kismalacot, de nem lehetetlen. Lehet, hogy hülyén hangzik, de gyakorolni kell!) A fizetség az az érzés, hogy azt cselekedted, ami belőled jött. (És az a valami még jó is. Mondjuk ha haragszol, akkor haragudj, ha bent tartod, az a legrosszabb.) Egyszóval magad voltál/vagy, önmagad vagy. Hihetetlen, de ez manapság nagy szó. Illetve nem is csak manapság, már régóta nagy szó. Ha nem sikerül szeretni az anyóst, akkor szeresd csak egy-egy alkalommal, még az sem baj, ha csak azt modod (magadban), hogy "Szeretem az anyósom.", előbb-utóbb érzés is lesz mögötte. És előbb-utóbb nem is kell külön odafigyelni rá, természetes lesz. Családtagok esetében ez nehezen mehet, mert közel állnak az emberhez, szóval elsőként kezhetsz/kezdhettek olyan emberrel, akit kevésbé ismersz/ismertek. Akivel ritkábban, felületesebben találkozol, érintkezel, annak kevésbé látod a hibáit illetve kevesebbszer sebzitek meg egymást, tehát könnyebb szeretni.

Most jöhetne a riposzt, hogy hát én innen könnyen beszélek! Igen. Most igen. De nekem is van/volt olyan közeli ismerősöm, aki semmibe vette az Életem. Ez igen rosszul esett neke, és bizony kiabáltunk egymással. De meg sem hallotta a kiabálásom sem, és a véleményemet sem fogata el. Én meg elfogadtam őt olyannak, amilyen. Olyannak szeretem, amilyen. És képzeld! Mostmár nem sebez meg a véleménye! Esetleg időnkét azt is észreveszem, hogy igaza van, ez pedig segít a fejlődésemben.

Összefoglalva: tanulj/tanuljatok meg szeretni, ha a pénz gondot okoz, akkor ne adjatok pénzt. Egyébként meg a Bibliában is benne van, hogy még egy pohár vizet is visszakap az ember. Lehet, hogy te/ti most adjátok vissza, de az is lehet, hogy majd máskor (akár következő életben) te/ti kapjátok vissza. Ha meg nem hisztek ilyenben, hát akkor nem hisztek! :-)

Sok sikert!

üdv.

dacas