HVG tura

Mult heten lehetosegem volt egy turara a HVG szerkesztosegen. Jo volt. A program kb. ugy nezett ki, hogy egy tortenelmi attekinto a kezdetektol kezdve (hoskor). Szoba kerult, hogy az elejen (evekrol beszelunk) a partallam keretei kozott kellett mukodni. Amit pedig akkor megtanultak, az egyre inkabb hasznos lesz mostansag is. A kovetkezo kiseloadasban a nyomtatott (es digitalis) hetilap kulisszatitkairol lehetett hallani, pl. hogy lehet ugy dolgozni, hogy a narancsos bunozok (ezt nem ok mondtak, hanem en) barminemu kommunikacio elol elzarkoznak. Meg azt is, hogy amikor a hirdetesi piac nem volt blokkolva (allitolag informalis csatornakon kozolte nem egy potencialis hirdeto, hogy nem szabad nekik a hvg-ben hirdetniuk), akkor az az edes nehezseguk volt, hogy eleg cikk legyen a reklamok kozott. Hat, ezeknek az idoknek egyelore vege.

Utana jott egy seta az open space irodaban, ahol az ujsagirok dolgoznak. Nem egy halas munka abbol a szempontbol, hogy gyakorlatilag 7x24-ben dolgoznak. Amikor szoba kerult az index esetleges ellenseges felvasarlasa, akkor a hvg.hu gore elmondta, hogy bar versenytarsak, de ennek nem orulnenek. Lattuk a hvg.hu dashboard-jat, meg azt, hogy az online portal eseteben a gyorsasag es a pontossag kozott kell megtalalni az egyensulyt.

Aztan Gergely Marton es Gergely Zsofia valaszoltak a kozonseg kerdeseire. (Atlatszo rulez!) Viszonylag roviden, hogy minel tobb ember szot kaphasson. A 2 orasra tervezett dzsembori veget nem vartam meg, hanem 2,25 ora utan angolosan tavoztam. Szivesen hallgattam volna meg oket, de egyeb programok is vartak meg aznap este.

Osszessegeben megerte a latogatas, 8/10-re ertekelem.

ahigen. azokon már múltkor is felhúztam magam, mert a mozi, meg a könyv annyira nem érdekel, cserébe ez, meg az éves DHVG-előfizetés igen (utóbbi van is, csak a pártolói programon kívül).
szerintem elég hülyén lettek összerakva azok a csomagok. namindegy, ide sem megyek el :)

( rpsoft v | 2018. 10. 01., h – 22:50 )

A pártállami keretekhez: pár éve adták el szüleim a nyaralójukat. Cserépkályha volt benne, fafűtés, a begyújtáshoz szépen összegyűjtve újság. A kupac tetején találtam egy 1986-os HVG-t, a csernobili baleset utáni első (? vagy második?) számot, azt elhoztam. Elolvasva egészen ledöbbentem, hogy mennyire korrekt tájékoztatás volt benne. Persze hetilapnak volt annyi előnye, hogy hét közben már a nyugati tévéken úgyis látta mindenki (aki akarta) a híradót, akkor már nem volt értelme titkolózni, de mégis.