a születésnapom témájából kiindulva kicsit elmélkedtünk az asszonnyal, hogy milyen lenne megint tizenévesnek lenni. hááát, a mai világban a fasz se akarna tizenévesnek lenni. sőt, huszonévesnek sem. komoly szülői háttér nélkül nem.
szóval marad minden a régiben, nem kell időgép: ha bármikor Hondába ülünk, nem csapjuk a falhoz.
--
szerk, apropó autó: el is felejtettem leírni, eme jeles napra egy vadparaszt a kocsinkra nyitotta az ajtaját. bitang módon: kétszer is, pár mp-en belül - az egyik vélhetően a játékbolt előtt megvadult és szomszéd autóból kitörő gyerek volt, a másik meg az anyja. kaptunk egymás mellett két komolyabb horpadást (egyikük borsónál nagyobb és a kráter mélyén a festék is eltűnt). övvonaltól éppcsak lentebb, ami a metálfekete miatt elég feltűnő. a két horpadás baráti alapon ~15e Ft javítást fog kérni napokon belül, a festék probléma nem is lesz javítva. sajnos a parkolási biztosításom még nem aktív, de tudom ki volt a hunyó.
(ismét) sajnos a tagnak 20 miskás BMW-je van, ami nálam annyit jelent, hogy természetesen nem akar majd fizetni és az anyját is letagadja. mindegy, megoldom - ezen felül legközelebb a menetrögzítő kamerát folyamatosan bekapcsolva hagyom, illetve kis is fogom cserélni egy több ponton felvevőre. a legkisebb ütésre rendőrt fogok hívni és a papírokat beadom a biztosítóhoz. úgyis leverik a vétkesen akár ötvenszeresen is: előbb-utóbb talán híre megy az ilyen lehetőségeknek - és akkor úgy fog figyelni mindenki a mellette parkoló autóra, mint én. nagyon.