Bogányi-zongora

Forradalmian új, magyar fejlesztésű zongorát mutatott be Bogányi Gergely zongoraművész.

A zongorakészítés olyan mesterség, amihez a belépési szint elképesztően magas. Informatikussá sokan ki tudják magukat képezni némi szorgalommal, de zongorakészítéshez ez nem járható út. A zongora egyfajta csúcstermék, rengeteg tudás testesül meg benne. pl kezdve azzal, h milyen fát/honnan vágnak ki az elkészítéséhez, fa pihentetésének körülményeivel stb. Birth Of Bösendorfer Piano In 4 Minutes La Campanella Lisitsa Vagyis senki nem tud a nulláról zongorát készíteni - legalábbis a hagyományos módon.
Ezért aki erre adja a fejét, legyen az még egy méltán elismert zongoraművész is, szükségszerűen forradalmian új megközelítéssel kell h éljen.
Fa helyett karbon. Bizarrnak tűnik elsőre, nem? Mert rögtön elveszni látszik a természetesség, amit eddig a fának tulajdonítottak. Patetikusabban: a művészet és a Teremtő közötti kapcsolatból veszik el egy láncszem a fa helyettesítésével. Na jó, ez csak olyan érzelmeskedés, hát hiszen a lényeg a hangzás lenne, ugyi! Azt pedig kimérték, matematikailag modellezték, sok pénzt költöttek rá, h tökéletesítsék.

http://mno.hu/grund/boganyi-zongora-uj-magyar-hangszer-szuletett-1268728

Most nem teljesen egyértelmű számomra, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett gálán, és a ma esti tv közvetítésben meg fog-e jelenni a hangszer - bízom benne, h igen és láthatjuk, hallhatjuk!

( uid_952 | 2015. 01. 21., sze – 19:59 )

Szép!

És amit leírtál, azért igaz minden hangszerre, köztük az én Fender gitáromra is :).

Inkább a hangszer komplexitása az ami a magas szakismeretet igényli. A zongora rendkívül bonyolult szerkezet. A Bogányi-zongora több mint 18000 alkatrészből áll. Pl. ezért is nehéz reprodukálni a zongora hangját "mesterségesen". Míg egy furulya hangos v. halk tiszta hangot ad, addig zongora hangja nem csak hangosabb vagy halkabb attól függően, hogy milyen erősen ütik le a billentyűt, hanem meg is változik. Sőt a hang a lecsengése során is megváltozik. Ezt a különböző alkatrészek összehangolt rezonanciája eredményezi.
Vannak digitális zongorák, ahol megpróbálják emulálni ezt a viselkedést. Alapvetően két megközelítés létezik. Az egyik a fizikai modellezés, ahol generálják a hangot és mindenféle képletek alapján módosítják azt. A másik mintavételeken alapul, ahol egy valódi zongora különböző erővel leütött billentyűi által keltett hangot rögzítikés azt játsszák vissza, a mintavételek közt pedig interpolálnak. A legtöbb digitális zongora a két eljárást valamilyen szinten ötvözi. A fizikai modellezésre példa a Pianoteq. Kicsit mesterséges ízű hangzást eredményez. Azonban látni kell, h más-más a megközelítés a zongorista és a közönség szemszögéből. A közönség számára csak a hallott hang számít, míg a zongorista számára az is, h mi módon tudja előcsalni a szükséges hangzást. Ez utóbbi szempontból "felhasználó barát" a fizikai modellezés. Mintavételes eljárásra példa az Imperfect. Itt a hangzás természetesebb, az előadó számára pedig minden billentyű esetén 127 különböző erősséggel, és 5 különböző helyen elhelyezett mikrofon által felvett mintából állítják elő a hangot. Itt 80-100 GB-os készletből kell előrántani a megfelelő hangokat. Ezzel együtt a játékélmény messze elmarad egy valódi zongoráétól.
Ezeket csak azért írtam le, mert érzékeltetni szerettem volna, h a valódi zongora mennyire bonyolult szerkezet, és az alkatrészeket mennyire össze kell hangolni a megfelelő hatás érdekében. Más hangszerek egyszerűbbek lehetnek, azokat könnyebb modellezni is.

Neha en is roviditek igy, foleg a "hogy" es "vagy" szokott rosszul jarni. Sajnos a karakterlimites csatornak kihatassal vannak az ember normal irasmodjara is...
--
Ki oda vágyik, hol száll a galamb, elszalasztja a kincset itt alant: 


()=() 
('Y') Blog | @hron84
C . C Üzemeltető macik
()_()

( pch v | 2015. 01. 21., sze – 20:04 )

Ha az emlékeim nem csalnak ez az a zongora amibe rengeteg lóvét öltek és kiderült, hogy nem is eredeti, hanem koppintás egy már bemutatott zongora alapján?

pch
--
http://www.buster.hu "A" számlázó
--

Biztos lehetsz benne, h Bogányi nem koppint. Elmondták, h egy magyar zongora készítő mester ötletét alkalmazták(, akinek egyébként az ötleteit más nagy zongoragyártó cégek is felhasználták). A Pleyel zongorák azért híresek, mert ilyen zongorán játszott Chopin. De unikum számba megy h Pleyel zongorával találkozol. Pl. az egyik kedvencem ez a videó egy felújított Pleyel: https://www.youtube.com/watch?v=Pav2wx4KVJE (direkt van elhangolva).

Egy időben trendi volt h nagy zongoragyár összedugta a fejét egy nagy autógyár design műhelyével és csináltak valami kivételeset. Nem csak a Pleyel, a Bosendorfer is, csak ők az Audival.

Az origo kicsit egyszerűbben fogalmazott: "Novemberben a sajtó még azt találgatta, vajon honnan koppintotta a művész az ötletet, ugyanis többen hasonlóságot véltek felfedezni a Peugeot 2012-ben bemutatott hangszerével. [...] A különbség a valóságban óriási. A Peugeot-zongora egy dizájnmodell, ami azt jelenti, hogy egy amúgy kiváló minőségű Pleyel-zongorára ráadtak egy új ruhát."

Egyébként nem értek a zongorákhoz.

( apostroph3 | 2015. 01. 21., sze – 20:19 )

és mikor fizetik vissza az MNB által -jogtalanul- a zongora fejlesztésébe tett pénzt? még ma?

+kamatos kamat

( Hiena v | 2015. 01. 21., sze – 20:27 )

Nice bullshit. Szeretem az ilyen felszopó cikkeket, ahol sztárolják kicsit a "művészurat" és a "hangszerét", de az egész semmi más, mint egy PR fogás a jobb üzlet kedvéért.
Magyarországon van jópár zongorakészítő mester akik megrendelésre építenek zongorákat, sőt létezett zongoragyár (Musica) is.
Csak a sznoboknak tűnik bizarrnak, hogy egy hangszert más anyagból készítsenek, mint ahogy megszokták. Pl, A ma sztárolt Stradivari hegedűk a korukban tucattermékek voltak. Oka van annak, hogy nagyjából százegynéhány hegedű hegedű maradt fenn. (Hint: A szarabbul sikerült darabok 20-30 év alatt kikoptak, eltűntek.)
A hangszerkészítés mindig is a kísérletezésről az új kereséséről szólt és ehhez nem annyira "művészekre" van szükség, hanem játékos mesteremberekre. De vajon hol lennének a mai hangszerek, ha annó valaki nem kezd újítani?
Építettek már zongorát és hegedűt is szénszálból. (Érdekesség: https://www.youtube.com/watch?v=MsW_BUIrZUg)

Egy dolgot elismerek, formailag szépre és futurisztikusra sikeredett a hangszer, remélem sokat eladnak belőle, beválik a számítsuk és nem éri utol őket a rezonanciának kitett kompozit szerkezetek réme a delaminálódás.

--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

"Magyarországon van jópár zongorakészítő mester"

Nem kétlem, h akár Magyarországon, akár máshol is készítenek zongorákat különböző mesterek, de ezek nem szerepelnek a koncerttermekben, és nem világklasszis zongoristák játszanak rajtuk (sajnos). Talán most ez megváltozik.

"Csak a sznoboknak tűnik bizarrnak, hogy egy hangszert más anyagból készítsenek, mint ahogy megszokták. Pl, A ma sztárolt Stradivari hegedűk a korukban tucattermékek voltak. Oka van annak, hogy nagyjából százegynéhány hegedű hegedű maradt fenn. (Hint: A szarabbul sikerült darabok 20-30 év alatt kikoptak, eltűntek.)"

Nem vagyok sznob. Nem ismersz. Leírtam, h mi a bajom karbonnal. Abból h egykor -állítólag - a ma híres hegedűk tucattermékek voltak, milyen logika lapján következik, h hogy viszonyulnak a sznobok egy új anyaghoz? Amennyire tudom, a Stradivárikat a Dolomitokban nőtt fákból készítették és pl. a világhírű (és viszonylag új) Fazioli zongorákat is onnan származó fákból készítik.

A sznobság az ahogy a művészből, Művész úr lesz. Ahogy egy egyszerű hangszerből, Hangszer lesz. Ez emberi dolog. A sznobság mindig egy dolog, idea, eszme sztárolása, az átlag fölé emelése, hogy ezáltal a sznob piócaként rátapadva vele együtt emelkedhessen. Ez egyfajta elitizmus mely csökkenti kisebbségi komplexust.
Vajon hányan és hányan lesznek akik negatívan nyilatkoznak majd az új zongoráról úgy, hogy minimális vagy épp nulla zenei hozzáértésük van, pusztán csak azért mert veszélyben érzik az imádott eszmerendszerüket? Mint a hifista, aki meg sem hajlandó hallgatni egy E osztályú erősítőt, mert csak a csöves a jó!
A Stradivárik és a sznobok viszonya jól látható a mítoszteremtés kapcsán. Egy akkora műhely mint az övék, már akkoriban is, több százas tételben gyártott hegedűket, évente. Elég volt csak annyit csinálniuk, hogy megengedték a nevesebb művészeknek, hogy válogassanak a termékek közül. Innen kezdve neves művész=stradivári hegedű reláció alaposan pörgette a boltot, a többit meg elintézte az idő. 100 évvel később, már csak a megbecsült stradivarik forogtak közkézen. 200 évvel később, de facto standard mitől nem lehet eltérni. Nem véletlen, hogy annyit fáradoztak a titkuk megfejtésével, miközben a vaktesztek alapján, gyakorlatilag senki nem tudja a hangjukat megkülönböztetni a manapság gyártott magas minőségű hegedűktől. És látod a sznobság itt kezdődik, mikor egy eszközt fetisizálnak az emberek. Egy tehetséges művész, nem attól lesz tehetséges, hogy min játszik, hanem attól, hogy miképp képes megszólaltatni az adott hangszert, miképp tudja kiaknázni annak az előnyeit és hibáit. Csak épp egy embert nehezebb birtokolni, mint egy tárgyat.

Fazioli karrierjét elnézve, úgy vélem, a választásában leginkább a gyára és a Dolomitok közti távolság (kb. 200 km) volt ami dominált. Fazioli saját utas hangszerkészítő, aki igencsak tesz a hagyományokra.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

"miközben a vaktesztek alapján, gyakorlatilag senki nem tudja a hangjukat megkülönböztetni a manapság gyártott magas minőségű hegedűktől"

Csak engem kezd ez a vita emlekesztetni a hifimanias audiofilek es mindenki mas vitajara?
--
Ki oda vágyik, hol száll a galamb, elszalasztja a kincset itt alant: 


()=() 
('Y') Blog | @hron84
C . C Üzemeltető macik
()_()

Hát erről az a vicc jutott az eszembe, amit a Bosendorfer születése videó [lásd bevezetőben] alatt írt Lisitsa. Cremona egyazon részében volt Amati, Stradivari és Guarneri hegedűkészítő műhely. Az egyik kiírta az ajtóra, hogy itt készítik Olaszország legjobb hegedűjét, a másik kiírta, hogy itt készítik a világ legjobb hegedűjét. Azonban a harmadik ajtóra csak annyit írtak, itt készül a környék legjobb hegedűje. :D

"A zongora nem készül, hanem születik" - folytatja Lisitsa. Ez nem sznobizmus, hanem kifejezi az alázatot és tiszteletet a zongora által megtestesített tudással szemben. Vagy amikor Káel Csaba, a MÜPA igazgatója a szezonnyitó koncert előtt tartott rövid beszédében megköszöni a közönségnek, hogy az értéknek gondolja, amit ők [mán a MÜPÁ-sok] is értéknek gondolnak, akkor az elitizmus lenne?

Nekem nincs túl jó hallásom, de azt hiszem meg tudnék különböztetni egy Steinway zongorát egy Bosendrofertől egy vakteszten. Ebből gondolom, h a hegedű szerelemesei pedig a Stradivarit ismernék fel.

""A zongora nem készül, hanem születik" - folytatja Lisitsa. Ez nem sznobizmus..."
Nope. Nope. Nope. Ez maga a sznobizmus, nettó fetisizálás. Azzal, hogy egy élettelen tárgyat élő tulajdonságokkal látunk el, azzal már nem tekintünk rá tárgyként, elvonatkoztatunk tőle. Megkülönböztetjük a többi tárgytól. Innen kezdve, hangja lesz neki, egyénisége és ahogy a szar borra sem mondjuk, hogy szar, helyette inkább a karakteres kifejezést használjuk.
"...Káel Csaba, a MÜPA igazgatója a szezonnyitó koncert előtt tartott rövid beszédében megköszöni a közönségnek, hogy az értéknek gondolja, amit ők [mán a MÜPÁ-sok] is értéknek gondolnak, akkor az elitizmus lenne?"
Nem. Lehet simán köszönetnyilvánítás azért, hogy nem hagyták őket éhen dögleni. De lehet felszopás is, hogy ne hagyják őket a következő évadban éhen dögleni. Kontextus és helyzete válogatja. Majd minden pénzért és fizetésért dolgozó művész megköszöni a közönségnek, hogy eljöttek. A sznobizmus ott kezdődik, ha a közönség nem azért megy el, mert fasza a zene, hanem szért, mert ezzel kitűnnek a plebs közül.

--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

"Ez maga a sznobizmus"

Kedvedért megnéztem a szótárban [sznob]:
1.) az ún. előkelő társadalom szokásait mindenáron majmolni akaró személy
2.) előkelősködő, nagyképű, nyegle

Megnéztem a [fetis] szót is, de most hosszú lenne idézni. [Szerintem] Nem azt jelenti amit mondani szeretnél.
Nem csak előlények születnek, hanem pl egy gondolat, döntés is, de mondhatnám, h egy műalkotás is "születik" - és akkor már nem is vagyunk messze a zongorától. Nyilván Lisitsa erre utal, h a zongora, olyan mint egy műalkotás, és nem tucattermék, amit "készítenek". Azért nem fetisizálás, mert a zongora valóban hordozza a zongorakészítő generációk tapasztalatát, tudását(, talán ihletettségét). Nem hiedelemről van szó, nem babonával, természetfeletti képességekkel ruházzuk fel a zongorát. A fetisizálás pejoratív fogalom, de tudás- és az értékhordozás tiszteletét nem lehet pejoratívnak értékelni.

Valóban. Ha utánanéztél a szavaknak akkor jó úton vagy, hogy megértsd a jelentésüket is.

A művészeti, technológiai sznobizmus mikor az adott művészet, technológia csúcsához vagy legalábbis ahhoz amit a csúcsnak hisznek,
dilettánsok próbálnak törekedni abból részesedni. Ilyenek a "műértők", "kritikusok", stb. akik nem a zene élvezetéért járnak koncertre, hanem azért, hogy utána kinyilatkozhassák, hogy a második csellista kicsit laposan húzta, stb. Ezen sznobok rendkívül szabálykövetőek, lévén magához az alkotási folyamathoz nem értenek, ezért számukra a eljárások, eszközök, képzavarral élve kőbe vannak vésve. Egy adott ág követői rendelkeznek bizonyos felsőbbrendűségi tudattal, melyet mindenkinek értésére is adnak. Egy koncertteremben jó ha egy vagy két tucatnyi embert találsz aki valóban a zene miatt megy el és nem azért, mert XY előadót akarja hallgatni. A komolyzene még rá is tesz erre egy lapáttal, mert a komolyzene mindig is a magasabb, előkelő társadalom kiváltsága volt.

A zongora lehet funkcionális műalkotás, de ettől még ugyanúgy tárgy, eszköz marad, melyet adott célra készítettek. Jó-rosszul elláthatja feladatát, de nem lesz lelke és nem lesz önálló élete. Mivel élettelen nem képes önmagától növekedni, fejlődni. Születni csak az élő tud.
A fetisizálásban nincs semmi pejoratív, mert senki sem beszélt szexuális fetisizmusról, pusztán csak egy hangszer nem létező többlettel történő megtöltése. Egy csúcsminőségű hangszer favorizálása egyfajta bálványimádat.
A tudást és értéket a zongorakészítő mester hordozza, őt kell tisztelni, hogy tudásával és munkájával képes hangszert alkotni.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Szerintem is inkább antropomorfizáció, amiről te beszélsz mint sznobizmos.
Az antropomorfizáció pedig egy tök emberi dolog egy olyan organikus dologgal kapcsolatban, mint a hangszer. A hangszer "élő", hiszen évtizedekig szárad a lakkozás, vetemedik, érik a fa. Máshogyan szólal meg hidegben, melegben. Egy húros hangszer együtt rezonál a zenésszel, ezért elmondható, hogy szinte közvetlenül az előadó lelkét szólaltatja meg.

Ez volt a kedvenc gitárosom fő gitárja:
http://www.vintageguitar.com/wp-content/uploads/3722/12-frusciante.jpg
A rajongok azonnal tudják hogy kiről van szó, hiszen ez a gitár legendássan összeforrt a nevével.

Amúgy nyilván neked is teljesen igazad van csak te egy gyakorlatiasabb, jó emberismerő, tapasztalt róka lehetsz én meg inkább egy idealista :)

( BehringerZoltan | 2015. 01. 21., sze – 22:30 )

Na megvót a műsora tv-ben! A zongora volt a főszereplő.
Mind a konferanszié, mind Bogányi érezhetően feszült volt. Rettentően sután beszéltek. Bogányi játékán is érezhető volt a feszültség. Kész felüdülés volt a raszta hajú jazz-zongorista lazasága a végén. Mondjuk érthető a feszültség Bogányi részéről, bizonyára elképesztő nyomás lehetett rajta.
És akkor a zongoráról - szigorúan szubjektíven.
Először túlságosan szintetikusnak tűnt a hangja - hiába ez a karbon dolog ott motoszkált a fejemben (amire még rárezonált Bogányi karbonszövet hatású zakója is). "Egyenes hangzás" - így mondta. Én ezen azt értettem, és ez hallható is volt szerintem, h szemben a "hagyományos" zongoráknál a lecsengés során tapasztalható hullámzással, hangváltozással, itt ezek kevésbé jelentkeztek. Ettől is lehetett a szintetikus érzésem. Valószínűleg a harmadik [zongora]láb hiánya jelentősen hozzájárulhat rezonanciához és hangerőhöz. Egy hagyományos koncertzongora kb 400 kg súlyú. Nem tudom, h ez hány kiló lehet, de így két lábon könnyebben, tovább rezonálhat.

Nem vagyok egy jazz guru, de végén a jazz-es számoknál már teljes túl tudtam lépni azon, h ez most egy új fajta hangszer, és csak a zenére figyeltem és kifejezetten szépnek találtam a hangzást. Kíváncsi leszek, a nálamnál hozzáértőbbek miként értékelik majd a látottakat, hallottakat. Bár sajnos lehet, h nem fognak tudni elvonatkoztatni a hangszer fejlesztéséhez nyújtott állami támogatásoktól a nyilatkozók. (Mondjuk Schiff András lehet fröcsög majd, ahogy szokott.)

Grandiózus a hangszer ahogy Bogányi álmát ölti testbe. Nagyon komoly fejlesztés és kutatómunka lehet mögötte.
A forma bár elsőre meghökkentett, hitelt nyert a magyarázatban, hogy ez is a hangzást szolgálja és szakít a sablonos asztal-szerű instrumentum hagyományával. Nagyszerű! 70 éve Fazzioli mester volt aki hasonlóan új koncepcióban alapított új márkát. (persze ott mondjuk a Kawai üveg és plexi zongorája is, de az tényleg csak kísérleti termék)
Sokan óckodnak, de semmi baj nincs a karbon-kompozittal. Ez egy tervezhető polimer, ugyanúgy mint a műfa, de a természetes fa is tulajdonképp polimer-kompozit anyag cellulózból mint vázanyag, csak itt az anyaghibák, összetétel-inhomogenitás, egyenletlenség is tervezhetően és gyártástechnikailag kontrollálhatóan minimalizálható, hasonló mint a szilícium egykristály hibamentessége. A természetes farosttól sokkal nagyobb szakítószilárdsága révén a fáradásra, duzzadásra, vetemedésre sem érzékeny. Az itt írt rezonancia függő kompozit delaminálódás ezen rezgési energiaszinteken csekély és tuti hogy a tervezett gyártástechnológia folytán ez kiküszöbölt tényező.

Számomra élőben lenne érdekes a hangja, de tv-n keresztül is szép diszkantos és hosszú lecsengésű, markáns volt, pont ahogy Bogányi bevezette: "éneklő, felhangdús". Érdekes volt hogy a klasszikus darabok után a jazz számokban mennyire más tonalitást és hangspektrumot tükrözött, mint ha másik hangszer szólt volna, ami ha így képes tükrözni az előadók egyéniségét, az külön érték, ami technikailag sem beletervezhető! Ez egy igazi gyöngyszem!

Pár design zongora még érdekességképp:
http://www.boesendorfer.com/en/audi.html
http://www.peugeot.com/en/products-services/peugeot-design-lab/peugeot-…
http://www.steinwaypianos.com/159-facts-about-steinway-and-the-pianos-t… (70. pont)
http://welovepianos.com/MUSEUM.html

Jahm, láttam már csekély esélyű delaminálódást én is, és ott is pont a gyártástechnológia, pontosabban annak a be nem tartása volt a gond. A kompozit sajnos ilyen. Ha jól csinálod örök darab, ha csak egy kicsit is rosszul, akkor kész katasztrófa.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Igen, Bogányi nagyon találóan írta le a hangzás tulajdonságait, és azért ezeket a tv közvetítés során is hallani lehetett. Persze nyilván élőben sokkalta erőteljesebben érzékelhető mindez.
Amikor "forradalmian új" dolgot említünk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy az élet olyan területén vagyunk, ahol a tradíciók nagyon erősek. A közönség füle megszokott egyfajta hangzást a különböző zeneművek kapcsán, ahol a forradalmi változás létjogosultsága eleve kérdéses. Szóval itt új dolgot alkotni bizony igen merész vállalkozás. Úgy kell újat alkotni, h az ne tagadja meg a tradíciót, hanem hozzátegyen. Persze a formabontásra, mint kísérletre, mindig nyitott a közönség, de itt másról van szó. Nem extremitás akar lenni az új hangszer, hanem kvázi új etalon.

Valójában nincs olyan, h _A_ zongora hang. Legtöbben a Steinway zongora hangját találják a legzongorásabb hangnak. De a Bosendorfer, Fazioli, Kawai, Yamaha zongoráknak más-más hangjuk van. Koncerttermekben, lemezfelvételeken gyakran Steinway zongora szerepel, és hát valószínűleg ezért is ez áll legközelebb az emberek fejében/fülében meglévő zongorahang képzethez. Mellékesen magam is így vagyok vele.

( kilvadi | 2015. 01. 22., cs – 11:39 )

"Forradalmian új"

koszonjuk emese...errol ennyit.